Nagy Imre Emlékház
Végre itt a nyári idő, akinek szabadideje van, érdemes sétát ejtenie a budai villasoron. Pasaréten a gyönyörű épületek között grasszálva a szemfüles túrázó rábukkanhat Nagy Imrének, országunk mártír miniszterelnökének volt lakóházára. Ma az Orsó utca 43. szám rejti a Nagy Imre Emlékházat, és annak alapító testületének, a Nagy Imre Alapítvány székhelyét is.
1990-ben Nagy Erzsébet -a miniszterelnök lánya- hozta létre az alapítványt, mely céljaként Nagy Imre emlékének ápolását, szellemi és erkölcsi örökségének őrzését, tudományos és politikai munkájának megismertetését és továbbvitelét tűzte ki. Ennek megvalósítására jött létre a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával az első kiállítás. Az eredeti tárlatot 2008-ban újították fel Nagy Imre kivégzésének 50. évfordulójára. Forgatókönyvét Mink András történész, látványtervét Rajk László építész készítette.
A villaházat, melyben ma a kiállítás található Kozma Lajos, a kor neves építésze tervezte, 1930-ban, Bauhaus-stílusban. Első tulajdonosa Pogány Margit festőművész és húga voltak, majd dr. Gellért Áron ügyvéd és felesége. 1945 után a házat állami tulajdonba vették és 1949-ben így bérelhette ki az akkor Országgyűlés elnöke posztot betöltő Nagy Imre. Akkoriban az épület egy alagsori házmesterlakásból, a földszinten nappali, szoba, konyha, télikertből, az emeleten két hálószobából és dolgozószobából állt. Tartozott hozzá még egy kerti kis-ház is, melyben Sáringer (Szabó) Rozália, Nagy Imre édesanyja lakott.
Az épületet Nagy Erzsébet és második férje, Vészi János átalakították, felújították és nyitották meg a nagyközönség számára 2002-ben. A jelenlegi kiállítás két térben helyezkedik el, melyhez a régi garázsból kialakított vetítőtér kapcsolódik, itt 1956-os forradalomról szóló, „Forró ősz” című 56 perces díjnyertes dokumentumfilmet és egyéb, a forradalommal, Nagy Imre személyével, perével és utóéletével foglalkozó személyes hangú és dokumentumfilmeket tekinthet meg a látogató.
A földszinti térbe belépő nézőt Nagy Imre ember nagyságúra nagyított fotója fogadja, szó szerint, mert a képen a háza ajtajában álló, beinvitáló miniszterelnök mosolyog ránk. Az emlékház mint a nevéből is gondolható nem rendelkezik múzeumi státusszal így tárgyi emlékekben nem bővelkedik, melyek a kiállításon mégis láthatók, adományoknak köszönhetőek. A kiállítástervezői jól áthidalták azt a problémát, hogy az eredeti berendezési tárgyaknak csak töredéke maradt meg, és annak is csak sejteni lehet pontos helyét. A fehér falak síkjából néhol előtűnnek a korabeli bútorzat másai, egy könyvespolc, egy ágy, egy esernyőtartó. A tárgyak hiányát sok interaktív képernyővel hidalja át a tárlat, melyekhez odalépve a látogató egy intéssel megjelenítheti, lapozhatja a képernyőn feltűnő fotókat, szövegeket. Az első emeleti dolgozó szobában enteriőrt alakítottak ki, Nagy Erzsébet visszaemlékezései alapján, itt a belépő néző megtekintheti a miniszterelnök asztalát, fotelét könyveit. A szoba különlegessége még, hogy a rádió bekapcsolásával Nagy Imre utolsó szó jogán elmondott beszédét hallgathatjuk meg.
A kiállítás csoportosan és egyénileg is látogatható, az emlékház tárlatvezetőjének kíséretében. Most csütörtökön április 25-én 14:30 órakor, az 1953-as kormányprogram alkalmából a Nagy Imre Alapítvány emlékülést szervez az OSA Archivumba (Bp. Arany János utca 23). Minden látogatót szeretettel várnak!
Lukács Fanni
