Muzgo

Egy kiállítás, amiről ódákat zeng az amerikai sajtó. Egy kiállítás, melyben magyarok is bemutatkoznak. Egy téma, amiben mindenkinek része volt. Megnyílt a MoMA új kiállítása New York-ban, a Century of the Child, melyben a Gödöllői Művésztelep egy önálló enteriőrt kapott! A műtárgyakat kísérő kurír tapasztalatairól a Gödöllői Városi Múzeum igazgatónőjével, Gaálné Merva Máriával beszélgettünk.

Muzgo: Az előző találkozásunkkor sorra vettük a kiutazás részleteit. Minden úgy alakult, ahogy eltervezték?
Gaálné Merva Mária: Igen, minden rendben zajlott. Németországban, Frankfurtban kellett átszállnom, ahol a magyar szállítócég német partnerének munkatársa várt rám. Kivitt a cargoba, ahol az érkező repülőgépekről leveszik a csomagokat. Láthattam, hogy épségben megérkezett a ládánk. A német kísérőm végig követte a csomagot, ahogyan a másik repülőgépre felkerül. New York-ba 8 órás utazás után érkeztem meg, ahol szintén vártak rám a MoMA által megbízott amerikai szállítócég munkatársai. Együtt mentünk ismét a cargoba, a csomagom a repülőgépről immáron egy kamionba került. Egyébként ugyanezzel a géppel Olaszországból érkezett két láda, szintén a MoMÁ-ba, ám kurír nélkül. Egy személyautóval kísértük be a kamiont a múzeum épületéig. Ottani idő szerint este 8 körül érkeztünk. A hátsó bejáratot használtuk, ahol a teherlift is van. A kamionból rögtön idehozták a műtárgyas ládákat, majd rögtön felvittük a 6. emeleten lévő kiállítótérbe. Itt búcsúztam el a tárgyaktól néhány napra, biztonságba tudva azokat.

M: Milyen feladatokkal kellett szembenéznie kurírként?
GMM: Három szabadnapom volt ezután, hiszen csütörtök este érkeztem és csak hétfő reggel találkoztam a kurátorral. Ekkor nyitottuk ki hivatalosan, együtt a ládákat. Minden egyes tárgyat átnéztünk, összehasonlítva a még itthon, a restaurátor által kiállított jelentéssel (fasility report).
Néhány módosítást kértek tőlem a helyszínen. Például Vaszary János Mézeskalácsos szőnyeg című munkájának hátoldalára egy tépőzár segítségével egy lécre rögzítettük a tárgyat és a lécen lévő két fémkarika segítségével szögeztük a falra. Előzetesen tájékoztattuk őket az installálás ezen módjáról, amit ők természetesen el is fogadtak. Igen ám, de ez a léc és a két karika fehér színű. A kiállítótér falszíne viszont szürke lesz, így kérték az engedélyemet, hogy szürkére festhessék.
Nagyon precízen és alaposan dolgoznak. Kivágták a szőnyeg méretét kartonból és ezt tették fel a falra próbaképp. Miután mindent átbeszéltünk - hogyan fog mutatni, milyen magasan legyen a vitrin fölött – akkor tették fel a szőnyeget a végleges helyére.
A másik módosítás pedig Kriesch Laura Arabella királyné című akvarelljének kapcsán történt. A műtárgyat fehér paszpartuban szállítottuk, hiszen nálunk is így szerepel a gyűjteményben, ezt is szürke paszpartura szerették volna cserélni, hogy illeszkedjen a többi műtárgyhoz és a falhoz is. Természetesen ezt is engedélyeztem és mindkét paszpartut meg is kapjuk. Még abban kellett döntést hoznom, hogy Mihály Rezső Bariék kalandjai a nagy világban című gyerekkönyv hogyan legyen kiállítva. A vitrinbe kinyitva tették a szervezők, viszont a borítóját le kellett venni, hogy ne sérüljön. Ehhez is az engedélyemet kérték.
Az ilyen jellegű kisebb beavatkozásokban (hiszen nagyobb restaurálási, helyreállítási munkák már ilyenkor nincsenek) kell közös megegyezésre jutni, ezekben kell a kurírnak személyesen döntenie és tulajdonképpen azt a néhány tárgyat közösen helyeztük el a kiállításban.
A szőnyeg mellé egy nagyított fotó is került a mi gyűjteményünkből, ami Nagy Sándort és családját ábrázolja. Reformruhában vannak lefényképezve, kislányuk egy hímzett mellénykét visel, ami a tárlóban kapott helyet. Biztosan tetszeni fog a látogatóknak maga a hímzett kis mellényke, melyet édesanyja, Kriesch Laura készített, illetve a mellette szereplő fénykép. Ettől lesz komplexebb és valóságosabb az élmény, hogy ezt a tárgyat tényleg használta valaki!
Tehát én már a kész enteriőrt hagytam ott. Egyébként a Gödöllői Művésztelep enteriőr mellett Gustav Klimt Hope című képe látható, ami egy várandós asszonyt ábrázol. Úgyhogy jó társaságba kerültek a gödöllői tárgyak!

