Muzgo

Gondolom, már mindenki értesült a tévéből, az internetről, a facebook hirdetésből a jó hírről. Gazdagrét, Budapest XI. kerületének panel lakótelepe hivatalosan is muzeális értékké lett nyilvánítva. A lakótelep, mely 1983-1989 között már a szocializmus leáldozásának idején épült, hírnevét a Szomszédok című magyar telenovellával szerezte, és most ez a sorozat emelte be a történelmi, szociális értékek közé a házakat és velük együtt az itt lakókat is.

Egy hete egy facebook csoportból jutott tudomásomra, hogy a mi kis lakótelepünkön rendhagyó múltidéző túrákat fognak tartani. Merker Dávid szociológus arra hívta fel a kíváncsi közönséget, hogy csatlakozzanak hozzá és csapatához, hogy egy 2 és fél órás séta keretében megtekintsék Gazdagrétet és persze rendkívüli információkat szerezzenek történetéről, szociológiai jelentőségéről és a Szomszédokról. A kiírás úgy szól, hogy a túra során végigjárják a 13 évig itt forgatott telenovella helyszíneit, Lenke néni boltjától, Vágási Jutka iskolájáig, megismerkednek a Kádár-korszak lakótelepeinek világával és szociológiai, urbanisztikai kutatásokra támaszkodva bemutatják, hogyan éltek a itt az emberek a 80-as években és a rendszerváltás után.

A tárlatvezetés több okból is felkeltette a figyelmemet. Először is, mert nem értettem, hogy törzsgyökeres gazdagréti lakosként ez eddig nekem, hogy nem jutott az eszembe. Hiszen végigéltem a Szomszédok forgatását, az utcámban, az iskolámban, talán még a sorozat kockáin is feltűntem a barátaimmal. Mindig is sokra értékeltem a Szomszédokat, mert talán ez volt az utolsó olyan telenovella, ami a valóságos életet, valóságos szereplőkkel és természetes problémákkal mutatott be, mert azt igazán nem mondhatjuk, hogy a mai sorozatok kockáin látható terrortámadások jellemeznék Magyarország mindennapjait.

Másodszor történészként és muzeológusként értékelem az igyekezetet, hogy valaki a nem is olyan távoli múlt emberét és annak életét kívánja bemutatni. A Szomszédok ebben tökéletes segítséget nyújt, hiszen a 1987-1999-ig tartó sorozatban kiválóan végigkövethetjük Magyarország és az itt élő emberek életének átalakulását. A forgatás során használt bútorok mára nemcsak azért értékesek mert Zenthe Ferenc alakította “Taki” bácsi lakásában voltak, hanem azért is, mert az IKEA világából visszatekintve egy másik kulturális korszakot jelenítenek meg. A múzeumaink próbálják begyűjteni ezeket a tárgyakat, hogy majd unokáink is megnézhessék milyenek is voltak a mi gyermekkorunk mindennapjai. 

Harmadszor igazán meghatódtam, mikor a szombati kómás fejemmel kinéztem a konyha ablakon és 25 érdeklődő ember feje fordult felém. Tanulmányaim során mindig odavoltam a muzeális tárgyakért, de nem hittem volna, hogy egyszer engem is annak fognak tekinteni. Sajnos már későn jutott eszembe, hogy leszaladjak a tömegbe és felajánljam nekik a történelmi értékű lakásban és házban a velem és a többi törzsgyökeres lakóval való fényképezkedést, de majd esetleg a következő alkalommal.

Aki nem fért be a körsétába ne búsuljon, a lakótelep nem megy sehova, az érdeklődők számára bármikor megtekinthető és a lakók is biztos szívesen segítenek ha kérdéssel fordulnának hozzájuk. Itt mindenki tudja, hol lakott Lenke néni és Vágási Feri és valószínűleg még egy aranyos kis anekdotával is tud szolgálni.

Lukács Fanni