Muzgo

Színes-szagos programokban, hangokban, képekben és hangulatokban bővelkedik az idei, 16. Győri Tavaszi Fesztivál. A kulturális történések egyik helyszíne, a Városi Művészeti Múzeum időszaki tárlatával ezúttal a spanyol művészet egyik kiemelkedő alakját idézi meg.
Francisco de Goya (1746 – 1828) egyedülálló rézkarcai meghatározó darabjai a világ grafika-gyűjteményének. Goya a századforduló végén fogott hozzá e technika tökéletesítéséhez. Művei olyan társadalomkritikák, amelyeken keresztül jó adag iróniával tekint erkölcsi gyengeségekkel, babonás félelmekkel, jellemhibákkal teli embertársaira.
A győri tárlaton a művész két legismertebb grafikai sorozata, a Los Caprichos (Szeszélyek, Ötletek, 1799), valamint a La Tauromaquia (Bikaviadal, 1816) válik közkinccsé.  A kiállítás március 29-én nyitja meg kapuit, egészen június 30-ig látogatható.

• Ha esetleg azt hitted volna, hogy csak nálunk étezik a szuper izgalmas múzeumok éjszakája, akkor tévedtél. Itt többet megtudhatsz mi történik ezen az estén Rotterdamban.
• Minek a napja február 21? Ma van az UNESCO által meghirdetett nemzetközi anyanyelv nap. Ideje ellátogatni a Magyar Nyelv Múzeumába!
• Régészek feltárták Jordánia eddig ismert legkorábbi települését, ahol 20 000 évvel ezelőtt éltek minden napjaikat őseink.
• Ha azt hitted, hogy Oszkár-díjat csak akkor kaphatsz, ha befutott híres színész leszel Hollywoodban tévedtél. Lengyelország híres népművészet díját is Oszkár-díjnak nevezik, amit Oskar Kolbergről a 19. század híres lengyel folklórkutatójáról eveztek el, aki több mint 10 000 népdalt gyűjtött. A filmes elismerést kiosztó akadémia jogi úton megtámadta a lengyel díjat, de egyenlőre sikertelenül. Lengyelország - Hollywood, 1-0.
• Hétfőn, 21. évfordulóján annak, hogy a kommunista diktátor Enver Hoxha emlékművét ledöntötték megnyílt az albán Nemzeti Múzeum egy új szárnya, ahol az ország kommunista rezsim alatt átélt történelmét mutatják be.
• Máig nem tudják a kalifornia Berkley egyetem munkatársai, hogyan sikerült eladni Sargent Johnson egy több millió dollárt érő, vörösfenyőből faragott domborművét 150 dollárért? A történet azonban pozitív kicsengéssel ért véget, mert a San Marinóban található Huntington gyűjteménybe került az értékes műtárgy.
• További dráma az angliai Turner kép megszerzése kapcsán.
• Nem gondoljátok, ha egyszer film készül Timothy Pottsról, a Getty Múzeum újdonsült igazgatójáról, akkor Christopher Walkennek kéne játszania?

Mint derült égből a villámcsapás, robbant be a köztudatba a Battlestar Galactica 2003-ban. A sorozat karrierjét egy 2 részes minisorozattal kezdte, ami bemutatta a főszereplő karaktereket, felvázolta a cselekmény főbb mozgató rugóit és ízelítőt adott a történetet átszövő hihetetlen feszült atmoszférából. Ki hitte volna, hogy ebben a fiktív világban is helyet kapott egy múzeum? És nem is akárhogyan! Egy kis túlzással a főszerep is neki jutott.

A Battlestar Galactica megalkotása a veterán sci-fi producer és író Ronald D. Moor és David Eick nevéhez fűződik, akik az 1970-es évek végén készült azonos sorozatot vették alapul. A minisorozat sikere után a Battlestar Galacitca 2004-ben debütált az akkori Sci-fi Channelen, majd négy évadon keresztül szórakoztatta gyarapodó közönségét. Magyarul Csillagközi Romboló néven fut/futott a kereskedelmi adókon.

