Muzgo

A sufni egy jó szó, gyűjtőfogalom, konkrét jelentéssel bír, mégis relatív. Relatív az is, amit értünk alatta és az is, amit beleképzelünk. Tengernyi és ezerféle tárgynak van itt helye. A sok-sok objektum rendezőelve mindig a szubjektum, az egyéni képzelőerő. Hogy milyen környezetet teremt maga körül, és miféle tárgyakat rejt, nem utolsósorban milyen szemléletet tükröz az Akácfa utca 47. szám alatti nagybetűs Sufni – amely 3 az 1-ben kultúrkocsma, színház és galéria is –, nem resteltük meglesni. Beléptünk és kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, mint Alice Csodaországban.

A 7. kerületben lévő Sufni a Sufnik sorában másodikként nyílt meg, de a harmadik helyszínen. Ugyanis a pécsiek már néhány éve látogathatják az egyes számú létesítményt, amelynek fővárosi kistestvérével először a Madách téren ismerkedhetett meg a helyi közönség. A bemutatkozás oly annyira jól sikerült, hogy a pesti Sufni hamarosan kinőtte a helyét és átköltözött a romkocsmák paradicsomába és nem is akármilyen otthonra lelt.

Az Akácfa utca Klauzál tér magasságában elhelyezkedő épület négy évig lakatlanul állt, ez idő alatt méltatlan állapotba került, a nyílászáróktól a lépcsőkön át a födémekig szinte minden tönkrement vagy nem kimondottan legális úton új tulajdonosra lelt. Itt megdőlt a „vittek mindent, ami mozdítható” elv, az elszánt tolvajok megoldották a többit is, még a lépcsőket is felfeszegették, szinte csak a falakat hagyták meg. Az új tulajdonos 2011 nyarán látott hozzá a 2006 óta műemlékjegyzékbe vett épület felújításhoz, a munkálatok a mai napig nem fejeződtek be teljesen. Hatalmas és kisebb terekkel egyaránt rendelkezik az újra életre keltett ház, azonban még mindig van mit renoválni, használhatóvá tenni. A befogadóképesség jelenleg 300 fő.

A mai állapotot látva nehéz elképzelni, hogyan festhettek a kibelezett terek, a lecsupaszított felületek. Ma már szinte minden négyzetcentiméterre jut valami érdekesség. Minden tárgy mögött van legalább egy városi legenda, egy vicces anekdota, vagy éppen szaftos pletyka.  

„Vonz a lom- kocsma”: ez a hely szlogenje. Mint a romkocsmák legtöbbjében, itt is minden egyes bútor, a székektől a pultig kidobásra ítélt lom volt valaha, amelyet sikerült megmenteni, illetve használhatóvá varázsolni. Ezekkel a tárgyakkal javarészt már senkinek sem érte meg foglalkozni, időt, energiát és pénzt ölni a felújításukra. Itt egybegyűjtve attrakcióvá válnak és élményszámba mennek. Sokan bejönnek nézelődni, fotózni.

A termek berendezése tematikus. Van kottás, hangszeres, hanglemezes, zeneszoba, poszterekkel bélelt filmes terem, konyhai eszközökkel megtöltött helyiség, rádiós, tévés részleg. A szerénynek nem mondható kínálat darabja között szemezgetve mindenképpen szólni érdemes a szocialista korszak utcanév tábláiról, amelyek szép számmal vannak jelen. Találunk itt egyéb finomságokat is, például egy svájci bordélyház árlistájának reprintjét, vagy az amerikai feketék perselyeiből néhányat. A régiségek java a XX. századból, annak is inkább a második feléből való, találkozhatnánk velük akármelyik történeti múzeum gyűjteményi raktárában is.

A romkocsmában az is jó, hogy itt az a szabály, hogy nincs szabály, egészen nyugodtan fellógathatjuk a székeket a plafonra, a porszívókból lámpát csinálhatunk, be lehet sétálni egy képkeretbe és ki is lehet lépni mögüle. A kortárs művészeti alkotások között megkapóak a mennyezetre applikált bicikliszobrok. A Sufni rendszeresen ad otthont kiállításoknak és tárt karokkal várja a kiállító művészeket. Emellett a lelkes amatőrök is kaptak egy falrészt, ahol két fröccs között bárki kiírhatja, firkálhatja, rajzolhatja a magában rejlő képzelőerőt.

A képzőművészet mellett a színháznak is helye van itt, pontosabban a társulatoknak. A Sötétkamra színpadán a legkülönfélébb produkciók, előadások, felolvasó színházak, köztük neves kortárs rendezők művei váltják egymást meglehetősen nagy gyakorisággal. A zenei kínálat is abszolút vegyes felvágott, koncertek, táncházak mindenféle stílusban. A programok sokfélék, a hely működtetői nyitottak, az élet zajlik.  

A Sufni tulajdonosát faggatva megtudtuk, a vendégek imádják a berendezési tárgyakat és a dekorációt is, azonban egyik unszolásnak sem engedtek eddig és nem adtak még soha semmit. Persze az előfordult, hogy egy-két dolognak lába kélt, loptak már el babát, a merészebbek pedig egy-egy hangszert vittek haza emlékbe.

A Sufni egy jó hely, egy alternatívákban gazdag, sokféleségben bővelkedő kavalkád, ahol a tárgyak, kisebb, nagyobb gyűjtemények néha meglepő, néha mulatságos összeállításban teremtenek egyedi és megismételhetetlen környezetet és miliőt. Mindenkit vár a Sufni, akit egy kicsit is vonz a lom.

Huhák Heléna