Muzgo

Sétálsz az utcán, gyerekzsivajt hallasz, nevetést, orrodat a frissen sült tészta illata csapja meg. Körbenézel.  Ez a múzeumból jön?

Igen. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nyaranta kettő alkalommal rendezi meg Falatka Gasztrotábor néven napközis gyermektáborát. Várnak minden 9-12 év közötti kis konyhatündért, akik a modern gasztronómia fogásai mellett a régmúlt idők szakácskönyveibe, sütödéibe, és a királyok konyhájába is szeretnének bepillantani.

A múzeumok próbálnak minél szélesebb látogatókört kialakítani, így rendkívül fontosnak tartják, hogy a gyermekek minél előbb megkedveljék a kiállításaikat - egyre több intézmény szervez gyermektábort. Tárlatvezetés egy csipetnyi foglalkozással, majd egy kis játék, aztán megint tanulnak valamit. Az arányokat nem egyszerű eltalálni, de ha sikerült, garantáltan jól érzik magukat a kicsik, és pár év múlva boldogan térnek vissza, mint fiatal múzeumkedvelők.

Mindezen a Falatka Táborban töltött hetem alatt  gondolkoztam el, s visszagondolva úgy látom, ezek a gyerekek tényleg örökre beleszerettek a múzeumok világába. Öt nap alatt. Na de milyen öt nap alatt…

Hétfőn, azaz a Vegamix napon reggel fél 9-kor betoppant az első félénk arc, szorosan maga előtt tolva az anyukáját, halkan köszönt, és óvatosan ült le az asztalhoz a fűszerek közé. Hamarosan sorban betipegtek mindnyájan, majd játékos bemutatkozás, és a fűszerek ill. azok történetének megismerése következett. A hangulat egyre oldódott, megjelentek az első mosolyok, s a múzeum bejárása már igazi zsongásban zajlott. A vetélkedő során a gyerekek megnéztek egy tárlatot, majd képeket kaptak és meg kellett keresniük az eredeti tárgyakat. Délután lemerészkedtek a pincébe, ahol korabeli ruhákba öltözve játszottak el egy igazi reneszánsz lakomát, királlyal, királynővel, udvarhölgyekkel, ajtónállókkal, korabeli udvariassági formulákkal együtt- pontosan úgy, ahogy anno Mátyás Udvarában. A reggeli félénk arcok helyét mosoly, és kacagás vette át.

Másnap, a Csokimánia napján a gyerekek már csillogó szemekkel léptek be az ajtón, megismerkedtek a cukrászok eszközeivel és fortélyaival, majd ellátogattak a Cziniel Cukrászdába, és a zsivajjal töltött műhelyből ellesték a legtitkosabb recepteket. Délután játszottak, és meghallgatták a csokoládé kalandos történelmét, kezükbe vették azokat az eszközöket, melyek a kakaóbabból csokit készítenek, majd ki is próbálhatták frissen szerzett tudásukat és bonbont készítettek.

A Buborékok nap „tapogatós" játékkal kezdődött, a gyerekek 3 csapatra oszlottak, egyvalaki tárgyat kapott egy zsákban, melyet szembekötve, tapogatva kellett körülírnia, a másik csapat tagjai ez alapján rajzot készítettek, a többiek pedig az alapján próbálták kitalálni a tárgy nevét. A játék a Látványraktárban, majd a kiállítások között folytatódott. Mindegyik csapat választott egy tárgyat a tárlatból, egy papírra minél pontosabb leírást készített róla, majd hátrahagyta a többieknek, akik kitalálták, hogy mit választottak az előttük járók. Igazán nagyszerű érzés volt, ahogy máskor csendes falak között kacagás szaladt, és lelkes érdeklődés ült az arcokon. Később a kicsik a múzeumok egyik legkülönlegesebb helyére, a restaurátor műhelybe is bepillanthattak, és megnézhették hogy dolgozik egy igazi „műtárgydoki”. A nap végén az ifjú serpenyőlovagok még a könyvtárba is belestek, majd az ott látott régi szakácskönyvek alapján sajátot készítettek, amelybe beleírták az eddig tanult recepteket (ezt később reggelente bővítették).

Csütörtökön a Sós ízek napján a péktanoncok a gabonákról tanultak, azután meglátogatták a Napsugár Sütödét, ahol a kenyér- és a különböző péksütemények készítést lesték el, majd délután játszottak, és az eddig megszerzett ismeretek alapján szentesi kiflit készítettek lisztesen-nevetve, majd szüleiknek kínálták a nap végén.

A Hűtött nyalánkságok nap délelőttjén elérkezett az igazi finálé, a fagyi- és marcipánkészítés, majd a bál. A hét végére összeszokott, feloldódott társaság teljes erővel ugrott fejest az édességek világába, marcipánfigurát gyúrtak, gyümölcsöt turmixoltak, csillogó szemekkel díszítettek, s közben nevettek végeláthatatlanul. A bál is igazán jól sikerült, a korabeli ruhákban tündöklő lányok és lovagias párjaik elegáns keringőt jártak, majd szerényen búcsúztak a jövő évi (vagy a legközelebbi báli) viszontlátásra.

A múzeumi tábor igazából több napon át tartó, egy nagy téma köré szervezett, különleges múzeumpedagógiai foglalkozás. Létezik napközis verziója, mely általában az intézményen belül kap helyet, illetve klasszikus „ottalvós” is, ennek helyszíne legtöbbször egy közkedvelt gyermeküdülő a Balaton partján (ebben az esetben persze másmilyen a foglalkozások felépítése, hiszen nincsenek kiállítások). Ezek a rendezvények nemcsak színesítik a múzeum programkínálatát, de a felnőttekkel és a kicsikkel is egyaránt más, bensőségesebb kapcsolatba lép az intézmény. Jó hír a múzeumoknak, hogy egyre nagyobb igény van ezekre a rendezvényekre, egyre több a múzeumbarát szülő, s gyermek.

A Falatka Gasztrotábort Miszné Korenchy Anikó és Tóth Helga koordinálta.

Bódai Dalma