A történet középpontjában egy kivénhedt űrbárka áll, ezt hívják Battlestar Galacticának. A sorozat azzal a felütéssel indul, hogy a szebb napokat is megélt, de mára már elavult csatahajót épp leselejtezik. Mivel az űrhajó végigharcolta a cylonok (robotok) és emberek között dúló véres háborút, ennek az igazi ereklyének a leszerelését a hozzá méltó módon oldják meg: egy múzeummá alakítják át. A sorozathoz abban a pillanatban kapcsolódunk be, mikor a hajó legénysége éppen a falra akasztaná a zubbonyát és a hajó kapitánya, Adama (Edward James Olmos) is a nyugdíjas éveit tervezné. A 12 kolónián látszólag béke honol. Senki sem látott cylont már vagy 40 éve...

A muzealizálás jelensége tehát ebben a fiktív univerzumban is megjelenik. A Galactica maga is egy műtárgy, de a hatalmas hajó testében további, a sorozat szempontjából is fontos tárgyak kerültek a kiállításra: egy vitrinben egy cylon centurio bújik meg, mögötte egy cylon anyahajó makettje kapott helyet, de az eredeti Viperek is a fedélzeten pihennek. Vipernek hívják azokat a kisebb vadász-űrhajókat, amiket a cylon-ember háborúban használtak. Amellett, hogy a katonák még aktív szolgálatot teljesítenek, a háború és a hajó történetét tárlatvezetők magyarázzák az érdeklődő turistacsoportoknak. A néző is egy tárlatvezető szájából tud meg sok új információt: “Az utolsó ilyen típusú hajó, ami működésben van, [a Galacticát] 50 éve készítették a cylon háború elején. Eredetileg 12 Battlestar készült, ami a 12 Kolóniát reprezentálta.”

Aztán hirtelen elszabadul a pokol, a kolóniákon atombombák robbanak fel, a modern csatahajók számítógépes rendszerei felmondják a szolgálatot, így a támadó cylon anyahajók könnyedén levadásszák a tehetetlen bárkákat. Az emberiség nagy része elpusztul, akik túlélték a szörnyű támadást, azok egy flottába verődve próbálják lerázni az üldöző cylonokat. A flottában egyetlen csatahajó van: a Galactica.

Érdemes még rámutatni pár tényre: elsősorban azok élték túl a cylonok támadását, akik űrhajón tartózkodtak. Jelentősen nagyobb volt a túlélési esélye annak, aki a Galacticán nézelődött. Következtetés: ha bekövetkezik a robot-apokalipszis a legbiztosabb menedék a múzeum! További hasznos tanács robottámadás esetére, hogy a legjobb fegyvert nem a csúcstechnika fogja jelenteni, mert azt a robotok úgyis ellenünk fordítják. Helyette érdemesebb lesz felnyitni a múzeumok raktárait és keresni egy megbízható régi stukkert. Sajnos az ICOM és a magyar múzeumok etikai kódexe sem tér ki a robot-apokalipszis esetére, így a muzeológusok esetleg ellenezhetik a tárgyak ilyen felhasználási módját műtárgyvédelmi vagy adminisztratív okokra hivatkozva. A sorozat ennél persze könnyedebben kezeli a témát, mert a szereplők semmi perc alatt belepattannak a kiállítási tárgyként funkcionáló Viper-be, hogy szétlőjjenek pár robot segget!

A Battlestar Galactica közönségsikere az első pillanatoktól kezdve tapasztalható volt, amit a készítők azzal háláltak meg, hogy sorra érkeztek a franchise-hoz kapcsolódó további sorozatok, filmek, web-sorozatok, játékok. Egy hihetetlenül izgalmas űrdrámát sikerült letenniük az asztalra, ami új mércét állított fel a sci-fi sorozatok világában. Múzeumi szemmel nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az írók milyen kontextusban is jelenítették meg a múzeumot? A múzeum avittas mivoltát hangsúlyozták, mert ezzel tudták érzékeltetni a Galactica elavult, régies jellegét.

