Muzgo

Jazz dallam felcsendül. Károlyi-palota megtelik. 2013 első időszaki kiállítása megnyílik. Mától látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeum Tettamanti Béla rajzait és festményeit közszemlére bocsájtó tárlata.  

Az irodalom-képzőművészet jól bevált kettőse mellé kedd este a zene is felsorakozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállításmegnyitón a kezdőhangot és az alaphangulatot a Tettamanti Téma jazz combo adta meg. Amikor pedig elhalkultak a hangszerek, Csorba Csilla főigazgató köszöntötte a Díszteremet megtöltő sokaságot és köztük persze a Rajzok és festmények című tárlat „alanyát és tárgyát” Tettamanti Béla Munkácsy-díjas grafikust is.

A bemutatott alkotások az irodalmi olvasmányoknak egy speciális értelmezési tartományba, univerzumba történő átszűrését jelenítik meg. Csorba Csilla szerint Tettamantit nehéz besorolni és kódolt üzeneteit sem egyszerű megfejteni. Az alkotó képes egypár egymással összefonódó vonallal kifejezni azt, amit mi gyakran hosszú mondatokkal sem tudunk megfogalmazni: mindennapi érzéseinket, szorongásainkat.

Nem is a Károlyi-palotában lennénk, ha nem találnánk irodalmi párhuzamot, jelen esetben a pár teremmel odébb megidézett Örkény groteszk látásmódját rokonítja Csorba Csilla Tettamanti szemléletével. Az a már jól ismert képlet itt is megállja a helyét, amely szerint az alkotó a közlés minimumát és a képzelet maximumát valósítja meg, a szemlélődő közönséget pedig bevonja a szürreális, szürnaturális művek értelmezésébe.

Kortárs irodalmi kincsestárunk is gazdagodott ezen az estén. Esterházy Pétertől hallgathattuk meg a Tettamanti-napló. Megnyitó töredék címre keresztelt gondolatsorát. Több kérdést is felvet az író. Hétfőn azt, van-e idő a képekben, ha van, miért van, s ha nincs, akkor miért nincs.  Kedden azt, vajon lehet-e a teret személyesen látni.  Szerdán azon töpreng, hogyan érhető el az alkalmazkodás anélkül, hogy alkalmazott művészetet műveljünk. Csütörtökön felmerül benne, hol válik el az emancipáció és a gőgösség. A kérdések felfejtése közben pedig végig azon töpreng, hová tette azt a cédulát, amire a beszéde zárómondatát írta fel. Esterházy szerint Tettamanti alkotásai nem puszta illusztrációk, a rajzok visszakérdeznek, újraértelmeznek; ugyanakkor nem is metaforák, nem fejthető meg a tartalmuk.

A tárlaton az elmúlt két évtized terméséből készült válogatás várja a nagyközönséget. Láthatunk toll- és ecsetrajzokat, akril- és olajképeket is.  Az irodalmi tárgyú munkák között feltűnnek többek között a József Attila, Pilinszky János, Radnóti Miklós verseihez, Woody Allen, Parti Nagy Lajos, Háy János novelláihoz, vagy éppen Lázár Ervin meséihez készült alkotások.   

Huhák Heléna