Muzgo

December 13. 17.00. Iparművészeti Múzeum. Az Üvegcsarnok zsúfolásig megtelt, ülőhely már nincs, de állóhely is alig-alig maradt a hátsó részeken. Mi lehet az az esemény a múzeumban, amelyért az emberek még a ruhatárban is hosszú percekig álltak sorba? 110 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon és ezen a helyen mutatkozott be a halasi csipke az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán. A tegnap megnyitott tárlat méltó helyére szeretné felemelni a kissé elfeledett csipkét - mondta Mádl Dalma asszony, a halasi csipke és a jubileumi kiállítás fővédnöke. A szervezők hangsúlyozták, hogy e technikának nemcsak múltja, hanem jövője is van. Mi sem bizonyítja jobban mint a megnyitóval egybekötött divatbemutató, melyen a halasi csipkével díszített ruhákat tekinthetett meg a nagyérdemű.

A csipkekészítésnek két alapvető technikája van, így két típusa: a vert és a varrott csipke. A halasi csipke ez utóbbi kategóriába tartozik, amelyet Dékáni Árpád (1861-1931) erdélyi származású, de Kiskunhalason letelepedett rajztanár tervezett és Markovits Mária (1875-1954), a Nőipariskola hallgatója kivitelezett. Mindez olyan korszakban történt, amikor általános volt, hogy visszanyúltak a népi hagyományokhoz és kézműves technikákhoz, amelyet átszőtt a szecesszió szellemi áramlata. A csipke újdonságát a szecesszió formavilága és a magyar hagyományok hangulatos keveredése mellett az egyedi készítéstechnika adta. A halasi csipkében ismert és alkalmazott öltések száma meghaladja a 60-at (ilyen példul a szíves, hópelyhes, ágasbogas, rózsafűzéres öltés), mely szintén egyedülálló. Új, főként virágindákból (tulipános, gránátalmás) és alakos jelenetekből álló (Jancsi és Juliska, népviseletben táncolók) mintájának légies könnyedsége ragadja magával a szemlélőt. Méltó vetélytársa lett a brüsszeli és velencei csipének.

A halasi csipke világhírű, az eltelt 110 év alatt számos díjat nyert:

1903 Iparművészeti Társulat és Vízcsöpp Társaság Legyező pályázat – 1. díj;
1904 Kereskedelmi miniszter – 2000 koronás iparművészeti díj;
1904 St. Louis-i Világkiállítás – nagydíj;
1906 Milánói Világkiállítás – nagydíj;
1937 Párizsi Világkiállítás – aranyérem;
1938 Berlini Nemzetközi Kézműipari Kiállítás – nagydíj;
1940 VII. Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállítás – Diploma D’onore;1958 Brüsszeli Világkiállítás – nagydíj;
1965 Budapesti Nemzetközi Vásár – 1. díj.

2010-ben a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe is felvették, ahol élő hagyományként 2012-ben a Magyar Szellemi Kulturális Örökség Millenniumi díját is megkapta. A halasi csipke 110 éve alatt nagyszámú diplomáciai ajándék került a világ különböző pontjaira, például színes legyező Roosevelt Alice részére, egy csipketarsoly, terítő és legyező Zita királynő koronázására, címer Horthy Miklósnak, hatalmas terítő Julianna holland trónörökösnő számára, terítő II. János Pál pápa részére és 2004-ben Mádl Dalma asszony ezüst tálcába foglalt halasi csipke ajándéka a japán császárnénak és II. Erzsébet királynőnek.

Nemcsak az állami, protokoláris körökben volt ismert. A rendkívül dekoratív, világi és egyházi használatra szánt csipkeszegélyek, női gallérok, zsebkendők, sáldíszek, zsabók, legyezők, alátétek, terítők rövid időn belül nagy feltűnést keltettek. Az I. világháború után a felhasználás az öltözet-kiegészítőkről évtizedeken keresztül fokozatosan a lakberendezésre tevődött át, a kisebb-nagyobb terítők, csipkeképek és címerek irányába tolódott el. Ennek megfelelően az 1930-as évekre kissé a csipke karaktere is megváltozott. A stoppolás technikája kisebb felületre szorult vissza, helyét a változatos csipkeöltések vették át.

Az első 15 év munkáiból az Iparművészeti Múzeum rendelkezik a legnagyobb gyűjteménnyel, de a későbbi korok alkotásai is nagy számban megtalálhatók a textilgyűjteményben. A kiállításon látható, közel 120 darab halasi csipke főleg a vendéglátó intézményből való, de szerepelnek még a Halasi Csipke Közalapítvány, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve magángyűjtők darabjai is.

A viseletkiegészítőnek szánt csipkék ihlették d’Elhougne Zsuzsanna, ruhatervező munkáit, melyet megcsodálhaták a résztvevők. A megnyitón képviseltette magát a Halasi Csipke Közalapítvány és a kiskunhalasi Csipkeház, a díszvendégek között üdvözölhettük az alig egy tucatnyi ma is alkotó csipkevarró hölgyeket. A Cérnába szőtt évszázad – 110 éves a Halasi Csipke című tárlat 2013. február 24-ig látogatható az Iparművészeti Múzeumban.

A kiállítás kurátora: Erdei Lilla, az Iparművészeti Múzeum muzeológusa

Villangó-Török Ivett