De hogy visszatérjek a valóság nem túl szilárd talajára: nem játszott fontos szerepet a Mir az egész emberiség történetében? A 90-es évek végén az orosz űrkutatás úgy döntött, hogy nem öl több pénz a Mir fenntartásába és bár voltak magánbefektetők, akik láttak fantáziát az űrállomásban, az mégis elégett a Föld légkörében. Biztos sokaknak élményt jelentett volna végigsétálni az űrállomáson, beleértve engem is. Természetesen nem látom ennek technikai, anyagi hátterét, de nem lehetett volna csak úgy fenn hagyni? Túlzás lenne azt állítani, hogy a közeljövőben a Mir sorsára juthat, de nem játszik ugyanilyen fontos szerepet a Nemzetközi Űrállomás a történelemben?

Világhy Gergely

IMDB

Egy itthon újdonságnak számító tárlatvezetéssel találkozhatnak az érdeklődők az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán, ugyanis a teremben ülve tekinthetik meg a londoni National Gallery nagyszabású Leonardo da Vinci kiállításának bemutatását.

Ugyan az előadás a Leonardo Live címet viseli, de természetesen nem "élőben" követhetjük végig a tárlatvezetést, hanem a novemberi londoni megnyitó egy 100 perces szerkesztett változatát láthatjuk. Az első vetítés február 16-án volt, az utolsó pedig február 26-án 11 órakor lesz az Urániában. Leonardo-rajongóknak, műkedvelőknek mindenképp ajánlott program, hiszen kevés embernek adatik meg, hogy ténylegesen élőben, a National Galleryben nézhesse meg a kiállítást, melynek egyediségét az adja, hogy soha nem volt még (és egy darabig valószínűleg nem is lesz) ennyi mű egyszerre egy helyen kiállítva a mestertől.

További információk a vetítésről és jegyárak az Uránia Nemzeti Filmszínház honlapján.

(Forrás: Filmtekercs)

• A Klapka György Múzeum komáromi szekeresgazdák életmódjáról, hétköznapjairól, viseletéről rendezett kiállítást. A tárlat március végéig látható.
• Több kölcsönzésből visszatért képpel megújult az Andrássy úti Kogart Ház állandó kiállítása. A látogatók a gyűjtemény számos darabjáról, többek között Csók István és Csontváry Kosztka Tivadar festményeiről okostelefonnal leolvasható QR-kódos tájékoztatást kapnak.
• Vakok és gyengénlátók által is élvezhető kiállítás nyílt szerdán a 2B Galériában Szinesztézia címmel. A tárlat audiovizuális installációkból áll össze, melyek "összérzést" hoznak létre a látás, hallás vagy a tapintás között. 
• Szombaton Munkácsy Mihály születésnapja (1844. febr. 20.) alkalmából nyílt meg egy kiállítás a békéscsabai Munkácsy-emlékházban, ahol a festő négy olyan alkotását mutatják be, melyet a városban még nem láthatott a közönség. A képek a Magyar Nemzeti Galériából érkeztek a békés megyei székhelyre, köztük van például a híres Búsuló betyár című festmény egy 1894-ben készült vázlata.
• Szintén szombattól állandó kiállítás várja a látogatókat a soproni bencés templomhoz tartozó kolostor kerengőjében és káptalantermében. A tárlaton a templom építészeti és történeti értékeit ismerhetjük meg.
  
• Sokakban szép emlékeket idézhet fel a szolnoki Damjanich János Múzeum április 7-ig látható időszaki kiállítása! Kolozsi Sándor amatőr fotós és népművelő páratlan gyűjteményét és rajta keresztül a diavetítőgépek történetét mutatja be a tárlat több mint száz, 15 országból származó tárgy segítségével.
• Színnyomat címmel nyílik meg Martin Racko kassai képzőművész kiállítása a Szlovák Intézetben, Budapesten, február 21-én. 

"Ott tartunk, hogy a civil mozgalmak az új II. Világháború" - mondja a Doug Shipman a National Center for Civil and Human Rights igazgatója. A New York Times cikke annak az amerikában kibonatakozó trendre hívja fel a figyelmet, hogy egyre több nagyobb szabású múzeumi projekt születik, ami az emberi jogok bemutatását célozza meg. 

