Muzgo

Mi jut eszünkbe arról a szórol, hogy panoráma? Hatalmas, lenyűgöző és látványos. A legszélesebb sprektrumú vizuális élmény; egy toronyház teteje vagy a hegy csúcsa és természetesen a végtelen táj. A lehengerlő hatása miatt nem csoda, hogy a fotográfusok hamar felfedezték a témáben rejlő lehetőséget, és így született meg a panorámaképek egész sorozata. A széles fotográfiák egészen más élményt nyújtanak, mint kisebb társaik, mert az átélés egy egészen más szintjére emelik a szemlélőt. Könnyű elfelejteni, hogy milyen egyszerűen megcsalják az embert az érzékei, amit viszont a fényképészek szemrebbenés nélkül kihasználnak az illúzió megteremtésében. A panoráma képeket méretükből adódóan nem lehet egyszerre befogadni, ami a szemet rákényszeríti a pásztázásra és egyben megteremti az illúziót.

A panorámaképek története több, mint száz éves múltra nyúlik vissza és komoly technikai és matematikai tudást feltételez, főleg abban a korban, amikor a modern technológia nem állt a rendelkezésünkre. Hazánk első ilyen fotográfiáit Indrikó János, Alkér Ede, Gévay Béla, Kozmata Ferenc és Klösz György készítették. A fotótörténeti érdekességek közül sokat a Kiscelli Múzeum fényképgyűjteménye őriz. Köszönhetően a múzeum legújabb tárlatának a nagyközönség is megismerheti a történelemi témájú panorámaképeket, ugyanis a kiállítás ezeken a fényképeken keresztül vezeti be a látogatót Budapest városfejlődésébe és egyben megmutatja, hogy hogyan lehet 150 évnyi történlemet egy apró terembe zsúfolni.

Budapesti Horizont című kiállítás több tucat panorámaképpel operál: kezdve a 1866 körülre datálható albuminképtől - amin a Várhegy és a Tabán látható a Gellérthegy lábától fotózva - egészen a 1885-ös fotográfiáig, amin Pest látképe található. A legimpozánsabb látványt nyújtó helyszíneket nem nehéz kitalálni - Budai vár, a Gellérthegy és a Szent István bazilika tornya - de ez nem jelenti azt, hogy kizárólag magaslatokról lehetett izgalmas panorámaképeket készíteni, így a pesti rakparton is készültek fotók, ahol a hajózás és a túlparti vár kapta a főszerepet.

Különösen jó a témaválasztás, mert mindenki számára ismerős a megörökített látvány, így az ember ösztönsen közelebb lép a képekhez, hogy felfedezze mi is változott az évtizedek alatt. Ha esetleg mégse járnánk sikerrel a kiállítás készítői minden érdekesebb pontot külön kiemeltek, így nem veszünk el a részletekben. I. Ferenc Jószef koronázási dombját, az épülő, régi Erzsébet-hidat, a II. Világháború után az Országháznál felállított ideiglenes Kossuth-hidat is kiszúrhatjuk, de ugyanúgy tanúi lehetünk a szabadságtéri Tőzsdepalota felépítésének is. A legnagyobb élményt még is az adja, amikor a történelem tetten érhető: a szemünk láttára bontakozik ki a Szent-István bazilika kupolájának drámája, a Hild József tervezte változat összeomlásától egészen az Ybl Miklós által átrajzolt és helyreállított boltozatig.

A kiállítás játékos elemekkel is készült, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A terem közepén habszivacsra nyomtatott panoráma-puzzle darabokat találunk, amire minden gyerek azonnal ráveti magát. Több fekete-fehér kép van összekeverve, így a feladat mégsem olyan egyszerű, de a kiállított műtárgyakról mindig lehet puskázni. Természetesen ha meguntuk a kirakóst, akkor ugyanolyan jól lehet az elemekből várat is építeni. Telitalálat. A technikai is megjelenik - bár ne tette volna! A digitalizált panorámaképek lényege a részletek felfedezése lett volna, amit egyrészt a falon is meg lehetett tenni, másrészt egy darab érdekes pont sincs kiemelve, harmadrészt pedig hamar pixeldzsungelben találjuk magunkat, a digitalizált képek gyatra minősége miatt.

A Budapesti Horizont olyan szempontból rendkívüli tárlat, hogy technikatörténeti ritkaságnak számító panorámaképeket mutat be, így a fotókiállítások között is különlegességnek számít. A tárlatot összetartó téma is hálás, mert a főváros fejlődése releváns minden budapesti életében, így történeti szempontból is érdekfeszítő és leköt. Akinek egyszer sikerül megmászni a Kiscelli Múzeum shaolin templomot megszégyenítő lépcsőzetét, ne hagyja ki!

Világhy Gergely