Muzgo

Télvíz idején aligha jut eszünkbe Aquincumba menni, hiszen szabadtéri múzeumként ismerjük. Nagyjából ez így van, ám rendelkezik egy fedett látogatóközponttal, ami ilyenkor is várja látogatóit. Akár HÉV-vel, akár busszal közelítjük meg a célterületet, már utazásunk során körülvesz minket az ókori hangulat az útról is jól látható romokat szemlélve. Megkockáztatom, hogy az itálai főváros hangulatát idézhetné, ha nem csúnyálkodnának mellette a panelházak…

November 1 és április 14 között néhány változással számolnunk kell. Először is az épületben kapható belépőjegy, nem pedig a múzeum kapujában. Illetve rövidített nyitva tartással, 10.00 - 16.00 között látogatható az objektum. Múzeumba társasággal jó menni, így tettem én is. Belépve az udvarra gyermeki szemeinkkel rögtön kiszúrtuk a fából készült játszóteret. Egy gyerekcsoport vagy akár egy család is tud egyedül itt játszani, hiszen fatáblákon egyszerű nyelvezettel, nem túlbonyolítva szerepelnek a játékszabályok. A téli időszakban nem látogatható a romterület, viszont a kis dombocskáról jól látható mindegyik épületegyüttes, az eligazodást egy távcső és több információs tábla is segíti.

Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban és  át is fagytunk már, beléptünk hát az épületbe. A látogatóközpont nem túl nagy, mégis három kiállítás is helyet kap benne. A földszinten az időszakos kiállítótér és az állandó kiállítás részét képző látványraktár található. Ottlétünkkor a Műtárgymesék - Fővárosi régészeti értékeink másképp számunkra kevésbé izgalmas címmel rendelkező kiállítást böngésztük át részletesen. Az első tematikus felirat fogalmazza meg a kiállítás célját és témáját: a múzeum régészei és restaurátorai mutatják be a számukra legkedvesebb, legkülönlegesebb tárgyaikat, amiket ásatások során vagy akár a raktárban újra felfedezve találtak. A felirat szerint a kiállítás címe lehetett volna a „kedvenc tárgyaim” is, de akkor miért is nem ez lett?

A 35 kutató 35 tárgyat mutat be. Az installáció nagyon látványos: tablókon olvashatunk a megtalálás körülményeiről, magáról a műtárgyról, hogy miért olyan különleges a tudomány és a kutató számára. A mellékelt fotók az ásatásokat mutatják be, valamint a tárgyakat restaurálás előtt és után. Néhány rajzon rekonstruálják a használatukat is. A tablók érdekessége, hogy mindegyiken található egy kis ajtócska, ami mögött ott bújik szerényen a tudós. Ezzel a játékossággal mindenki kíváncsiságát felkeltik, gyerekek és felnőttek ugyanolyan lelkesedéssel nyitogatták.

A kiállítás lebontotta a bennem élő sztereotípiát, hogy a régészek csak középkorúak lehetnek (abból indultam ki ugyanis, hogy Indiana Jones is a 80-as években volt fiatal és sármos régész), meglepően sok fiatal kutató szerepelt a tablókon. A feliratok egyes szám első személyben íródtak, ezzel olyan érzésünk volt, mintha egy naplót olvasnánk, így sokkal közelebb éreztük a történeteket magunkhoz. A kiállítás közepén volt egy szavazótábla, ahol a nekünk tetsző tárgyra vagy történetre adhattuk le a voksunkat. Ez szerepelhetett volna a végén is, csak a terem adottságai nem megfelelőek ehhez.

A Látványraktár nem túl nagy, viszont rengeteg műtárgy áll az átlátszó üvegpolcokon. A tárgyak mellett nem szerepel felirat, hiszen már nem fért volna ki, így egy egyszerű, de találó megoldást alkalmaztak a szervezők. A bejárattal szemközti oszlopon elhelyezett tasakban laminált A3-as lapokat találunk, melyeken a régészeti leltárkönyv beosztása szerint minden adat szerepel. Mivel a polcok be vannak számozva és a lapokon tárgyfotók is szerepeknek, könnyen megtalálhatjuk a keresett tárgyat. Ez a megoldás ösztönzi a látogatót az önálló felfedezésre, így nincs szükség a nagyon lelkes, csacsogó teremőr utasításaira.

Az emeleten a Róma Aquincumban című állandó kiállítás tekinthető meg, az aquincumi orgonával és a helytartói palota emlékanyagával. A kiállítótér szellős és átlátható. A nagy csöndet megtöri a néha megszólaló 1937-es orgonáról szóló filmhíradó, ami először megijeszti a látogatót, de aztán már immunis lesz rá.

Az épület alagsorában helyezték el a múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiséget, ahová csak a kiállítás megtekintése után mehetünk le. Mindegyik teremben egy elektromos regisztrációs pont található, ahol érvényesíteni kell a belépőjegy mellé kapott mágneskártyánkat. Ha regisztráltuk magunkat mindhárom helyen, akkor lehet elkezdeni a játékot az alagsorban lévő élménytér virtuális játékain. A mozgásérzékelős játékok minden korosztály számára felhőtlen szórakozást nyújtanak, fiúknak gladiátoros és régészkedős, a lányoknak lakberendezős és öltöztetős játékot ajánljuk. A kiállítóterekben magunkra szedett tudásra kíváncsi mindegyik, így nagyon oda kell figyelni, hogy melyik tárgy hogy nézett ki restaurálás előtt és után. Egyszerre négyen játszhatnak a virtuális játékokkal, így a várakozók az előtérben mozaikkirakóval, római társasjátékkal és restaurátorok munkáit felidéző cserépkirakóval mulathatják az időt.

Hazafelé csak egy fogalom járt a fejemben: homo ludens - vagyis játszó ember. Felnőttként sokszor elfeledkezünk arról, hogy milyen jó dolog játszani. Ha mindeközben meg akarjuk tartani a komolyság látszatát, nem kell mást tenni mint elmenni Aquincumba! Mi nagyon jól éreztük magunkat és csak ajánlani tudjuk mindenkinek!

Villangó-Török Ivett