A fenn említett múzeum alapkövét a nyáron tették le Atlantában egy olyan területen, amit a Coca-Cola adományozott és a tervek szerint 2014-re készül el az épület. A gyűjteményben 10 000 Martin Luther King-hez köthető irat található. Az intézmény azonban megpróbál nem csak egy egyszerű emlékhelyként funkcionálni, hanem azt is feltárni, hogy az amerikai polgárjogi mozgalmak, hogyan kapcsolódtak a világ a globális polgárjogi mozgalmaihoz. Megpróbálja kideríteni, hogy a 2011 első felében forrongó Arab Tavasz néven elhíresült eseményekre volt-e kimutatható hatása King-nek.

Más nagyobb szabású építkezések is folyamatban vannak. Mi is megemlítettük, hogy a több száz millió dollárból megépülő National Museum for African American History épületének alapjait feburár 22-én rakják le. A fontos eseményen maga az Egyesült Államok elnöke Barack Obama is részt fog venni. Azonban a válság ezekre a projektekre is rányomta a bélyegét, mert már korántsem olyan könnyű pénzt szerezni a megvalósításukra, mint pár évvel ezelőtt. A Frederickburgba tervezett National Museum of Slavery-nek még 2004-ben kellett volna megnyílnia egy 38 hektáros területen, azonban ez soha sem történt meg. A project nemrégiben ment csődbe és értelemszerűen mindazok, akik pénzt vagy műtárgyat adományoztak dühösek. John Falmming az International American African Museum igazgatója mutat rá: "Fekete múzeumok nehezen teremtenek elő pénzt." majd így folytatja "Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy az afro-amerikai közösség tagjai vállalták volna a felelősségget olyan értelemben, hogy jelentős összeget adományoztak volna ezeknek a projecteknek."

Minek is köszönhető a civil mozgalmaknak szentelt múzeumok népszerűség? Ez egy természetes folyamat, amit a holokauszt és más történelmi események kapcsán is meg lehet figyelni. A fájdalmas valóságból emlék lett, majd múzeum, végül az akadémia vizsgálódás tárgya. Más magyarázat szerint a 60-as 70-es évek mozgalmainak nagy öregjei most léptek abba a korba, hogy elgondolkoztak azon, milyen örökséget fognak maguk után hagyni.

Fontos kérdés, hogy nem lesz-e túl telített a közeg és nem egymástól fogják-e elvonni a látogatókat az intézmények. Az igazgatók egy hálózat kiépítését tartják ideálisnak, ahol minden múzeumnak megvan a maga egyedi profilja. A Charlstonba tervezett rabszolga múzeum egyik egyedisége lesz, hogy azon a földön járhat a látogató, ahol az afrikából behurcolt rabszolgák 40%-a partot ért.

Kim Severson eredeti cikkét megtalálhatjátok New York Timeson. Megrágva, összegyúrva, zanzásítva pedig itt a Muzgon.

• Guradian cikke Frank Gharyről, a XX. század leghíresebb építészéről, aki többek között a bilbaoi Guggenheim Múzeumot is tervezte.
• Ki az a David LaChapelle? A világ úgy ismerte mint divatfotóst, majd 6 év után úgy döntött inkább a művészet fele fordul és így született meg az Awakened fotósorozat. A Guardian készített egy cikket annak aropóján, hogy egy új kiállítása látható Londonban. 
• I • DH 
• Chen Cheng-po a XX. század első felének híres tajvani festője, aki sokat tett a művészet felvirágoztatásáért hazájában. A Taipei Fine Art Museum hamarosan kiállítást nyit a művész 1929 és 1933 között készült műveiből, amit kínai tartózkodása alatt festett. 
• Február 24-én az isztambuli Kaud galéria a dél-európai avantgard művészeknek szentelt kiállítással nyitja meg kapuit, köztük két magyar nevet is találhatunk Csernik Attila és Szombathy Bálint.
• A chicagoi Field Museum legújabb kiállításán olyan több ezer éves egyiptomi és perui múmiákat mutat be, amik az 1893-as chicagoi világkiállítás óta nem láthatott a nagyközönség.
• MTI jelenit, hogy a tunghsziangi megyében 2009-ben megtalált 4000 éves koránnak emelnek egy múzeumot 4 millió jüanból. Tunghsziangot, ami nevét az itt élő kisebbségről tunghsziangokról kapta lelkes iszlám hívők lakják.

