Muzgo

Lezajlott a Múzeumok Majálisának második napja is. Szerencsére az idő ma is kedvezett a rendezvénynek, mert hetedhét sütött a nap, tombolt az igazi nyár. Talán kicsit túl melegre is sikeredett a mai nap, de szerencsére a Múzeumkert lugasai, bokrai megfelelő árnyékot biztosítottak. A fagylalt vagy a sör lehűtötte az embert. Az épület előtti zöld, virágos pázsit megint megtelt a Majális fáradalmai után sziesztázni vágyó látogatokkal. Nem is csoda egy ilyen forgatag után!

A mai nap is hatalmas tömeg zarándokolt el a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol továbbra is izgalmas programokkal várták a múzeumok az érdeklődőket. Lehetett festeni, rajzolni, vágni, ragasztani - mindenki bízhakodhatott saját kézügyességében, hogy sikerül elkészíteni egy kalapot, legyezőt, dárdát vagy pajzsot. A kézműves programok főleg a gyerekek körében arattak osztatlan sikert. Megszámolni se tudtam, hogy hány kartondárdás és papírpajzsos kiskatona rohangált körülöttem. Persze a kicsit pacifikusabb beállítottságúak is megtalálhatták a nekik tetsző foglalkozást, mert volt arcfestés, lehetett agyagozni, faragni. Így ha megláttunk egy szekéren ülni egy gyereket karddal, pajzsal, tűzoltósisakkal, akinek az arca a szivárvány minden színében pomázott akkor tudtuk, hogy jól érezte magát. Ez a családias hangulat jellemzete az egész rendezvényt.

Természetesen minden múzeum hasonlóan látványos, érdekes programot kínált, csak úgy mint szombaton. A Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjában egy hatalmas jengával játszhattunk, a Hadtörténeti Múzeumban beöltözhettünk római katonának, vagy kezünkbe foghattuk egy magyar szablyát, miközben a fejünkbe nyomtak egy süveget. A Duna Múzeumban kóstolhattunk vizet - ki hinné, hogy ennyi féle van - és malmozhattunk vizespalackokkal. A Sport Múzeumban lehetett gombfocizni, a Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelyen kalodába dughattuk a fejünket vagy egy betyár bőrébe bújva börtöntöltelékek is lehettünk - természetesen egy hozzá illő, hatalmas golyóbissal. A kedvencem az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum tetű-totoja volt, ahol a helyes kérdések megválaszolásával lehetett egy doboz tejet nyerni. De miért pont tejet? Igazából a két nap egyáltalán nem lenne elég arra, hogy minden egyes sátorban minden egyes programot kipróbáljunk, de arra tökéletesen jó, hogy olyan múzeumokat ismerjünk meg, amikről nem is tudtuk, hogy van. Tudtátok, hogy létezik Fodrász Múzeum?

A Nemzeti Múzeum lépcsőjével szemben a nagyszínpadon sem állt meg az élet. A szombati naphoz hasonlóan ismét egy rezesbanda kezdte - a Váci Ifjúsági Fúvószenekar ébresztette a szomszédokat. A következőkben a klasszikus nagyzenekari hangzást a jazzesebb, latinosabb vonal színezte és tette változatossá. Délután fél öt fele átadták a közönségdíjakat: a látogatók szavazat a alapján a legizgalmasabb programokat a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontja nyújtotta, míg a legdesignosabb sátorbelsőért járó díjat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak ítélte oda a nagyérdemű.

A Majális keretében azonban nemcsak a múzeumon kívül, hanem azon belül is voltak különböző programok. A kiállítások termeiben a muzeológust kérdezhették a látogatók a szakterületükről, és a műtárgyakról kaphattak sokkal részletesebb információkat. Tematikus tárlatvezetéseket is tartottak a falakon belül. Mi A hatalom szolgálatában? című vezetésen vettünk részt, ahol a Rákóczi-szabadságharctól kezdve haladtunk végig a különböző korokon egészen a rendszerváltásig,  vizsgálva a politikai reprezentációt. Azt hogy a festményektől a különféle metszetek és sokszorosított grafikákon át, hogy jutottunk el a 20. századi modern plakátokig, és hogy mindezeket a politika, a vezető társadalmi osztály, vagy éppen az ellenzék hogyan használja fel. Aki augusztus 31-ig megtekinteni a múzeum állandó kiállítását, az semmiképpen se hagyja ki a kupolateremben a Gömböc-öt bemutató kiállítást.

A Nemzeti Múzeum Kertje pontosan a tavalyi Majális óta nem látott ennyi embert. Ahol a szürke hétköznapokban csak kocsisorok parkolnak, most sátrak álltak, ahol alig lézeng egy-két ember, most több százan sétáltak. A Múzeumok Majálisa tökéletesen alkalmas arra, hogy felfedezzük milyen színes hazánk múzeumi palettája és megismerkedjünk azokkal, akik ezekben az intézményekben dolgoznak.

Világhy Gergely