Muzgo

Akarva-akaratlanul a neves külföldi múzeumok felé nagyok az elvárásaink. A tökéletest minél jobban megközelítő kiállításokat várunk tőlük, és azt, hogy igenis ámulhassunk és bámulhassunk ezeken a tárlatokon. Ez ellen nincs mit tenni, de ők vajon megütik-e a szintet?
Ez a nagyon általános bevezető azonban most nem máshoz, mint az Iparművészeti Múzeum időszaki tárlatához, a Művészet mindenkinek-hez kapcsolódik. A Victoria and Albert Museum anyagát bemutató kiállítás megnyitójáról már tudósítottunk, és most visszatértünk újra a helyszínre, hogy egy kicsit részletesebben is megnézzük magunknak a brit iparművészet remekeit.

Elsőként egy jó tanács minden, nyáron múzeumba látogatónak. Vigyen magával pulóvert! Hiába tombol kint a kánikula, a műtárgyaknak nem tesz jót a 30 fok, így a kisnadrág-kispóló szett nem lesz elég a 20-23 fokos kiállítóterekben. Körülbelül ilyen hőmérséklet csapott meg engem is, mikor feltárult, majd mögöttem rögtön be is zárult a múzeum első emeleti termének fotocellás ajtaja.
Műtárgyvédelmi célokat szolgál valószínűleg az egyes termekben lévő félhomály is, ezzel azonban leginkább csak az első térben volt problémám, ugyanis a szervezetemnek nemcsak az jelentett sokkot, hogy 10 fokot esett körülötte a hőmérséklet, hanem az is, hogy a múzeum vakítóan fehér terei után egy jóval sötétebb helyre jutottam. Szükségem volt tehát néhány percre, hogy egyáltalán készen álljak a tárlat befogadására. Itt talán csak annyit lehetett volna tenni a kiállítás tervezésekor, hogy egy bevezető teremmel kezdődik meg a tárlat, ahol a látogató kaphatna egy kis ízelítőt magáról a V&A-ről, hogy kellően értékelni tudja annak történeti áttekintését. Ide tehették volna azt a videót, ami a második terem oldalszobájában kapott helyet.

A tárlat az angol intézmény létrejöttének előzményeivel, az 1851-es világkiállítással indul, majd innen eljutunk aztán a szépen lassan létrejövő múzeumhoz, példákon bemutatva láthatjuk az intézmény oktató funkcióját, gyűjteménygyarapítását. Megfigyelhetjük az utolsó termekben a kelet hatását a brit művészetre - a japán, kínai, indiai és iszlám motívumok megjelenését a nyugati formavilágban. Gyönyörű és értékes használati tárgyakat csodálhatunk meg. Bár pár évtizeddel korábbinak tippeltem volna, de megtudhattam, hogy egyik nagy kedvencem a Thonet-szék 1849-ben “született meg”.

Összefoglalva tehát, szépen megmunkált műalkotásnak beillő tárgyakkal illusztrálva jelenik meg a látogató előtt a V&A első 50 éve, de hol van a többi? Mind a megnyitó beszédeiben, mind a tárlaton látható videóban erőteljesen, az IMM honlapján a kiállítás leírásában pedig érintőlegesen van kifejtve az iparművészeti és design múzeumok 21. századi küldetése, a megújulásra törekvés, hogy a korral lépést tartva részei lehessenek a látogatóik életének, és fontos szerepet töltsenek be a művészeti oktatásban. Ezek nagyon becsülendő gondolatok, és érdekesen-izgalmasan ki lehetett volna fejteni őket, párhuzamba állítva az 1800-as éveket a mostani időszakkal. Nemcsak a feliratokban, és a már említett videóban kell erről beszélni, hanem tárgyakkal, képekkel lehetett volna mindezt elmondani. Az 1900-tól napjainkig terjedő időszakot az utolsó terem egyik falán 4 tabló meséli el, és ebből a modern kori párhuzamot képviselő tárgyak 2-3 vitrint kaptak. Ez persze kitekintésnek jó lenne, de ha már annyit beszélnek a megújulásról és a kapcsolatokról, akkor ez így aránytalanul kevés. Éppen ezért kissé rossz szájízzel léptem ki a kiválóan klimatizált utolsó teremből, amiről aztán kiderült, hogy nem is ez volt az utolsó.

Levezetésként, és a magyar Iparművészeti Múzeumhoz való kapcsolódásként egy, a brit és a magyar intézmény közös pontjait bemutató tárlatrész következett a folyosón. Ebben nem is volt semmi hiba, kitűnően megrajzolták a párhuzamot, hogy az IMM létrejöttében is követendő példa volt a V&A és most, a megújulás idején is szem előtt kívánják tartani az angol példát. Egyetlen problémám ebben a teremben csupán az volt, hogy nem értettem, mit keresnek ott a fülhallgatók az angol irodalom nagyjainak (Dickens, Tennyson, stb.) híres műveiből meghallgatható részletekkel. Biztos a kor hangulatának átadása volt a cél, de úgy, hogy velem szemben a 21. századi Iparművészeti Múzeum kihívásait bemutató tabló függött miközben ültem a széken, nehezen tudtam átérezni Jane Eyre gondolatait arról a reggelről, mikor elszökött Mr. Rochestertől. Bár itt kétségtelenül összekapcsolódott a múlt és a jelen, csak nem éppen a legvilágosabb módon.

A Művészet mindenkinek egy nagyon esztétikus kiállítás, bár szépséges tárgyai olyannyira elvonják a figyelmet az összefoglaló szövegekről, hogy számomra a tárlat inkább a régi idők Wunderkammerjait idézte, semmint egy modern kiállítást. Aki azonban szívesen csodálkozik el mindennapi tárgyaink tökéletes kimunkáltságán, vagy érdeklődik az angol kultúra iránt, esetleg az iparművészet kedvelője, annak mindenképpen ajánlott betérnie az Iparművészeti Múzeumba még szeptember 16-ig.

Légrády Eszter