Miért is kellene, hogy érdekeljen? Mire is jó ez? Mindezt megtudhatod az Europeana új videójából. 

Az Europeana egy digitális archívum, ami európai múzeumok, könyvtárak és levéltárak együttműködéséből született. Már több, mint 2000 intézmény töltött fel adatokat a gyűjteményéből, így az Europeana rendszerében már 23 millió műtárgyról, írott forrásról, videoról, hangfájlról találunk információkat.

Az Europeana egyik célja, hogy az adatbázisban szereplő információkat elérhető tegye bárki számára. Első körben 2,4 millió meta adatot tett szabadon hozzáférhetővé a Creative Common közkincsre (public domain) vonatkozó licenssze alapján (CC0). Ezzel lehetővé teszik, hogy bárki felhasználhassa az adatokat, akár egy okostelefonra, tabletre írt programban is. 2012 Július elsejétől lép életbe egy új szerződés (Eurpeana Data Exchange Agreement), amit minden nemzeti könyvtár és a vezető múzeumok is aláírtak. A megegyezés szerint minden Europeana adatbázisában szereplő meta adat elérhetővé válik a CC0 licensz alapján. Press release errefele.

Február 12-én ünnepelte a Bajor Gizi Színészmúzeum fennállásának 60. évfordulóját. Az épület nagyterme megtelt látogatókkal, még a behordott plusz székek sem segítettek, az érdeklődőknek azonban még az sem szegte kedvét,ha az ajtóban kellett végigállniuk az egy órás műsort. A meghívott vendégek Gosztonyi János színész, rendező, dramaturg,  Pécsi Ildikó, Szirtes Ági és Fullajtár Andrea színésznők voltak, akikkel Gajdó Tamás az OSZMI munkatársa beszélgetett Bajor Giziről, Gobbi Hildáról - a múzeum alapítójáról -  és magáról az épületnek a szerepéről a művészek életében. A program végén mintegy a folytonosságot szimbolizálva a múzeum kulcsai Szirtes Ágitól Hajduk Károlyhoz, a Katona József Színház színészéhez kerültek.

Ez a hideg téli nap több mint egy intézmény-történeti adat. 1951-ben ugyanis ezen a napon, ebben a házban halt meg tragikus módon Bajor Gizi színésznő. A múzeumot pályatársa Gobbi Hilda kezdeményezésére hozták létre 1952-ben.  A villában fellelhető emlékekből, személyes tárgyakból válogatva idézték fel Bajor Gizit, továbbá egy-egy termet a magyar színházi élet két másik kiemelkedő alakjának Jászai Marinak és Márkus Emíliának rendeztek be. Az évek során a kiállítás változott, bővült, gyarapodott - többek között Gobbi Hilda emlékével. 2010-ben  a jobb térkihasználás végett átszervezések voltak az intézményben: a 2002 és 2009 között a földszinten a négy kiváló magyar színésznő tiszteletére berendezett emlékszobák helyére az időszaki kiállítások termei kerültek, az enteriőrök azonban nem tűntek el nyomtalanul, továbbra is megtekinthetők a technika segítségével a múzeum honlapján. Az emeleti termek azonban nem változtak, még mindig a 2002-ben berendezett terek fogadják az érdeklődőket a Kulisszák között címet viselő tárlattal. Itt a színházi alkotófolyamat titkaiba avatják be a látogatót a szereposztástól az előadás utáni ünneplésig, egy terem pedig a magyar tánc történetét igyekszik átfogni.

