Nyugat
Az első, ami eszünkbe jut a múzeumokról a kiállítások és a hatalmas, gazdag gyűjtemények, vagyis az évtizedek folyamán felhalmozódott műtárgyak. Ezen intézmények muzeológusok, művészettörténészek fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően rengeteg érdekes információ birtokosai. Jobb esetben ismerjük egy tárgy születésének körülményeit, ki, mikor, hogyan használta, és ideális esetben felderíthető a sztori egészen addig a pillanatig, hogy a múzeum raktárába került. Nyilvánvaló, hogy a múzeum nemcsak a gyűjtemények raktára, hanem egyben az adatok bőséges tárháza is.
Mit is kezdhet az adatokkal a MOME hallgatója, ha már unja a rengeteg számot, a végtelen szöveget és az unalmas táblázatot? Vizualizál! Szűcs Krisztina, a MOME Tervezőgrafika szak frissen végzett hallgatója egy roppant izgalmas témát dolgozott fel diplomamunkájában: fogta a Petőfi Irodalmi Múzeum DVD kiadványát, amin a múzeum szakemberei a Nyugat íróinak lakhelyeit és “munkahelyeit” gyűjtötték össze. A PIM Budai-díjjal jutalmazott segédanyaga egy részletes képet nyújt a budapesti kávéházakról és az írói szokásokról. Krisztina a DVD legnagyobb problémájaként rótta fel, hogy szinte csak szöveges leírásokat tartalmaz és hiányoznak a vizuális ábárzolások, amelyek sok esetben egyszerűbbé tennék az összefüggések megértését. “Munkám során kigyűjtöttem ezeket a szöveges adatokat [..], új rendszerbe helyeztem őket, és további összefüggéseket generáltam belőlük, melyek több információt adhatnak a Nyugatos írók az életéről.”- fogalmazott az alkotó. A vizualizációhoz a modern technikát hívta segítségül, így az XML adatstruktúra grafikai megjelenéséért a Processing nevű alkalmazás a felelős, a programban érintőképernyőn keresztül garázdálkodhatunk.
Összesen négy darab adatvizualizációt tanulmányozhatunk át. Milyen tudást szerezhetünk egy ilyen interaktív infografikából? Például részletes információt kaphatunk arról, hogy egy írónak mely kávézók voltak a törzshelyei, majd ezek alapján egy hatalmas fonalgombolyagbra emlékeztető struktúrából azt is leszűrhetjük, hogy a kávézás közben ki kivel találkozhatott. “A nevekhez tartozó körök nagysága jelöli a kapcsolatok számát, vagyis hogy a kijelölt író hány másik Nyugatossal látogatta ugyanazokat a kávéházakat.” Egy képet kaphatunk így az írók lehetséges kapcsolati rendszeréről. Természetesen az idő tényezőt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, a Nyugatnak is három nagy generációja nőtt fel, akik különböző időintervallumokban írtak a lapba. Egy kördiagramm segítségével abba is betekinthetünk, hogy egy író életében mennyi ideig játszott szerepet a Nyugat, valamint az átfedéseknek köszönhetően abba is, ki-kivel, mennyi ideig dolgozott együtt. Az időkeretet a lap fennállása adat - és ahogy az lenni szokott, egyszer minden jónak vége szakad - a kávéházak bezártak a II. Világháború alatt és a Nyugat is megszűnt 1941. augusztus 1-jével. Természetesen az adatok nem csak időben, de a térben is megjelennek. Egy térképre vetítve megismerhetjük, hogy egy kávézó kiknek a törzshelye volt vagy milyen messze lakott az író - ebben az esteben sokkal bonyolultabb hálózatot kapunk, hiszen egy író az élete folyamán több különböző helyen is élhetett. Lehetőségünk nyílik a visszaemlékezéseket olvasni és korabeli fényképeket nézegetni.
Természetesen a múzeumi hasznosítása mellett se mehetünk el csak úgy. A kiállításokon való felhasználás kézenfekvő, amit az alkotó is prioritásként kezelt. Ha épp senki sem használja az alkalmazást, akkor a gombok maguktól kezdenek el mozogni az egyik sarokból a másikba, amire azért van szükség, hogy a látógatók figyelmét az érintőképernyőre irányítsa, még akkor is, ha épp a kiállítás túloldalán ácsorognak. “Ez az apró mozgás felhívja a figyelmünket [..], és az alkalmazás akkor is látványos, mikor éppen senki sem használja.”
A múzeumokban sokszor futunk bele abba a fiaskóba, hogy az érintőképernyő csak újabb szöveghegyeket rejt vagy, ami még rosszabb, értő grafikus kezei közé soha nem került, így Szűcs Krisztina munkája mindenképpen jó példa, hogy mire és hogyan kellene használni ezt a technológiát. A “hogyan?”-nál alapkövetelmény az esztétikum, a profin kivitelezett felhasználói felület és funkcionalitásnak való maximális megfelelés. A “mire?” kérdésre jó példa az interaktív adatvizualizalizáció, de általános szabály, hogy olyan tartalmat mutassunk rajta, amit máshogyan nem lehet kivitelezni a kiállításon.
Világhy Gergely
