Muzgo

Az ARC kiállítás tipikusan olyan, hogy ha az ember egyszer megnézi, jó eséllyel meg fogja jövőre, sőt azután is. Ennek több magyarázata is lehet - az ingyenesség és a frekventált helyszín mellett - például az, hogy minden évben más. A kiállításon civil alkotók munkáit láthatjuk, amelyeket pályázatok útján érkeznek be és bírálják el, választják ki. A téma pedig évente változik. 2009-ben "Restart", 2010-ben "Hol élsz te?" volt a pályázat hívószava, idén pedig "Jó kedvvel, bőséggel". A bevezető szöveg szerint ezzel a cél az volt, hogy a beérkezett alkotások arra a felvetésre reflektáljanak, hogy a Himnusz második sorában az "Isten, áldd meg a magyart" sor nélkül is benne foglaltatik-e a lényeg: az embernek mint egyénnek legalapvetőbb vágyai, jogai, méltósága. A rendezvény plakátja és kommunikációja a kommunista időszakot idézi, a rendezők elmondása szerint ezzel a szólásszabadság fontosságának hangsúlyozása a cél.

A kiállításon a legkülönfélébb plakátokat láthatjuk, van ami politikai témára reflektál, van ami a szociális érzékenységünkre hat, és van ami reklám. Mindezt vicces, kevésbé vicces, vagy sokszor megdöbbentő formában. Idén sokkal inkább a politika került előtérbe, hogy ez a rendezők totalitárius rendszerre való reflektálásának vagy csupán a mostani politikaközpontú mindennapjainknak eredménye-e, nem tudom. Rutinos ARC látogatóként azonban tényként állíthatom, hogy míg az elmúlt pár évben inkább szociális témákat feszegető plakátok kaptak helyett a kiállításon, a politika pedig jóval kisebb számban jelent meg, idén ez az arány teljesen megfordult.
Ízlések és pofonok, mindenkinek másféle plakátok tetszenek, mindenki mással tud azonosulni. Pont emiatt nem is szeretném elemezni a kiállítást, ezt mindenki tegye meg maga. Én azt találtam idén jónak, hogy olyan kérdések jelentek meg nagy számban, amik az elmúlt egy évben gyakori témák voltak a sajtóban vagy közvetve, közvetlenül engem is érintenek, így elég sok alkotásnál nyugtázhattam mosollyal és fejrázással , hogy "na ez itt mennyire igaz".
Minden évben vannak olyan plakátok is, amik a látógató véleményére kíváncsiak, idén matricát lehet ragaszgatni a hangulatunkhoz mérten, illetve Budapest utcáit átnevezni egy Google maps térképen. Utóbbi az egyik személyes kedvencem, legalább 10 percet nevettünk a kreatívabbnál kreatívabb elnevezéseken, például az Országház Nemzeti Színházzá keresztelésén.

A kiállításhoz egyébként minden évben tartozik verseny is, idén a legjobb plakát Székely Petra Miért is lenne jó kedvünk című alkotása lett.

Az ARC kiállítást függetlenül attól, hogy végül tetszeni fog az embernek, avagy sem, jót szórakozik, nevet vagy inkább megbotránkozik, mindenképp érdemes megnézni, akár egy délutáni séta alkalmával a Városligetben. Erre még szeptember 23-ig van lehetőség. Ha viszont győz a lustaság, vagy véletlenül sem akar csalódni, a plakátok megtekinthetők az arcmagazinon is, otthon a gép előtt ülve.

Öhler Kata

(Képek forrása: arcmagazin)