25 éves a berlini Deutsches Historisches Museum!

A berlini Unter den Linden bulváron álló Zeughaus (Arzenál) ad otthont a Deutsches Historisches Museumnak, immáron 22. éve. A hársfák ritkuló árnyékában október 28-án ünnepli születésnapját a hosszú előtörténettel rendelkező intézmény. Évfordulója alkalmából tekintsük át, hogyan is jutott a Zeughaus odáig, hogy Helmut Kohl itt hozza létre, a Museuminsellel szemben, a Német Történeti Múzeumot. Hogyan lesz fegyvertárból múzeum, mit keres ott Sztálin dicsősége, ahol a Führer szónokolt és miért fontos a fal leomlása után?

Az épület alapkövét 1695. október 28-án tette le III. Frigyes brandenburgi fejedelem (1701-től I. Frigyes néven porosz király). A királyság Európában elfoglalt új helyének megszilárdítását a katonai sikereken túl reprezentációs intézkedésekkel is támogatni kellett. A barokk stílusjegyekkel gazdagon ellátott épület így egyértelműen a porosz hatalom nagyságát képviselte a frissen kijelölt főváros felújított alléján. 1730-ban készült el teljesen az épület, ekkor a porosz hadsereg vette használatba, akik 1867-ig fegyverarzenálként működtették. Beköltözéskor már több mint 700 ágyút és majdnem 80.000 lő- és szálfegyvert helyeztek el az épületben, „poroszos” raktárrendszerben. Az idő múlásával elavuló fegyvereket is hasznosították: 1828-ban kialakították a Königliche Waffen- und Modellsammlungot, amelyet 1831-től a nyilvánosság számára is látogathatóvá tettek. Az 1844. évi német iparkiállításnak is helyszínéül szolgált, ahol 3000 kiállítót és összesen 260.000 látogatót fogadott.

Az egyesített Német Birodalom identitásához egy nemzeti jellegű múzeum feltétlen szükségeltetett, így I. Vilmos császár 1875-ben ki is jelölte ennek helyszínül a Zeughaus-t. Ekkor I. Vilmos császár a 78. születésnapja alkalmából meglepte birodalmát az első porosz múzeummal, a Ruhmeshalle der brandenburgisch-preußischen Armeeval, vagyis a Brandenburgi-porosz Hadsereg Dicsőségcsarnokával. Az autentikus helyszínen kialakított hadtörténeti múzeum teljesen megfelelt a kor múzeumalapítási trendjének. Az épület 1877-1880 közötti átalakítása során a belső tereket múzeumi célok ellátására tették alkalmassá. A gyűjtemény az első világháború végéig a hadügyminisztérium kezelésében volt, csak utána vált a porosz műgyűjteményi hálózat részévé. A
versailles-i békében foglaltak szerint a műkincsekből több francia vonatkozású anyag mellett a Napóleontól zsákmányolt kincseket is át kellett adni Franciaországnak.

Az első világháború után emlékművet állítottak a múzeumban a háborúban elesett német katonáknak, amit később az országba érkező külföldi államférfiakkal előszeretettel meglátogatták. A weimari köztársaság alatt a múzeum gyűjteményét tudományos szempotok alapján újrarendezték, és a köztársaság végére már nem csak patriotizmus és dicsőséges fegyvercsörgés volt a múzeumban.

A nemzetiszocialista érában a Zeughaus és múzeuma az első világháború sérelmeit felnagyító intézménnyé lett. Adolf Hitler olyannyira fontosnak tartotta a múzeumot és üzenetét, hogy minden évben március 21-én, Heldengedenkentagon itt tartotta beszédeit. 1943. március 21. rendhagyó volt a Zeughaus számára. Ebben az évben a tradíció azzal bővült, hogy miután a Führer megtartotta azévi buzdító szónoklatát, megnyitotta a szovjetektől zsákmányolt fegyverekből felállított kiállítást. A megnyitóra több tízezren jöttek el, hatalmas nyilvánosságot kapott az esemény. A nap nem csupán a csodás napsütéstől („Führerwetter”) lett híressé, hanem a Hitler elleni merényletek egyikének is ekkor kerítettek alkalmat. A negyed órás beszéd után Rudolf-Christoph Freiherr von Gersdorff Generalmajor (≈vezérőrnagy), a Wehrmacht ellenállásának aktív tagja élesítette a testére erősített robbanószer időzítőjét (12-15 perc). A Führer tíz perc alatt „megtekintette” a múzeumot, és mivel idő előtt elhagyta a helyszínt, az időzített robbanószert Gersdorffnak a toaletten minél hamarabb hatástalanítania kellett. Ha Hitler nagyobb múzeumkedvelő lett volna, a háború és a világ sorsa is másképp alakulhatott volna! Szeressük a múzeumokat!

A múzeumot a propaganda céljából egészen 1944 szeptemberéig nyitva tartották. Anyagát csak ezután kezdték menekíteni, de azt is már kapkodva, ezért csak hiányosan maradt fenn egykori gyűjteménye. Az elkallódás mellett az épületet ért súlyos bombatalálatok is csonkították a hadtörténeti múzeum gyűjteményét. 1945-ben a szövetségesek megszüntették Kriegsmuseums Zeughaus-t. Az épület felújítását 1948-ban kezdték meg és végül 1967-ben fejezték be. 1950-ben határozták el az épületszerkezet statikai megerősítést (vasbeton tartószerkezet beépítését). A Németországi Szocialista Egységpárt központi bizottsága ugyanebben az évben határozta el, hogy itt fogja megnyitni a Museum für Deutsche Geschichtét. Az intézmény feladatául az NDK és a marxista-leninista ideológia népszerűsítését és reprezentálását adták, amelyet intenzíven betöltött.

A Német Szövetségi Köztársaságban már az 1980-as évek elején megszületett a gondolat, hogy egy, a nemzet történetet feldolgozó múzeumot Berlinben felállítsanak. A múzeum ötletét támogató kancellár, Helmut Kohl 1985 elején kijelentette, hogy a múzeum létrehozása egy európai országnak nemzeti feladata. Ennek következtében felálítottak egy szakbizottságot, amely 1985/6-ban elkészítette az intézmény koncepciótervét. Az alapítását megelőzte még a gyűjtőkörét meghatározó viták. Helmut Kohl 1987. október 28-án ünnepélyesen aláírta a múzeum alapító oklevelét: az NSZK Berlin 750. születésnapjára kapta meg a német nemzet történetét feldolgozó múzeumot. Az új intézménynek új épületet akartak emelni a Reichstag közvetlen közelében, de a Német Demokratikus Köztársaság és a berlini fal leomlása áthúzta a számításokat. 1990 szeptemberében az NDK utolsó kormánya a Zeughausban lakó Museum für Deutsche Geschichte kezelését a DHM vezetőségére bízta, amely így megkapta az épületét is. Az első kiállítását 1991 szeptemberében nyitották meg, első állandó tárlata pedig 1994-ben nyílt meg Bilder und Zeugnisse der deutschen Geschichte címmel. A jelenleg látogatható, Deutsche Geschichte in Bildern und Zeugnissen című állandó kiállítást 2006. június 2-án Angela Merkel adta át a közönségnek.