Muzgo

A Tempus Közalapítvány – Gruntvig Program Az Egész Életen Át Tanulás Programja keretében egy hetet töltöttem egy szemináriumon Görögországban, amikor is több múzeumot kereshettem fel mind a fővárosban, mind a fővároshoz közeli Aegina szigetén.

Aegina kicsiny, alig 87 km2-es sziget, 27 km-re a görög fővárostól, de már teljesen más hangulattal. Állandó lakosainak száma csak 13 ezer (2001), de nyáron ez háromszorosára nő. Legfőképp nem külföldiek, hanem görög turisták választják nyaralási célpontként a nyugodt kis szigetet, sok athéninak van itt háza. A helyiek a turizmusból, a pisztácia- és olajtermesztésből élnek, illetve a rendszeres hajóforgalomnak köszönhetően sokan ingáznak Athénba dolgozni, szárnyashajóval akár fél óra alatt is be lehet érni Pireuszba. A sziget történelmi jelentőségét az adja, hogy a török alóli felszabadulás hosszú és küzdelmes éveiben két évig 1826-1828 között a függetlenedő Görögország fővárosa volt.

Mivel Aegina az ország pisztáciatermesztő központja, ezért a sziget legfontosabb eseménye a szeptember végén minden évben megrendezésre kerülő Fistiki Fest (Pisztácia-fesztivál), amely nemcsak kereskedelmi, de kulturális, művészeti esemény is. Nekünk szerintem ez korántsem meglepő, hisz itthon is egyre meglepőbb ilyen esményekről hallunk: sztrapacska-, rétes-, pálinka- szilva- és egyéb fesztiválok szövik át a magyar nyarat.

A Pisztácia-fesztivál és a nyári kulturális események egyik fő színhelye a Laografiko Mouseio, azaz a Néprajzi Múzeum, amely a mi értelmezésünkben inkább egy kis helytörténeti múzeumnak felel meg. Egy syllogos, azaz kulturális egyesület tartja fenn. Az épületet, amelyben működnek ajándékba kapták, a műtárgyaikat úgyszintén. Az épület egy szép, neoklasszicista lakóház (1828), ahogy a sziget épületeinek nagy része.

A múzeum látogatását érdemes a földszinttel kezdeni, ahol két szobát találunk, az egyik a „Falusi szoba”, a másik pedig a „Halász szobája”, mindkét név önmagáért beszél. Mindkettő igen gazdag anyaggal rendelkezik, nem is ezeket emelném most ki, hanem egyrészt azt, hogy a műtárgyvédelem,, mennyire nem létező fogalom, ahogy nálunk is a faluházakban és kisebb gyűjteményekben. Apró-cseprő tárgyak szerte a kiállításban - ez az, amitől a muzeológust a hideg kirázza, és rögtön felmerül benne a legrosszabb forgatókönyv. A másik, amire nem találtam magyarázatot, és udvarias vendégként nem mertem megkérdezni a házigazdánktól: miért a leginkább látható oldalra ragasztották a tárgyak leltári számát? Mindenesetre a kis csoportunk négy tagja négy országból (Finnország, Lengyelország, Törökország, Magyarország) érkezett ide, de a napi használati tárgyak ugyanazok voltak mindenhol, ezeket világosan felismertük.

A „Halász szobája” különlegesebb volt, legalábbis nekem, hiszen nálunk ismeretlen témát boncolgatott, a szivacshalászatot. Régi dokumentumok (engedélyek, fényképek), felszerelések, hajómakettek vannak kiállítva korszerű (plexi doboz) és kevésbé korszerű módon (önmagában). Nem tudom ki hogy van vele, de nekem Luc Besson Nagy kékség című filmjének eleje ugrott be, ott lehetett ilyen felszerelésben görög szivacshalászokat látni.

Az emeleten egy városi lakás berendezését és a városi élet kellékeit lehetett megtekinteni, igényes, szép elrendezésben. A falakon 19. századi freskók bukkantak elő néhány helyen, sajnálatos módon ezek a sok ókori emlék mellett nincsenek olyan nagy becsben tartva Görögországban, mint megérdemelnék.

A múzeum 2000-ben elismerést kapott az Önkormányzattól a szigeten és annak fővárosában betöltött kiemelkedő kulturális szerepéért. Valóban, nemcsak helyi iskolások látogatnak el a tematikus foglalkozásokra, de például a fővárosból ideérkező gyerekcsoportok is részt vesznek ezen, holott csak egyetlen embert foglalkoztat a Syllogos ezen feladatokra, és ugyanez az ember az, aki besegít a felnőtt programok megszervezésében is. Areti Pigiaditi múzeumpedagógus, múzeumi titkár feladatát azonban nagyban megkönnyíti, hogy a Laografiko Múzeum kiépített baráti körrel rendelkezik, akik segítik a különféle feladatok elvégzésében. Tavasztól őszig szinte minden hétvégén van valamilyen rendezvény a hatalmas kertben, illetve folyamatosan tartanak időszaki tárlatokat is, így a sziget fővárosában (amit bármily meglepő, de szintén Aeginának neveznek) ez a legfontosabb kulturális központ. Ide el lehet jönni a programokra, lehet beszélgetni egy-egy pohár helyi bor mellett, jó a társaság, kellemes a környezet, és szeretettel várják a felbukkanó idegeneket is, akik friss külhoni hírekkel szolgálnak. Bármily kicsi is a múzeum, jó a honlapja, ajánlom megnézni.

A sziget fővárosában még több múzeum, kiállítóhely is működik, amiket érdemes felkeresni: a Kolonának (Oszlop) is nevezett Apollón-templom maradványai (mivel a templomból csak egyetlen oszlop maradt meg), a Régészeti Múzeummal együtt, a Markellos-torony (időszakosan nyitva tartó kiállítóhely). Ez utóbbi annyira gyönyörű kis ékszerdoboz, hogy egyszerűen kihagyhatatlan a kacskaringós utcák útvesztőjében. Kellemes időtöltést kívánok!

Kerényiné Bakonyi Eszter