 
M: Milyen országok képviseltetik magukat? Európa milyen hangsúllyal szerepel a tárlaton?
GMM: Magyarországot csupán két dolog képviseli: a Rubik kocka és a Gödöllői Művésztelep, ez utóbbi az általam vitt tárgyakon keresztül. Több tárggyal szerepel Finnország (például a finn Marimekko cég is szerepel a szponzorok között), Svédország, Norvégia, Ausztria. Összképet nem kaptam a kiállításról, mert nagyon sok kurír csak utánam érkezett. Valószínűleg Európa nagyobb hangsúlyt kap. A kiállítás arról szól, hogyan kerül előtérbe a gyermek a 20. században. Az iparművészeti formatervezésben is egy paradigmaváltást jelentett, mert kifejezetten gyerekeknek terveztek bútorokat, játékokat. Ez is elősegítette az avantgárd művészeti irányok (expresszionizmus, dadaizmus, szürrealizmus stb.) létrejöttét. Ugyanakkor a formatervezett tárgyak a gyereknevelésre is nagy hatással lettek, vagyis kölcsönösen hatottak egymásra. A kiállítás erről a folyamatról akar egy átfogó képet adni. Az avantgárd irányzatok Európából indultak ki az első világháború alatt és után, így az európai országok nyilván nagyobb hangsúllyal szerepelnek.

M: Juliet Kinchin, a kiállítás kurátora, jól ismeri Magyarországot. Mik voltak a benyomásai a többi szakemberről? Mennyire vannak tisztában azzal, hogy hol is vagyunk, kik is vagyunk?
GMM: Az a benyomásom, hogy profi csapatot alkotnak. A MoMA-ban vannak olyan szakemberek, akik csak az időszaki kiállítások szervezéséért felelősek. Juliet Kinchin állandó tagja az intézménynek, 2008 óta a Designe osztályon vezető kurátor, Kelet-Európára szakosodott. Magyarországot jól ismeri, feltehetőleg a többi kollégája nem, hiszen olyan kis ország vagyunk. Európa is messze van nekik, ha el is látogatnak csak a nyugaton lévő nagy országokat látogatják meg. Ezért is olyan nagy dolog, hogy a műtárgyaink szerepelnek a kiállításban.

M: Miben mutat követendő példát egy magyar múzeum számára a MoMA?
GMM: Nem tudom, hogy mi mikor tudjuk elérni azt az anyagi jólétet, bár Magyarországon is minden szellemi feltétel adott. Az az anyagi háttér hiányzik, ami New York-ban, Amerikában megvan. Nagy alapítványok, cégek támogatják a kiállításokat. Ott már megvannak azok a bejáratott utak, ahogy egy múzeum el tudja érni azokat a tehetős magánszemélyeket, akik egy-egy kiállításra több százezer dollárt tudnak adományozni. Ezt kellene megtanulni itthon, hogy a magyarországi mecénás réteg is áldozzon pénzt a kiállításokra.
Nemcsak a kivitelezésnél van szükség befektetőkre, hanem már az előzetes kutatómunkánál is. Nyilván Juliet Kinchin végigjárta azokat az országokat, ahonnét kölcsönöz a MoMA és megtekintette személyesen a tárgyakat. Nálunk is tavaly ősszel válogatta ki az anyagot. A kutatás után is ott minden lehetőség adott, vagyis a kurátor által kiválasztott tárgyakat kölcsön tudja kérni az intézmény, a szállítást is tudja fedezni, akár ha másik kontinensről is van szó. Itthon nincs meg az az anyagi biztonság, amivel nagyot merünk álmodni!
Ugyanakkor megbecsülik a pénzt, nem szórják feleslegesen. Felelősen gazdálkodnak ezekkel a hatalmas összegekkel.
A másik követendő irány a múzeumi baráti kör intézménye, ami nagyon bejáratott szerte az USÁ-ban. Bárki tagja lehet, ha az éves díjat kifizeti, így különböző kedvezményeket kap az adott múzeumtól. Kedvezményesen válthatnak belépőt, a múzeumi boltban olcsóbban vásárolhatnak. Sokat foglalkozik a múzeum velük, például a nyíló kiállítást a sajtó után a múzeumi baráti kör tekintheti meg először és csak utána lesz elérhető a nagyközönség számára. Nagy kitüntetésnek számít, ha valaki tagja ilyen szervezetnek.

M: Hol járt még New York-ban? Miket nézett meg?
GMM: A MoMA mellett a Metropolitanbe és a Guggenheimbe is sikerült bejutnom. Egy-egy napot el lehet minden intézményben tölteni, hiszen hatalmas épületekről és gyűjteményekről van szó. Célirányosan csak az európai festészetet kerestem, kíváncsi voltam milyen anyaguk van. Sajnos magyar alkotások nincsenek náluk.
A városban sokat sétálgattam, a szállásom a Central Park közelében volt, így magamba szippanthattam az amerikai filmek hangulatát. A Times Square-re is ellátogattam, ahol éppen egy menyasszony és vőlegény fényképezkedett, úgy tűnhet a képeken, mintha az a nagy tömeg csak miattuk lett volna ott.

M: Meddig lesz nyitva a kiállítás, mikor és kivel érkeznek haza a tárgyak?
GMM:  November 5-ig tart nyitva a kiállítás New York-ban. A tárgyak biztosítását december 6-ig vállalta a MoMA, így a köztes időszakban mehetünk érte. A hazaúton egyik kolléganőnk, Kerényiné Bakonyi Eszter történész-muzeológus kíséri a műtárgyainkat.

Következő alkalommal akkor őt faggatjuk a kinti tapasztalatairól! Köszönjük, hogy időt szakított ránk!

Villangó-Török Ivett

A tárlóról készült képet Jennifer Wolfe, a MoMA munkatársa készítette.

A kiállítás hivatalos weboldala: http://www.moma.org/interactives/exhibitions/2012/centuryofthechild/#/