Muzgo

A Louvre-ról rengeteg jó és rossz dolgot el lehet mondani, sajnos ebbe az utóbbi kategóriába tartozik az intézmény arculata is. A párizsi múzeum a világ élvonalába tartozik, a francia főváros egyik fontos turisztikai látványossága, otthont ad a valaha készült leghíresebb festménynek és rendelkezik egy ikonikus épülettel is. A egységes és korszerű vizuális identitás megteremtése azonban még váratott magára, legalábbis eddig. Az áldatlan állapot felszámolására egy francia szabadúszó designer, Charlotte Ancenay vállalkozott, aki úgy döntött itt az ideje végre felvarrni az intézmény ráncait. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az alábbi vizuális identitást puszta kedvtelésből született, de érdekes megvizsgálni, hogy milyen is lenne az intézmény arculata.

Az 1793-ban alapított Louvre több száz éves múltra tekint vissza és ma is a világ egyik leglátogatottabb múzeuma. Azon intézmények egyike, amelyek megtehetik, hogy komótosan reagáljanak a kulturális piacon kiélesedő versenyhelyzetre. A Louvre egy bejáratott márka, ismert az egész világon. Évente több mint 20 millió turista keresi fel a francia fővárost, így az utánpótlás mondhatni biztosított, hiszen a Mona Lisa egy kötelező látnivaló, ha már Párizsban jár az ember.

A Charlotte Ancenay tervezte arculat központi eleme a múzeum épületének ikonikus eleme az 1989-ben átadott üvegpiramis. A választás teljesen kézenfekvő, hiszen a múzeum szimbólumaként funkionál már most is, amit szinte bárki felismer. Az üvegpiramis térbeli vonalrajza az arculat egész koncepcióját meghatározza. A vázszerekezet inspirálta konstruktivista, gráf-szerű rendszer valamennyi applikáción megjelenik a szatyroktól kezdve az óriásplakáton át a brossúrákig. A piramist alkotó háromszögek többször is visszaköszönnek; például egyszerű stilizált formában a tömeget irányító ikonokban, míg polygonokként a múzeum térképét promótáló kiadványon. Minden összefügg mindennel - asszociálhatunk a pillangó-hatásra a mindent behálozó vonalak alapján, ami szerintem egy vállalható történet egy olyan színes gyűjteménnyel rendelkező intézménynek, mint a Louvre.

Minden arculat központi elem a logó, aminek az egész sztorit el kell vinnie a hátán. Jelen esetben a hangsúly a tipográfiára helyeződött. A választás egy izgalmas, modern slab-serif betűtípusra esett, ami egy éles szakítás a mostani régies antikva betűkkel. Az üvegpiramis is megjelenik a logóban, de csak jelzésértékűen a jobb felső sarokban, ha esetleg valakinek mégse lenne ismerős a név: Louvre

Charlotte vizuális identitása megfelel az uralkodó trendnek: modern és letisztult. Az arculat koncepcióját alkotó rácsszerkezet dinamikusan felhasználható, így egyben egy potenciálisan kiaknázható lehetőség is, hiszen egy olyan rugalmas szabályrendszerre épül, aminek csak a képzelet szabhat határt. A kérdés csak annyi, hogy jó-e ez az irány a globális branddé váló Louvre franchisenak?

További képek az alkotó Behance profilja alatt láthatók.

Világhy Gergely