“A múzeum bonyolultabb rendszer, mint egy vendéglő”
Stílusosan a Szépművészeti Múzeum adott otthont a György Péter: Múzeum, a tanuló-ház. Múzeumelméleti esettanulmányok című kötet bemutatójának. MúzeumCafé új könyvsorozatának első része mi más lehetne, mint György Péter munkája, aki úgy határozta meg magát a múzeumi szakmában, mint egy gasztroblogger a turizmus és gasztronómia keresztmetszetében: barangolás az idegenben, ahol külső szemmel tud vizsgálódni. Majd hozzátette “de talán a múzeum bonyolultabb rendszer, mint egy vendéglő”.
György Péter az ELTE-BTK Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi tanára, valamint a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet intézetigazgatója, aki esztéta szemmel vizsgálja a múzeumokat, kiállításokat és kritizál. Kis szakma ez hazánkban, éppen ezért kevesen mernek kritikát írni. Úttörő volt ebben György Péter, aki ugyanúgy veszi górcső alá a külföldi múzeumokat, mint a magyarokat. Tanulmányai különböző kulturális folyóiratokban jelentek meg, amiből 17 darabot tartalmaz a most megjelenő kötet. A múzeumelméleti magyar művek maroknyi számát gyarapítja a kiadvány, hiszen nem túl népszerű ez a műfaj. Az alig tucatnyi szerző közül kettő ült ott az asztal körül.
A kötetet bemutató beszélgetés résztvevői Radványi Orsolya, a kötet szerkesztője, Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója, György Péter és Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum etnográfusa voltak. Az elmúlt 3-4 évben publikált írásokat fűzték össze, ám egy cikkel csak most találkozhatnak az olvasók. A látszólag össze nem tartozó írásoknak mégis van egy központi íve, ez pedig a 20. századi történelem, vagyis a múzeumoknak/kiállításoknak a történelemhez, traumákhoz való viszonya.
A kötet tulajdonképpen olyan esettanulmányok halmaza, amiben 60-70 külföldi múzeum is megjelenik - emelte ki Varga Benedek. Frazon Zsófia hozzátette, hogy a külföldi gondolkodásmódot közvetíti a kötet, de a szerző nem hazudtolta meg magát utazásai során sem: ezekből sem hiányozhat a kritikus szemlélet. György Péter kérdésre válaszolva elmondta, hogy ezek a szövegek olyan folyóiratokban jelentek meg korábban, ahol nem voltak megfelelő kontextusba ágyazva, hiszen a MúzeumCafé megjelenéséig nem létezett ilyen fórum. Az eredeti koncepció is egy tanulmánykötet volt, nem is akart monográfiát írni. A könyv egy magyar példával zárul, ez pedig a Szépművészeti Múzeum. A szerző ezt semmiféleképpen nem akarta kihagyni, hiszen áttételesen , de ennek az intézménynek a kiadványa ez a mű. A Szépművészeti Múzeum épületének átalakítását elemzi György Péter, összehasonlítva két berlini intézmény, a Neues Museum és a Deutsches Historisches Museum példájával. A beszélgetők között eltérő vélemények fogalmazódtak meg erről: össze lehet-e hasonlítani egy másik kulturális környezetben létező muzeális intézményt egy magyarral?
Múzeum, a tanuló-ház külalakja egyértelműen a MúzeumCafé folyóiratra utal, hiszen ugyanaz a csapat tervezte. A folyóirat hátoldalán lévő ornamentika a könyv borítóján is megjelenik.
A könyvbemutató végén a szerző köszönetet mondott mindazoknak, akik a kötet létrehozásában segítséget nyújtottak és a kiadványt létrehozó Lead82 csapat tagjait ki is hívta a pódiumra: “Amerikában láttam ezt a gesztust és akkor megfogadtam, ha valaha nekem is megjelenik munkám, így fogok tenni én is”. György Péter bemutatta a közönségnek Salát Zalán Péter művészeti vezetőt, a szöveget gondozó Szendrői Árpádot, Kovalik Máté képszerkesztőt, Suszter Viktor tipográfust, Patai Zsuzsanna asszisztenst, Németh L. Dániel tipográfust és a képek feldolgozását végző Lencsés-Tóth Dávidot.
Villangó-Török Ivett
Fotó: Szesztay Csanád/Szépművészeti Múzeum
