Muzgo

Március utolsó napján nem csak Szekszárdra látogattunk el, hanem a korábbi európai kulturális fővárosba, Pécsre is. Késő délután érkeztünk a városba , ezért sajnos nem tudtunk minden intézményt (például a Várostörténeti Múzeumot) megnézni, amit szerettünk volna. Két, a maga módján nagyon egyedi kiállításra azonban eljutottunk, a Szerecsen Patikamúzeumba, valamint a Mecseki Bányászati Múzeumba.

A Patikamúzeum központi helyen, a Széchenyi tér mellett található. Belépve egy régi patikában találjuk magunkat, korabeli berendezésekkel (látható még például az eredeti pénztárgép, amit a 19. században Amerikában készült). A bolt vezetője mesélt a Szerecsen Patika nevet viselő bolt és múzeum történetéről. Az 1700-as évektől található a jelenlegi épületben, ekkor még Patika a Mórhoz néven a Sipőcz-család birtokában volt. 1897-ben egy ma is meglévő Zsolnay-kúttal bővült a berendezés. 1985-ben, Antall József javaslatára lett múzeum az épületrészből, 2009 és 2011 között azonban zárva tartott. Ma már nem orvosságokat árulnak itt, hanem helybéli és baranya megyei termelők házi készítésű termékeit.Egy ajtó választ el minket a kiállítástól, amely mindössze két szobából áll. Az itt kiállított tárgyak körülbelül 80%-a ebben a patikában volt használatos. Fotókon, metszeteken és különböző használati tárgyakon (például mérlegek, edények, gyógyszervizsgáló eszközök) követhetjük nyomon egy régi patika mindennapjait.

Utunk az innen nem messze található Mecseki Bányászati Múzeumba vezetett. Az itt látható kiállítás klausztrofóbiásoknak nem ajánlott, ugyanis egy egykori bortároló pincerendszer van átépítve és átalakítva kiállítótérré.

A nagy területű tárlat táblázatokkal és térképekkel kezdődik, megismerhetjük a Mecsek földalatti térképét, valamint a különböző kőzetrétegek földtani korát és kőzetrendszertani besorolását. Itt láthatjuk azt is, milyen kárt tehet a bányászok legnagyobb ellensége, a sújtólég robbanás, ugyanis egy ilyen robbanás által gerendába állított ásó is része a teremnek.
Innen egy lépcsőn lefelé haladunk a kiállításban, itt a vitrinekben különböző közettípusokkal találkozhatunk, valamint a bányászathoz használt különféle tárgyakkal, kisebbekkel és nagyobbakkal egyaránt. A használati tárgyak tematikusan rendeződnek, külön vannak például a tájolás és a világítás eszközei. 
A kiállításban folyamatosan lefelé haladunk, egy lejtős szállítóvágaton haladva megismerhetjük a szállítás eszközeit. Közben láthatóak a bányászat aknamélyítő tárgyai is, például a pneumatikus kőzetmarkoló-rakodó.
Alapvetően két bányászati típust, a szénybányászatot és az uránércbányászatot ismerhetjük meg a tárlaton (hiszen a Mecsekben ezeket bányászták). A baloldali vágatban a szénbányászat eszközeit követhetjük végig. Miután ezen végighaladtunk egy bányavasúti szerelvényhez érünk, amelyhez ez személyszállító kocsi is tartozik. A vállalkozó kedvű látogatók beleülhetnek, megtapasztalhatják min utaztak a bányászok munkavégzésük helyszínére. Én kipróbáltam, hát ezek után még egy lepukkant MÁV-szerelvény is elsőosztályú utazóhely.
A vasúti szerelvény után érünk el a kiállítás végéhez, ahol a mecseki uránércbányászat folyamatait és eszközeit láthatjuk.
A múzeum a felszínen is rendelkezik egy kiállítótérrel, itt egy, a bányászok életét bemutató tárlatot néztünk meg.

A Mecseki Bányászati Múzeum nagyon nagy élmény azok számára is, akik egyáltalán nem érdeklődnek a téma iránt (mint például én). A kialakítása és a berendezése élethű és izgalmas, tényleg egy igazi bányában érezhetjük magunkat annak minden pozitív és negatív hatásával együtt. A látványt pedig a tárlatvezető egészíti ki, akire egy rossz szavunk nem lehet, hiszen nem egy unalmas, száraz, betanult szöveget mesél el a kiállításon végighaladva, hanem miután maga is bányászként tevékenykedett, saját élményeit is beleszövi a vezetésbe, ezzel sokkal izgalmasabbá téve azt.

Összefoglalva: hatalmas piros pont a Bányászati Múzeumnak, aki Pécsett jár ne ragadjon le Zsolnaynál és Vasarelynél (utóbbival közös udvarban található egyébként a múzeum) meg a lakatoknál, hanem mindenképp látogasson el ide is! Meg a Patikamúzeumba is természetesen.

Öhler Katalin

(Fotók: Ispán Zsófia)