Muzgo

Megismételt pillanat

Július 11-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása Megismételt pillanat címmel, amelyből első hallásra nehéz bárminemű következtetést levonni. Az alcíméből már több információt tudhatunk meg a tárlatról: Fekete Zsolt fotográfiái Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomában. A múzeum honlapján elolvashatjuk, hogy a kiállítás egy székelyföldi időutazásra kalauzolja a látogatót három neves fotográfus lencséin keresztül.

Az első terembe érkezve kellemes, világos térben találjuk magunkat. A bézs-dió színű falak harmonikus elegyet alkotnak a fényképekkel, melyek első pillantásra csupán egy fekete kerettel domborodnak ki a fal síkjából. Mielőtt a bevezető szöveget elolvasnánk, már azonnal odavonzza az ember szemét a baloldali falra függesztett felnagyított kép, A Székelykő. A látvány lélegzetelállító: mintha egy kétszárnyú ablakot nyitottak volna az álfalon Erdélyre. Miután érzékszerveink lenyugodnak, jobban meg lehet szemlélni a fehér betűkkel felírt gondolatébresztő bevezetőt és a három kulcsfigura rövidített életrajzát. Tömör, évszám mellé rendelt események felsorolásával mesélik el életüket. Kissé nehézkesen olvashatók az alacsony kontraszt miatt, de ez megszokható, az információk pedig hasznosak. Például megtudhatjuk, ha türelmesen átbogarásszuk a falat, hogy Orbán Balázs 1849 után Kossuth Lajossal Kütahyába ment, vagy Veress Ferenc az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatta egy úttörő eljárással készült színes fényképeit.

A Székelykő (2010)


A képek csoportokba rendezve kaptak helyet a falakon, hogy az „időgép” működjön. A látogató óhatatlanul keresi a változásokat a képeken, hiszen majd’ 150 év alatt elvár az ember egyfelől egy pozitív progressziót, másfelől egy negatív változást: a két világháború és a területelcsatolások nyomait is fürkésszük. A bevezetőben pontosan erre a kettősségre hívják fel a figyelmet: Erdélyről beszélni egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert minden magyar embernek köze van hozzá: mindnyájan többé-kevésbé tudjuk azt, amit róla feltétlenül tudni kell. De nehéz is, mert nagy érzelmek, sokféle indulat veszi körül ezt a szépséges "bérces kishazát", népek és vallások, tájak és kultúrák egyedülállóan gazdag találkozási pontját.

A legtöbb képen az idő múlása igen megragadható: a dekadencia iskolapéldája a kerelőszentpáli Haller-kastély lepusztulása és ködbeveszése. Noha többségében az enyészet nyomaira bukkanunk, Jósika Pál várfalvi lakását jobb állapotba hozták, mint valaha volt. A kíváncsi szemek, ha továbblépnek az emberi tényezőkön, a képeken megtalálják az időtlent, az állandót, melyre véleményem szerint Fekete Zsolt nyomatékosan fektetett hangsúlyt: legjobban talán a tordai hasadékon lehet érezni, de akár bármelyik képen, ahol a személyeket a 19. századi alakok helyére állította.

Ha egy idő után a sok fénykép nézegetésébe beleunna a kedves látogató, fotókerámiákkal, a Nemzeti Múzeum 1868-as vendégkönyvével vagy más személyesebb kötődésű képeken keresztül ismerheti meg a három fotográfust. A kiállítás vége felé le lehet heveredni egy hatalmas puffra, ha szeretnénk megpihenni. De más miatt is megéri leülni: Fekete Zsolt Az idő fényképe című kötetét forgathatják a látogatók, ugyanis egy példányt az ülőalkalmatossághoz rögzítettek. Számomra igen jól esett, hogy találkoztam ezzel a könyvvel a kiállításon, ráadásul kiegészíti a tárlatot további képekkel és háttérismeretekkel.

A kiállítás maga két teremből és a kivezető kisebb helyiségből áll, ami nemsokára bővülni fog Orbán Balázs a közönség által még nem látott, eredeti fényképeivel, melyeket a Román Állami Levéltárak Marosvásárhelyi fiókja kölcsönöz a kiállításra. A honlapon fel is hívja a múzeum a korábbi látogatói figyelmét, hogy aki augusztus 1. előtt váltotta meg a jegyét, azzal a bővített kiállítás megtekintésére is jogosult!

Miután hazatértünk, javaslom, hogy nézzük meg Fekete Zsolt honlapját is, ahol Google Earth segítségével térképen elhelyezhetjük a látottakat, kiegészíthetjük más fényképekkel a megismert tájakat, illetve a blogjára navigálva az iklandi szuperholddal is újra találkozhatunk.

Fényképek: Dabasi András, Magyar Nemzeti Múzeum

Órás Tamás

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása