Muzgo

A tizenhetedik Múzeumok Majálisának második Élő MuseumCafé rendezvényének azon műtárgyak voltak a főszereplői, amelyek ma még leltározásuk sorrendjében sorakoznak a közgyűjtemények raktáraiban, azonban holnap már lehet, hogy „hazaköltöztetve” eredeti lelőhelyükre válhatnak igazán közkinccsé és fő kulturális-turisztikai attrakcióvá. A Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában tartott kerekasztal-beszélgetés a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának műtárgyprogramjára fókuszált.

A műemlékké nyilvánított épületek körül több probléma is felmerül. A legkézenfekvőbb, hogy az ingatlanok javarésze romos, sürgős renoválást igénylő állapotban van, a másik pedig, hogy az egykori berendezések mára szétszóródtak, rosszabb esetben el is pusztultak. A Műemlékek Gondnoksága húszévnyi munkát tudhat maga mögött, Varga Kálmán igazgató szerint itt az ideje, hogy a felújított, újra megnyitott épületeket tartalommal is megtöltsék, amely magában kell, foglalja a kulturális és szellemi örökségünket is.  

Többször emlegetett példáként került szóba a fertődi Esterházy-kastély, amelynek felújítása jelenleg is folyamatban van. Az Országos Széchényi Könyvtárban pedig jelentős Joseph Haydn-dokumentációt, a Szépművészeti Múzeumban pedig az Eszterházy-hagyaték kiemelkedő darabjait őrzik. Egyébként egy éjszaka erejéig – természetesen a Múzeumok Éjszakájára – már biztosan visszakerül a kastélyba Raffaello Santi 1508-ban festett Esterházy Madonnája. Mihály Mária, Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese szerint ez egy olyan különleges esemény lesz, melynek vonzáskörzete átlépi majd az országhatárokat is, az eseményre másfél-kétezer osztrák érdeklődőt várnak.

Visszatérve a beszélgetés főfonalához, úgy tűnik, a muzeológus-társadalom partner ebben a kezdeményezésben. A partnerség alapja, hogy a Gondnokság nem megfosztani akarja a múzeumoktól a műtárgyakat, hanem hasznosítani azokat. Szakmai szükségszerűség forrást találni ezen projektekhez, a szállítás, biztosítás mellett sokszor a restaurálásra is fordítani kell. Dr. Hatházi Gábor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől megtudtuk, van állami támogatás a program mögött. Igaz, hogy a kulturális szféra, a múzeumügy nem éli aranykorát, hangzott el, mégis van esély a finanszírozásra, amely a Nemzeti Kulturális Alap pályázatain keresztül, vagy éppen különböző turisztikai fejlesztési programok keretén belül képzelhető el.
Emellett Hatházi Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy a program létjogosultságát tovább erősíti az a tény, hogy nagyon sok „látens” gyűjtemény létezik. Ezzel arra célzott, hogy a közgyűjteményeknek csupán 4-5 %-a található meg a kiállítótérben. Természetesen a műtárgyprogramban csak azon tételek vehetnek részt, amelyek állapotuk, méretük és egyéb adottságaik tekintetében kockázat nélkül hagyhatják el a raktárt és a múzeumépület falait.

De erről autentikusan Csorba László, a vendéglátó Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója adott tájékoztatást. Ő elmondta, hogy a legtöbb múzeum küzd a raktározás során fellépő helyhiánnyal. Emellett úgy ítéli meg, hogy a raktárba bekerülés pillanatában az adott műtárgy állagromlása beindul. Ha kímélő használatban van, az még mindig kisebb kockázatot jelent, mint ha teljesen használatlanul tárolják.
Csorba László a világörökség részét képezi – főleg görög, egyiptomi – műtárgyakat nagy, európai múzeumokban való elhelyezését hozta fel párhuzamként. Jelen esetben ez a program is „kicsiben” hasonló kérdéseket vet fel. Hol kell határt húzni a műtárgyak elmozdításában? Visszakerüljön-e minden festmény a vidéki kastélyokba, vagy van, amelynek máshol, más szinten, máshogyan kell a nemzet javát szolgálnia?  A főigazgató meglátása szerint minden egyes darabot külön kell megvizsgálni e szempontból.

Mihály Mária később arra is kitért, hogy a gyűjteményi mobilizáció az Európai Unióban napirenden lévő téma. Kifejezetten e célból életre hívott munkacsoport vizsgálja a tagországok eredményeit. Emellett megemlítette azt is, hogy Magyarországon még megoldásra vár a hosszú távú műtárgy kölcsönzés jogi hátterének kidolgozása. A jelenlegi formák, azaz a letét és a kölcsönzési szerződés nem fedik le a program lényegét, hiszen itt a kölcsönadás időbeli keretének megnövelése mellett az érintett intézmények maguk „használhatnák” is a tárgyakat, feldolgozhatják, publikálhatják, reprodukciókat készíthetnek róluk.

Ha a műtárgyprogram részletes körüljárása után valakiben aggodalom ébredne fel azt illetően, mennyi hellyel gazdálkodhat a Műemlékek Gondnoksága, akkor az megnyugodhat. Krónikus helyhiánnyal csak a közgyűjteményi raktárak küzdenek, Varga Kálmán tájékoztatásából megtudhattuk, szinte korlátlan kiállító térrel rendelkeznek a kezelésükbe lévő 43 épületegyüttesben.

Huhák Heléna