Muzgo

Az égbolt másik fele

A Ludwig Múzeum tovább folytatja a megkezdett hagyományokat. Az intézmény kiállítási koncepciójában a kezdetektől fontos szerep jutott a kelet-európai művészek európai kontextusban történő bemutatásának. Az ilyen irányú tárlatok a közelmúltban is vissza-visszatértek, pélául az Édentől keletre - Fótórealizmus: Valóságváltozások, keleten a helyzet │közép- és kelet-európai videoművészet 1989–2009. A kitaposott ösvényt követi Az égbolt másik fele is.

A Ludwig Múzeum, több mint 500 műtárgyat felvonultató gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek alapjait Irén és Péter Ludwig rakták le. A műgyűjtő házaspár rendkívül érdeklődött a kelet-európai művészek iránt, az első vasfüggöny mögötti intézményt - Budapesten - olyan híres művészek munkáival teremtették meg, mint Andy Warhol, Yoko Ono vagy épp Roy Lichtenstein.

A Ludwig Múzeum így abban a különleges helyzetben van, hogy a gyűjteményéből mindig elő tud rántani egy frappáns “választ” a magyar alkotásokra. Vagy fordítva - a kelet-európai művész reflektálhat a nyugati műre. Csak egy szemléletes példát kiragadva a kiállításból: Picasso A muskétás, A Mukétás karddal és Matador és a meztelen nő triumvirátusa mellett ott lóg a falon Tót Endre Muskétás (távol levő Picasso) című munkája. Bár nem egy mélyen szántó művészettörténeti összefüggésre mutat rá - inkább humoros - de tökéletesen egyszerű példája a gyűjteményben rejlő lehetőségeknek.

Megnyitó beszédében Bencsik Barnabás a múzeum igazgatója a Ludwig házaspár adományának művészettörténeti jelentőségét hangsúlyozta, amely lehetőséget biztosított olyan kiállítások készítésére, amelyek rámutattak a magyar művészek globális szcénában betöltött jelentőségre. Ezen okból kifolyólag az igazgató kiállt a művészi szabadság mellett és elítélte a művészet politikai irányítását, vagyis a múzeum nem válhat a politika játékszerévé.

A hatalommal való szembeszegülés, a lázadás kérdéskörét a kiállítás is feszegeti. A klasszikus rebellis nemzedék, a hippik, Volker Stelzmann Demonstráció II. (Diptych) című festményén jutnak főszerephez, míg Sighard Gille Társaság őrrel (1981-82) című munkája miatt a kiállítótérben se tudjuk feledni a hatalom figyelő szemeit.

Warhole, Ono, Wesselmann, Penck, Close, Morley. Melléjük sorakozik fel a kiállítás nagyágyúja, Csákány István Szellemtartás (Ghost Keeping, 2012) című munkája. Az impozáns méretekkel rendelkező, jórészt fábol készült installáció a kiállítótérben is központi helyet foglal el. Az alkotása hatalmas siker közepette az idei kasseli dOCUMENTA-án mutatkozott be, amely a világ legjelentősebb kortárs képzőművészeti eseménye. Az installáció központi része a fából készült varroda, amelyet fejetlen, kezeiktől és lábfejeiktől megfosztott jól öltözött alakok vesznek körbe, különböző pózokban.

Szezám tárulj! Ali Babánál működött, de működik bárkinél, aki ellátogat Az égbolt másik fele című kiállításra, hiszen a Ludwig Múzeum világhírű alkotókat és műveket felvonultató gyűjteményébe pillanthat be.

Világhy Gergely

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása