Muzgo

Iskolaközelben lakom, így a napi zsivaj megszűnte csak egyet jelenthet. Már javában zajlik a nyári szünet. Ez persze a szülőknek nehéz időszak. Mert mit csináljanak a gyerekkel, amíg ők maguk dolgoznak? El lehet küldeni a lurkókat a nagyihoz, vagy vigyáz rájuk a nagyobb tesó, néhány iskolában van amolyan “gyerekfelügyelet”, és persze ott vannak még a táborok. Aztán laptop elé huppantam és rákerestem: múzeumi tábor. Jó pár találatot kaptam ezekre a kulcsszavakra. Szerencsére. De miért küldje el a szülő a gyerekét inkább egy múzeumba táborozni, mint máshova?

Kiválasztottam három, egymástól eltérő gyűjtőkörrel rendelkező intézményt, a KOGART-ot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot és hozzájuk fordultam kérdéseimmel. Az ő válaszaikat végigolvasva, végighallgatva gondolom úgy, hogy az elsődleges felvetésem, miszerint a múzeumban éppen olyan jól lehet táborozni, mint más helyszíneken, helyesnek bizonyult. Nemcsak a három eltérő profilú intézmény válaszai, hanem netes keresésem is igazolta, ahány múzeum, annyi féle program.

A célközönség többnyire a 7-14 éves korosztály, hiszen a szülők őket hagyják legkevésbé szívesen egyedül otthon. Egy-egy múzeumban eltöltött nap programja változatos képet mutat, mivel a fiatalok érdeklődését a variált feladatokkal lehet leginkább fenntartani. “Szükséges, hogy legyen tárlatvezetés, a kiállítások játékos feldolgozása, kellenek kézműves foglalkozások, kell, hogy legyen ügyességi feladat, valamilyen versengés, jövős-menős elfoglaltság is, hogy ne azt érezzék a gyerekek, hogy arról szól az egy hét, hogy bent ülnek egy zárt térben és iskolai jellegű programokon kellett részt venniük.” - foglalta össze Czár Katalin (múzeumpedagógus, SOM) a sokrétűség fontosságát. A sokféle program mellett a helyszínek változatossága is jellemző volt idei táborukra. A gyerekek ellátogattak a Magyar Nemzeti Galériába, a Kresz Géza Mentőmúzeumba, az Országos Mentőszolgálathoz és Budapest Főváros Levéltárába (Vízhordók és vízvezetők kiállítás), valamint természetesen megismerkedtek a SOM állandó és időszaki tárlataival, az Arany Sas Patikamúzeummal és a Könyvtárral is. Mindeközben szinte észre sem vették, de a közegészségügy, a mentés-, gyógyszerészet-, és életmódtörténet egy-egy szeletébe nyertek bepillantást.

A KOGART-ban ezen a nyáron különleges nyomozótáborral várták a gyerekeket. Egy hét alatt kellett kideríteniük, hogy ki az a személy, aki a kiállításon felejt különböző tárgyakat (sapka, golflabda, nagyító, jegyzetek, képmásolatok, zsebóra, pipa, ecset stb.) A személyes tárgyakon kívül a kiállított festményekhez is kapcsolódtak nyomok. A valódi cél nem a „bűnöző” leleplezése volt, hanem az, hogy kiderítsék, milyen ember lehet, mi a foglalkozása, mire lehet következtetni a hátrahagyott nyomokból. A mozaikdarabokat összerakva és nyomozati jegyzőkönyvet vezetve kellett megoldaniuk a rejtélyt. A tábor fontos része volt az alkotótevékenység, amely  a programhoz és a Tihanyi Lajos időszaki tárlathoz is kapcsolódott. Az izgalmas kalandok közepette a  gyerekek különféle művészeti technikákkal, grafikai eljárásokkal ismerkedtek meg, és fotogrammokat is készítettek. “ Számomra az volt izgalmas, hogy a gyerekek tényleg elhitték, hogy valaki jár a kiállításba és még a pénztárost is megkérdezték, hogy látott-e valami gyanúsat és kérték, hogy mutassa meg, hogy milyen tárgyakat adtak le neki.” - mesélte saját tapasztalatait Joó Julianna (múzeumpedagógus, KOGART).

A Petőfi Irodalmi Múzeumban sokféle tábort szerveznek minden évben, és ezeknek egy része nem is a fővároshoz kötődik. A vidéki emlékházak (például Esztergom, Csönge, Kőszeg) is szerveznek nyári programokat, amelyekhez a budapesti kollégák segítségét is szokták kérni, de bizonyos esetekben a helyi munkatársak találják ki és viszik végig a programokat. Az irodalmi múzeum készül nappali és ottalvós táborokkal, vannak továbbá minden évben visszajáró vidéki csoportok, például Prügyről. Szerveznek az állandó és az időszaki kiállításokhoz is programokat, de vannak alkotótáboraik (író- , dráma- és képzőművészeti táborok), sőt rendeztek már nyári elfoglaltságot a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak - ezáltal szélesítve a korhatárt. Bármelyik foglalkozást vesszük is alapul, nagy előnye, hogy szinte mindegyiken feltűnik egy-egy kortárs író, aki beszélget a gyerekekkel, fiatalokkal, egészen más megvilágításba helyezve az irodalmat.

A “Miért küldje el a gyerekét a szülő inkább múzeumba, mint egy kajak-kenu táborba?” kérdésemnél Bujtor Anna (drámapedagógus, PIM) világított rá, hogy nincs is olyan nagy különbség egy sporttábor és a múzeumban szervezett programok között. Mind a kettő fejlesztheti a gyerekek szociális kompetenciáit, továbbá a fiatalok megtanulják az iskolai környezeten kívül is közösségben jól érezni magukat, és téves elképzelés, hogy a frontális tanulás színhelyei lennének a múzeumok.
Ha csak az eddig felsorolt programokat nézzük, láthatjuk, hogy mennyi újdonsággal találkozhatnak a gyerekek ezek alatt a napok alatt. Olyan helyekre juthatnak el, ahova egyébként egyáltalán nem biztos, hogy valaha elmennének. A különféle foglalkozásokon, legyen az drámajáték, rajzolás, vagy origami hajtogatás, a kreativitásuk fejlődik. Ráadásul az átlag táborozó általános iskolás, és ebben a korban még nagyon fogékonyak a fiatalok. Lehet, hogy egy ilyen táborban szerzett ismeretek olyan motivációkat ébresztenek bennük, amik aztán meghatározzák a jövőjüket. Mikor dől el, hogy a fiúból vagy lányból, tűzoltó lesz vagy katona, orvos, vagy író, esetleg festő?

Mi akkor a konklúzió? Remélem, hogy ez a cikk bebizonyította, hogy a nyári szünetét töltő gyerekünknek, kisöccsünknek, húgunknak is megfelelő hely ez a kulturális intézmény. Vigyáznak rá, közösségben van, játszva tanul és jól érzi magát. Kell ennél több? Ha pedig sikerült meggyőznöm az Olvasót, akkor érdeklődjön ismert és szeretett múzeumainál a lehetőségekről, vagy szemezgessen a Google találatok közül. Indulnak még táborok augusztusban, de elraktározhatjuk az információt jövőre is.

Az interjúért és a képekért köszönet Bujtor Annának, Czár Katalinnak és Joó Juliannának.

Légrády Eszter