Hálaadás
Tegnap volt Hálaadás ünnepe, amit mi magyarok nem ünneplünk, de az Egyesült Államokban és Kanadában ugyanolyan bevett ünnep mint a Karácsony. Amerikában november hónap negyedik csütörtökén, Kanadában október hónap második hétfőjén tartják. Mi jut eszünkbe először amikor meghalljuk, hogy Hálaadás? Nekem a finom ételek, az ünnepi pulyka köretnek krumplipürével, édesburgonyával, a vörösáfonya-szósszal, desszertnek a sütőtökpitével. Azonban az ünnep mögötti hagyományokat történeteket sem árthat ismerni. 
Ennek az ünnepnek a gyökerei is a vallási és kulturális szokásokhoz nyúlnak vissza. A hálaadási ima és ceremónia szorosan kötődik a mezőgazdasági társadalom életéhez, akik a termény betakarítása után hálát adtak Istennek az éves terményért. Az ünnep története az angol hagyományokhoz nyúlik vissza, egészen VIII. Henrik koráig, az angol reformációig. Ekkor a tradicionális népi valláshoz köthető ünnepek előtérbe kerültek, mert Henrik csökkenteni akarta a katolikus ünnnepek számát. A hálaadás ünnepét átalakították, és csak különböző nagy eseményekkor ülték meg, a pestis végetérésekor és nagy győztes csatáknál, mint a spanyol Nagy Armada legyőzésénél. Így Angliában nem alakult ki egy konkrét naphoz kötött ünnep, de néhol a betakarítás végén még mai napig megtartják a tradicionális hálaadást.
Az amerikai ünnep létrejötte is a termény aratásának ünnepéhez kötődik, de az angolokétól kicsit eltérően. A hagyományok szerint 1621-ben tartották meg az első Hálaadási ceremóniát. Ennek a története az európai vallásüldözések elől menekülők Újvilágba településével kezdődött. A telepesek 1620-ban érkeztek a Mayflower nevű hajó fedélzetén Plymouthba, ahol a hideg téli időjárási körülmények miatt sokan meghaltak. A nehéz időkön a wampanoag indián törzs segítette át őket, megtanítva nekik a helyi halászatot, vadászatot, kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az következő őszi időszakban bőséges terményt tudtak learatni az életben maradtak. Ennek örömére az 51 telepes vezetője William Bradford nagy ünnepséget szervezett, ahová az indiánokat is meghívta és együtt adtak hálát a gazdag terméshozamért. Az ünnep modern változatát Abraham Lincoln vezette be 1863-ban nemzeti ünneppé pedig Franklin D. Roosevelt nyílvánította 1941-ben. 
A kanadai ünnephez több történet is kötődik. Az egyik az angol Martin Forbisher felfedezőhöz kapcsolódik, aki megpróbálta megtalálni az északi átjárót a Csendes -óceánhoz. A hagyományok szerint a felfedező 1578-ban a harmadik útján megpróbált telepet alapítani a később róla elnevezett Forbisher-öbölben, és itt letelepedéskor hálaadási vacsorát rendeztek annak a tiszteletére, hogy túlélték a jeges vizeken tett utakat. Másik elbeszélés szerint az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hozták magukkal a hagyományt. Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték, amikor a walesi herceg felépült súlyos betegségéből.
Mi tartozik hozzá a tradicionális ünnephez? Ezt minden amerikai jól tudja, de ha a szülők a gyerekeket jobban meg szeretnék ismertetni a hagyományokkal, akkor nagy segítséggel szolgálhat számukra a New Yorki Farmer Múzeum. Itt a hálaadási négy napos szünet után (ugyanis sokan kiveszik a pénteket is szünnapnak) hagyományörző programokkal várják a családokat. Először megismerkedhetnek a régi mezőgazdasági eszközökkel, a földművelés és az állattenyésztés mikéntjével és a nagy fáradtság után egy hagyományos ünnepi menüt is megkóstolhatnak. Ha pedig a történelmi hátteret szeretnék a gyerekek elé tárni, már az interneten is elérhetőek a Pilgrim Hall Múzeumban őrzőtt elsődleges források, amik az 1621-es ünnepről szóló eredeti dokumentumok. 
Lukács Fanni
