Muzgo

Ázsia fejlődik. Gazdasági, kereskedelmi téren ez nem újdonság, nap mint nap találkozunk vele a hírekben. De fejlődik múzeumi téren is. Írtunk erről már mi is több alkalommal, belerejtve a nagyvilági sokadalomba a keleti híreket. Most azonban álljunk meg pár pillanatra, és nézzük meg, hogy is zajlanak arrafelé a dolgok mostanában.

Ázsia történelméből, az ott élő népek különböző kultúrájából fakadóan különbözik Európától. A múzeumok, ahogy a kultúra más területei is, Európától különböző utat tettek meg a történelmük során. Míg nálunk már a 19. századtól megkezdődik ennek a kulturális ágnak a maihoz hasonló intézményesülése, a keleti kontinensen ez kitolódott. Ma sincs sok országban egységes koncepció a múzeum-ügyre. Eltérő az egyes kormányzatok viselkedése is az intézmények felé, bár az utóbbi években egyre inkább megkezdődött a felkarolásuk, támogatásuk. A magánalapítású intézmények azonban még mindig többségben vannak.

Kezdjük akkor az elején, a múzeum alapítással. Kínában a tavalyi évben 395 új intézmény nyitotta meg a kapuit. A kormány célja, hogy kulturális téren is ugyanúgy megszerezze a vezető szerepet, mint ahogy azt a gazdaság esetében tette. Ha csak azt nézzük, hogy a TEFAF felmérése szerint a művészeti és antik piacon az ország már legyőzte az eddig vezető USA-t, látjuk, hogy nem halad rossz úton.
Születnek azonban magán kezdeményezések is, mint az indonéziai dohánymágnás Oei Hong Djien OHD Múzeuma Magelangban. Itt a gyűjtő az 1965 óta halmozódó több mint 2000 műtárgya egy részét mutatja be a közönségnek. A 73 éves Oei elmondta, hogy Indonéziában még mindig nincs nemzeti múzeum, és a kormány nem sok jelét adja annak, hogy valamikor is szeretne, ezért nekik gyűjtőknek kell tenni valamit az ügy érdekében. 
A Hong Kong International Art Fair-en több mint 40 résztvevő diskurált a saját helyzetéről, és mind azt reméli, hogy egyszer majd olyan meghatározó része lesz a régiójának, mint a Tate Angliának. A fórum vezetője a brit kurátor és a londoni Kortárs Művészeti Intézet vezetője Philip Dodd fogalmazta meg, hogy ez a terület a világnak egy olyan része, ahol olcsó múzeumot építeni, de hosszú távon fenntartani azonban jóval nagyobb anyagi befektetést jelent.

“A múzeumoknak szükségük van egy kis intellektualitásra. Így tudnak csak jó szolgálatot tenni a közösségnek.” - véli Wang Huangsheng kínai kritikus, kurátor, a Guangdong Művészeti Múzeum igazgatója. A közönség megnyerésére, az intézmények iránti igényre, másrészről pedig az anyagiak helyes felhasználására nagy szüksége van az ázsiai múzeumoknak, ha a megalapítás után fenn is szeretnének maradni.

A jelentős, magánerőből felépített ázsiai gyűjtemények és múzeumok a 19-20. századi Nyugat nagy pénzembereinek tetteit idézik - vallja Lars Nittve a Tate Modern igazgatója . Henry Tate, a Rockefellerek, a Getty-k vagy éppen a Guggenheimek azóta azonban egy továbbélő kulturális dinasztiát hoztak létre. Megfog ez valósulni Ázsiában is? Ez a kérdés is felmerült Hong Kongban, a felszólalók azonban nem voltak túl optimisták. Úgy látják, hogy a régióban nincsen meg a múzeumok tiszteletének hagyománya, éppen ezért ezt most kell átörökíteni a fiatalabb generációnak.

Ázsia elindult egy úton, és bár nem rendelkezik nagy múzeumi hagyományokkal, de megvan neki a későn indulók előnye. Látja a többi ország tapasztalatait, és a saját kultúrájának, társadalmának ismeretében alakíthatja ki a saját profilját és kinevelheti a látogatói körét. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan sikerül ez neki.

Légrády Eszter