Amikor először készültem megnézni a múzeum kiállítását az épület felé gyalogolva elgondolkodtam. Hogy lehet egyáltalán bemutatni a színházat egy másik kulturális színtéren, a múzeumban? Mit lehet kiragadni egy színházi darabból, egy alkotási folyamatból, vagy éppen a művészek életéből? Aztán megérkeztem a Stromfeld Aurél utcai épületbe, így hamar megkaptam a válaszaimat. A pénztárnál a barátnőmmel együtt feltett kérdésünkre, mi szerint hol is kezdjük a múzeum megtekintését, azt a választ kaptuk, hogy teljesen mindegy. A kiállítás befogadása után én ezzel nem értek egyet, de erről majd később.
A tárlattal való megismerkedésünk első állomása az emeleti állandó kiállítás volt és erről kívánok most legtöbbet szólni. Én alapvetően a látogatóknak azon csoportjába tartozom, akik kedvelik és igénylik a magyarázó feliratokat. A színházat nagyon szeretem, de történetével, jelentős alakjaival nem vagyok 100%-ig tisztában, és úgy gondoltam ebből bajom a kiállításon nem lehet, tájékoztatnak majd. Ez sajnos nem így történt. Valóban a kulisszák között éreztem magam a tárlat címének megfelelően, csak éppen nem beavatott személyként, hanem véletlenül odatévedt látogatóként jártam ott.
A kiállítás anyaggazdagsága kiemelendő. Portrék, fotók, mellszobrok, híres személyekhez köthető tárgyak mind-mind fellelhetők benne. Hazánk nagy színészei, színésznői, rendezői mosolyognak ránk a falakról, a fényképeken különféle szerepekben láthatók a színpadon vagy éppen a kulisszák mögött készülődve. Láthatunk régi színházi belépőket, jegyeket, szerepkönyveket, színpadi díszletterveket, egyszóval igazán mindent, amit csak kapcsolhatunk a kultúra ezen színteréhez. A vitrinek, a falak színe, az egyik teremben elhelyezett székek, az álló fogasra feltett kalapok vagy éppen egy másikban a gramofon hangulatossá teszik a szobákat, egy kis századeleji érzést csempészve a látogatásba. Ez pedig nem válik a kárára a kiállításnak, ugyanis csak termeiből kilépve esik le többnyire a nézőnek, 1950 utáni tárgyakat, személyeket nem is látott. Én azonban kissé furcsállom ezt a tényt egy 2002-es kiállítás esetében. Miért pont ezt a határvonalat szabták meg? Lehet erre egy magyarázat, hogy addig a korig lehet mindenféle sértődés nélkül megállapítani, hogy kinek a nevét, arcát emelik ki? Én nem hinném, hogy ennek a feltevésnek jogosnak kéne lennie. A kiemelés minden esetben szubjektív, és egyes szemlélők szerint mindig kimaradhat valaki, éppen ezért ugyanúgy meg lehetett volna ejteni ezt például az 1980-as évekkel bezárólag, ha már nem akartak a rendezők nagyon közel menni saját korukhoz.

Visszatérve azonban a bemutatott tárgyakhoz, és a berendezett terekhez. A helyszínen én nem érzékeltem azt a koncepciót, amit hazaérve a múzeum honlapján olvashattam, vagyis a színházi alkotófolyamat végigkövetését. Sőt igazat megvallva semmilyen alapelképzelést nem véltem felfedezni, ez pedig kissé zavart. Csupán egyes személyeket, kiemelt színdarabokat láttam, semmi többet, kivéve talán a színházzal foglalkozó egység utolsó előtti termét, ahol a színpadi látványtervekkel, képekkel, valamint a terem végén felállított színpadon egyes híres előadások makettjeivel egy darab színre vitelének technikai megoldásait lehetett nyomon követni.  Ami pedig már csak hab volt a tortán, az a magyar tánc történetét bemutató 1 terem. Amit egyrészt kevésnek is érzek, továbbá az egy szem magyarázó felirat áthelyezésével meg lehetett volna könnyíteni a látogató dolgát, tájékoztatva, hogy véget ért a színházi áttekintés, és most a táncé lesz a főszerep, tehát ne érjék meglepetésként a kitett balettcipők és a padlóra felfestett alapállások (amiket egyébként nagyon szellemes ötletnek tartok!).

Természetesen a kiállításon fellelhetők egyéb frappáns elemek is, amik a bemutatott sokszínű tárgyi világgal együtt emlékezetessé teszik a tárlatot. Egyik személyes kedvencem az első két teremben hallható pletyka. Már a bejáratnál felhívják rá a figyelmet és ez kiváló eszköz arra, hogy a látogató figyelmét még jobban felkeltsék - kellően halk ugyanis a hang ahhoz, hogy csak 3-4. alkalommal értsük meg a teljes szöveget.

