Muzgo

A Magyar Természettudományi Múzeum gazdag gyűjteménye önmagában tökéletes példája a természet sokszínűségének, ami egyszerre millió nyomós indok a Föld védeleme érdekében. A hagyományoknak megfelelően a múzeum kupolacsarnokában felállított fotótárlaton, újabb 104 érv szól amellett, hogy ne égessük fel magunk körül ezt a bolygót. Az immáron 20 éves múltra visszatekintő, Az év természetfotósa pályázat jelöltjeiből és nyerteseiből nyílt kiállítás lélegzetelállító képekkel illusztrálja a természet vadságát, szépségét és változatosságát.

Az Év természetfotósa 2012 díjat a NaturArt, a természetfotósok szakmai szervezete hirdeti meg minden évben. A pályázók összesen 14 kategóriában nevezhették alkotásaikat, amelyekben a szakmai zsűri a legjobb hármat díjazta. Az ítészek feladata nem volt egyszerű, mert több mint 3000 pályamű közül kellett kiválasztani a nyertest. A válogatás három lépcsőben zajlott le. Két győztest hirdettek, azaz hirdettek volna, ha nem zsebelte volna be mindkét elismerést Daróczi Csaba: Az év természetfotóját Daróczi Szeánsz című képéért érdemelt ki, míg Az év természetfotósa címet a portfóliója alapján érdemelte ki.

A díjátadón Radisics Milán, a NaturArt elnöke, a National Geographic fotósa ismertette Az év természetfotósa díj múltját, jelenét és jövőjét. Kiemelte, hogy a pályázatra benyújtott művek a világ bármely pontján megállnák a helyüket, ami azt is jelenti, hogy a rangos elismerés erős nemzetközi presztízst vívott ki magának. A folyamatos fejlődés egy újabb lépcsőfoka, hogy jövőre a pályázatot nem csak hazánkban, hanem az egész régióban is meghirdetik. Radisics bár nem akart statiszikákba bocsátkozni az 54 szerző 104 kiállított képe rekord a díj történetében.

A kupolateremben felállított tárlat két részre bontható. A 2012-es díjazottak mellett, a jubileumi alkalomból, az elmúlt 20 év 33 kiemelkedő alkotása is szerepel. Idén egy érdekes új kategóriával is bővült a paletta, mert külön versenyeztek a fekete-fehér alkotások. Jó döntés volt, mert mind a három díjazott kép markáns noir karakterrel rendelkezett, sőt Bálint Attila Holdbűvölő című fotójába egy csipetnyi szürrealitást is csempészett. A látvány és esztétikum minden fényképen megjelent, mint faktor, de ugyanúgy felfedezhető bennük a cukiság és a humor is.
„Fürge róka lábak” - jutott eszembe a híres mondat Jakab Flóra Vöröslő hunyor című alkotásán megjelenő szuggesztív, kék szemű Vuk láttán, ami mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy ne akarnánk megölelni. Az irónia és a szarkazmus A “közbeszerzés” nyertese című képen köszön vissza, ahol egy kukoricaszárral a szájában egy vaddisznó büszkén üget el az erdő felé, míg Jakab Tibor Ölyv-karikatúra című alkotásán a madár dühös és meglepett fejjel mered a fotós lencséjébe, akár egy hollywoodi sztár. Kerekes M. István Jing-jang című alkotása egy olyan mű, ami akár egy kortárs galériában is lóghatna, mert “két egyszerű fekete kört én is tudok rajzolni”, de a valóság ennél jóval érdekesebb, ugyanis a fényképen a Mosoni-Duna holtágán megfagyott jég rajzolata látszik. A díjátadon olyan kulisszatitokra is fényderült, hogy a zsűri azért választotta ezt a képet a Kompozíció, forma és kísérletezés kategória győztesévé, mert egy smiley-t fedezett fel a képen, és valóban.

A fényképek láttán elgondolkozunk, hogy milyen nehézségek árán lehet elkapni a tökéletes pillanatot. Itt nincs kontrollálható műterem – csak a kiszámíthatatlan nagyvilág, ahol a szerencsének ugyanolyan fontos szerep jut, mint a gondos felkészülésnek. Egy fotósnak fel kell vérteznie magát türelemmel, jó reflexekkel, kitartással és a természettudományos tudással is.

Az év természetfotósa díj fényképeit végignézve abban az egy dologban biztosak lehettünk, hogy a természet lenyügöző látványosságokat kínál. A legjobb, amit ebben a helyzetben tehetünk, hogy magunk mögött hagyjuk a város zaját, felöltjük a túrabakancsot és felfedezzük a természet csodáit. Egy egyszerű látogatótól ez a legtöbb, amit elvárhat a kiállítás, de nem is kell ennél több.

Világhy Gergely