Muzgo

18:20 Deák tér – egy rövid találkozó még az indulás előtt. A nyüzsgés már előre érezteti az este vurstli hangulatát: frissensültek, sör és fröccs állandó kellékei az éjszakának. Korán van még, de már panaszkodtak a BKV múzeumi járataira a megállóban. Ezt leszámítva az éjszaka folyamán minden rendben ment. Biztos csak a kánikula készítette ki a garázsból érkező monstrumokat. A BKV egy extrát is bedobott: 49-es Retro villamost. A buszok kielégítően takarosak, és 1942. évi plakáttal hívják fel a figyelmet a tisztaságra - de ezzel a H5 pótlón is találkoztam.

19:00 Magyar Nemzeti Múzeum – kitérés a Petőfi Irodalmi Múzeum felé. Az Arany János szobor mellett felállt katonazenekar szórakoztatja a kiskörút népeit. Itt jóval kisebb a tömeg a Deákhoz képest, de a buli-hangulat nem hiányzik. Klasszikus vásári cukorkás, kürtős kalács, grillsültek és pálinka aranyáron kényezteti a kertbe látogatót.

19:30 irány a PIM – a Fő utcán feketéző, de vidám, félmeztelen raszta szakszisok szórakoztatják a hömpölygő tömeget. Bent már nagy a készülődés a 30Y-ra. A ruhatár szinte üres, de a kiállításokon sok a látogató. Két vezetés között érkezve a kiállítást önmagában kell felfedezni! Az Örkény kiállítás nagy sikert, a látogatók pedig derültséget könyvelhettek el. Gyors pillantás a többi teremre, mert az éjszaka nem egy múzeumról szól. Kérdéses, hogy hány tartalmas látogatás, múzeum és kiállítás férhet bele ebbe az egyetlen éjszakába.

20:45 – Irány tovább, mire jó még a karszalag? Már jócskán besötétedett, mire a Bajza utcánál landolunk. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kínálata érdekes és egzotikus – nem csak minket ragadott volna el magával, hanem majd száz ember állt a villa előtt bebocsátásra várva. A sor nem csökkent, csak akkor, amikor valaki feladta a várakozást. A sugárúton mindenhol emberek – ki flangál, ki sörrel hűsíti magát a kellemesen fülledt estében. Az helyben ácsorgás kényelmetlen, főleg, ha az egész város nyüzsög a lehetőségektől! Meg sem kockáztatja az ember a Hősök terét ezek után – irány vissza a centrum!

21:30 A Magyar Zsidó Múzeumnak esélyt adva korábban érkeztünk a Herzl térre, de a komplexum előtt több sorban, kakaós csiga módjára várakoztak az emberek a kapunyitásra. A rendezett tömegben elvesznek a célok és nem egyértelmű a sorban állóknak sem, hogy hova várnak. A múzeum és a levéltár érthető okból csak az éjszakában nyithatott ki. Sajnos ez az idősáv az, amikor a intézmények általában a nagy attrakciókkal állnak elő repertoárjukból (legalábbis ami engem elvarázsol).

22:00 Irány vissza a MNM, lássuk, hogy mit rejtenek a falak! Érkezéskor megállapítható, hogy a lépcsőn ejtőzés a legnagyszerűbb kikapcsolódás az év és a nap bármely szakában. Általános a jövés-menés az aulában és a rotundában, ami bíztató. Kint a lépcső tövében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár árulja használt könyveit, bent a múzeum a saját kiadványaival kápráztatja el a kíváncsi látogatót. A kupolában felállított Gömböcök egyike mindig mozog – ez általánosan elmondható. A walzernek ugyan vége a Díszteremben, de a Vajda Gipsy Koncertzenekar és Yukako Furudate tokiói cigányprímás megbabonázta a közönségét, többször visszatapsolják őket ráadásért. Onnan távozva vettem észre az állandó kiállításokra érkező vendégseregeket! Mindenképp pozitívum, hogy ha máskor nem is, de ilyenkor érdeklődnek az emberek a magyar történelem iránt. Megpróbálkoztunk még a legendás múzeumkerti fáklyás sétával, de az elképesztő érdeklődésnek köszönhetően már a lépcsőnél lemorzsolódtunk és a szellemes hangosítás sem segített.

Összegzésként elmondható, hogy az éjszaka fárasztó és zsúfolt, a programokra nehéz komoly figyelmet szentelni az időzítés és a tömeg miatt. A következő éjszakára azt tudom ajánlani, hogy vagy kevés helyszínen a lehető legnagyobb időráfordítással hizlaljuk az intellektust, vagy utazgatva merüljünk el az éjszakai forgatagban.

Órás Tamás