Az állandó kiállítás része még a földszinten található Bajor Gizi emlékszoba festményekkel, emléktárgyakkal, valamint egy hozzá kapcsolódó folyosó, mely leginkább egy kávéházat idéz. A teremben három képernyő képviseli a technikát - egyiken a múzeum alapításáról mesélnek a résztvevők, a másik kettőn fotók láthatók. Az elhelyezett asztalokon képes albumok elevenítik fel Bajor Gizi életét, munkásságát, színésznői nagyságát, valamint rövid megemlékezések hallgathatók meg a művésznőről pályatársaitól. Ebben a térben olvasható az egyetlen áttekintő felirat, mely elmondja a múzeum történetét, éppen ezért személy szerint én ezt helyezném először a látogató szeme elé, hogy informáljam, hol is van és miért is fontos ez a helyszín. Az emlékszoba és a folyosó kialakítása hagy némi kivetni valót maga után, ugyanis az időszaki kiállítás egyik terméből érhetőek el, ami zavaró. Összegezve tehát, nem gondolnám, hogy mindegy, hol kezdjük az állandó kiállítás megtekintését, mert bár különállónak tekinthető az emlékszoba és a  Kulisszák között, áttekintő szöveg csak az előbbi esetében olvasható, egy felvezető szövegre pedig véleményem szerint mindenféleképpen szükség van.

Ha már a 60. születésnap eseményeinek felidézésével kezdtem a cikket, ezzel is szeretném lezárni a gondolatsort. Gajdó Tamás feltette a kérdést a megjelent színészeknek, mit is jelent nekik, társaiknak ez a múzeum. Ők többnyire az emlékezés helyét jelölték meg benne, ahova néha jó betérni, felidézni a nagy elődöket. És miért látogasson el ide az átlag érdeklődő? Számukra mit nyújt a kiállítás? Szemelvényeket a magyar színház, színjátszás történetéből. Nagy egyéniségeket, kiváló művészeket. A látogatás úgy lesz azonban teljes értékű, ha az adott néző rendelkezik némi speciális háttérismerettel, a kiállítást így tudja csak teljes mértékben élvezni.

A most bemutatott állandó kiállítás mellett természetesen állandóan frissül az intézmény időszaki kiállításainak kínálata. Jelenleg a Básti - Csákányi - Két név - négy színész, a 20 éves a Kolibri Színház, és a Moholy Nagy Művészeti Egyetem Média design szakos hallgatóinak “Ki látta Bajor Gizit?” című tárlata tekinthető meg. További információk itt olvashatók.

Légrády Eszter

• 2012 az EU-Kína interkulturális párbeszéd éve.
• Marina Abramovic leszerződtette Rem Koolhaas építésszel, aki egy újonnan épülő New Yorki múzeum épületét fogja megtervezni. A múzeum az előadóművészet megörzését tűzte ki célul.
• Kritika a MoMA Print/Out és Printin című kiállításairól, amik a design és reklám világába kaluzolják el a látogatókat. (NY Times)
• Kritika Whitney Múzeum kiállításáról, ahol az elmúlt két év legjobb amerikai kortárs műveket állították ki. (NY Times)
• A múzeumok mission statemantjének a következő kérdésekre kell választ adni: Mit? Kitől? Hogyan? Miért? Museumnotes cikke az előbb említett kérdések alapján elemez pár múzeumi mission statementeket.
• Milyen fontos tudnivalókkal kell tisztában lenni, ha az embere adományt akar adni amerikában a múzeumknak? Milyen buktatók lehetnek?
• Mért fognak működni a fenntartható fejlődés modelljei most, ha már egyszer elbukott a 70-es években? A rövid válasz az internet.
• Milyen szerepet kell játszani egy múzeumnak. Legyen ügyvéd vagy facilitátor? Nem lehet egyszerre mind a kettő. Természettudományi példákon keresi erre a kérdésre a választ a CFM cikke.
• Április 4-éig látható a leghíresebb gallról Asterixről és Obelixről szóló kiállítás a németországi Völklingei Vasműben. A tárlat nem csak rajzfilm születésébe, de a történelmi és mítikus gyökerekbe is betekintést nyújt.