Muzgo

Forrás:anagraphic.hu

Kezdjük akkor in medias res azzal, hogy miért is kéne megnézni a Magyar Formatervezési Díj 2012 tárlatot az Iparművészeti Múzeumban. Azért, mert még azok számára is, akiket egyáltalán nem érdekel ez a téma, és akiknek a design szó hallatán csak jólfésült, hipster szemüveges fiatalok jutnak eszébe, azok is találnak benne olyat, amire azt mondják, ez már igen! Élhetőbb környezet, szép megoldások, vagy egyszerűen csak modern arculat? Miért van minderre szükség? Ez nem csak egy divathullám, ez a 21. század. A világ már ebben él, és ha fanyalgunk is, ez már nem fog megváltozni. Ismerkedjünk tehát meg vele!

Két díj leírása fogadja a fotocellás ajtó előtt a kedves érdeklődőt az intézmény első emeletén. Az egyik a már említett Magyar Formatervezési Díj pályázat, melynek célja a magyar teljesítmények bemutatása és népszerűsítése, a kiemelkedő hazai alkotók elismerése, termék-, terv-, vizuális kommunikáció- és diákmunka kategóriában, valamint a magyarországi termékek nemzetközi versenyképességének javítása a formatervezés eszközeivel. A másik pedig a Design Management Díj, melyet 2009 tavaszán alapított a Magyar Formatervezési Tanács, és amit olyan intézmény vagy vállalat nyerhet el, amely képes arra, hogy az esztétikai és formai szempontból is kifogástalan teljesítmény mellett a designt szervesen integrálja a működésébe.

Ezen információk birtokában pedig már be is léphetünk a kiállításba, ahol nem kell keresnünk a frappáns muzeológiai megoldásokat, mivel nincsenek. Ez a tárlat azonban nem is arról szól, hogy a bemutatás során adják el magát a “terméket”, itt a fehér háttér előtt látható díjazott munkáknak magukért kell beszélniük. A falakon láthatjuk a projekteket bemutató tablókat, előttük pedig magát a megvalósult terméket.
A két teremre jutó felfedeznivalóból hadd álljon itt most egy szubjektív merítés - a nyerteseket és a többi díjazott névsorát megtalálhatjuk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapján és persze a kiállításon is.

Többeket is foglalkoztat a közlekedés fejlesztésének a kérdése, és míg Húnfalvi András egy vezetőnélküli, elektromos, organikus buszkoncepcióval állt elő, addig Molnár Ádám a HÉV közlekedést forradalmasítaná. Őszintén megvallva az új Alstrom metrókocsik mellé mindkét járművet szívesen látnám a 2010-es évek fővárosában.
A fiatal tervezők többféle arculattal is előálltak, volt aki egy vidéki húsbolt brandjét teremtette meg (Len Architects Kft - Egy falusi húsbolt arculata), de megjelent a Katona József Színház (tervező: Vörös Botond) és a Magyar Nemzeti Galéria (tervező: Stalker Studio Kft.) új arculata is. Ezek előtt a projektek előtt állva döbbentem rá újra, hogy milyen sokat is jelent egy jól megfogható, a tömegből kiemelkedő logo, betűtípus, szín vagy éppen minta. Ez lesz az, ami alapján később az emberek még ha csak egy oldalpillantást is vetnek az adott megjelenésre, tudni fogják, hogy jé, igen, ez a Nemzeti Galéria.
A megteremtett brandek közül mégis Gilicze Gergő diplomamunkája volt a kedvencem, aki a Diafilmgyártó Kft. számára készített új arculatot és rajzolta meg A pöfeteg című mesefilmet. Nagyon jól megragadta szerintem a diafilmek világát, egyszerűen varázslatos lett!

Végezetül pedig két könyvet emelnék ki. Az egyik Bernát Barbara Szörny határozó című munkája, mely az alkotó meghatározása szerint egy urbánus bestárium - a körülöttünk élő szörnyekkel, mint a porcica, vagy a netkukac ismerkedhetünk meg közelebbről a segítségével. Ez nem egy, a világot jobbátevő és a békét megteremtő alkotás, de humorával mégis belophatja magát a szívünkbe. Horváth Csilla látható-tapintható mesekönyve segítségével pedig a látó és vak gyerekek is egyszerre tudnak elmerülni a mesék világában. Ez az ötlet szerintem még senkinek nem jutott eszébe, milyen jó mégis, hogy most felmerült!

Sok okos és kreatív elképzelést lehetne még említeni a Yeesbox csomagátadó automatától kezdve, az Egérút navigációs szoftveren át a Medence Csoport Re+Concept újrahasznosított táskáiig. (Emlékeztek a molinóból készült Muzgo-táskára? Azt velük készítettük!) Nagy erősség a tárlatnak, hogy ezt a három tervet tették a végére, így igazán erős befejezéssel zárul a bemutató kiállítás.

A múzeum földszintjén látható Art deco és modernizmus tárlat székei, kárpitjai a maguk korában számítottak formabontónak, az elmúlt század elejének tervezői munkáját figyelhetjük meg bennük, az emeleten pedig a ma tervezőinek, designereinek alkotásai vannak bemutatva. A kettő közé vonható párhuzam nyilvánvaló, és csak remélni tudjuk, hogy a Magyar Formatervezési Díj 2012 tárlaton megjelenő projektek, újítások is ugyanúgy a megvalósítás útjára lépnek, mint egy századdal korábbi elődeik, és kilépve a tervezőasztalról, a prototípusból valóban bekerülnek a mindennapjaikba.

Légrády Eszter