A new york-i New Museum 2009-ben indított útjára egy kiállítássorozatot, ami három évente kerül megrendezésre és a kortárs művészek munkáiból tartalmaz egy merítést. A 2009-es kiállítás címe Fiatalabb mint Jézus nevet kapta és csak és kizárólag 33 évnél fiatalabb művészek műtárgyait állították ki. A 2012-es kiállítás az The Ungovernables nevet viseli, amit leginkább irányíthatatlanoknak lehetne fordítani. A New York Times munkatársai bejárták a kiállítóteret és egy kritikával, valamint csomó képpel tértek vissza. A kiállításon az egész világról 24 művész jelenik meg, akik a 60-as, 70-es évek forradalmai után alkottak. Vannak köztük olyanok is, akik még egyáltalán nem állítottak ki az USA-ban.
Péntek reggel két ismeretlen fegyveres tört be a múzeumba, ahonnan több tucat értékes műkincset tulajdonítottak el.
A rendőrség eddigi tájékoztatása alapján a bűncselekmény fél nyolc után nem sokkal történt; a rablók a biztonsági őrt megkötözték, majd számos agyag- és bronztárgyat, valamint egy aranygyűrűt vittek magukkal. A helyi illetékesek a feltört tárlók alapján az eltűnt műkincsek számát több mint hatvanra becsülik.
Olympia polgármestere, Efthimiosz Kotzasz a hatóságokat a helyi biztonság javítására sürgette.
„A megfelelő biztonság valóban hiányzik. Ezek a tárgyak műkincsek voltak. A világörökség egy darabja veszett most el a tolvajoknak köszönhetően. Szerintem a hatóságoknak sokkal körültekintőbbnek, a biztonságnak sokkal komolyabbnak kellett volna lennie.” – nyilatkozta a NET TV-nek
A pénteki rablás nem az első eset volt az elmúlt két hónapban. Januárban a tolvajok 20. századi mesterek – Pablo Picasso és Piet Mondrian – műveit lopták el a szintén Athénban található Nemzeti Művészeti Galériából. Ugyanekkor tűnt el egy 16. századi rajz Guglielmo Cacciától. A tettesek kiléte egyelőre ismeretlen.
A hír hatására a görög kulturális miniszter, Pavlosz Gerulanosz benyújtotta lemondását, ám azt egyelőre nem tudni, hogy a görög miniszterelnök, Lukasz Papademosz elfogadta-e azt.
A görög kulturális minisztérium hivatalos tájékoztatása szerint hatvanöt tárgynak veszett nyoma ma reggel, az aranygyűrűn kívül több lámpának, vázának és egyéb agyag- illetve bronzfigurának is. A régiségek többsége a Krisztus előtti 9-4. századból, a késő bronzkori Mükénéből, illetve Dél-Görögország területeiről származott.
A múzeum szóvivője rendkívüli kormányzati intézkedéseket szorgalmazott a történelmi helyek, és műtárgyak védelme érdekében. Továbbá figyelmeztetett arra is, hogy az államcsőd veszélye miatti kiadáscsökkentéssel együtt járt a kulturális, illetve műemlék helyek védelmének csökkenése is.
"Nincs elegendő pénzforrás új biztonsági őrök alkalmazására. Kétezren vagyunk a négyezer helyett. Többen közülünk arra kényszerültek, hogy előrehozott nyugdíjba vonuljanak az elbocsátások miatt. Nézzünk szembe a jelentős munkaerőhiánnyal, aminek eredményeként a műtárgyvédelem nem kielégítő." – mondta Yiannisz Mavrikopoulosz.
A múzeum tisztviselői szerint a rablóknak téves információ lehettek a múzeummal kapcsolatban, ezért kérdezték az őrt, hogy hol tudnának még értékes aranykoszorúkat és bélyegeket zsákmányolni, aki azonban nem válaszolt.
Kétkedve fogadtam a második részt, kerek egésznek éreztem az elsőt, miért is kellene folytatni? Az első rész valóban kimerítette a Természettudományi Múzeum kereteit, így a forgatókönyvírók a Smithsonian-be tették át a cselekményt.
Larry Daley (Ben Stiller) immár egy befutott feltaláló, aki saját céget alapított az elmúlt két évben. Öltönyös üzletember lett, aki egy kósza ötlet okán tért be a múzeumba és csak akkor tudta meg, hogy elköltözik a tárlat, bezár a múzeum! Az igazgató szerint a mai gyerekeknek már unalmas a történelem, nem járnak múzeumba. Sajnos mindenütt az a jelenség tapasztalható, de a forgatókönyv egy szélsőséges “megoldást” kínál.
Larry barátai segítségére siet Washingtonba, a Smithsonian Intézetbe, mely magába foglal 19 különböző intézményt, a Capitoliumtól a Lincoln emlékműig. A történet szerint a viaszbábukat, diorámákat a szövetségi archívumba szállítják, mely a Smithonian területe alatt húzódó pincerendszerben helyezkedik el. A bonyodalmat ismét Döxter okozza, ellopja Ahkmunrah tábláját és így a világ legnagyobb múzeuma kel életre napnyugta után!
Konkrétabban három múzemban játszódik a cselekmény: National Air and Space Museum, National Gallery of Art és Smithsonian Institution Building (The Castle) ad otthont a filmnek. Larry idegenvezetője Amelia Earhart (Amy Adams) lett, mert Teddy Roosevelt New Yorkban maradt. Egy kis szerelemi szálat adtak ezzel a második filmnek, ami nem lett túl hangsúlyos szerencsére, de a happy end biztosított. Új szereplők is feltűnnek, például az óriás polip, víziló, és persze a dinoszauruszok, amik elmaradhatatlan kellékei a természettudományi múzeumoknak. Az új főgonosz Khamunrah lett, Ahmunrah bátyja, akihez csatlakozik Rettegett Iván, Bonaparte Napoleon és Al Capone.
A film végén visszakerül mindenki a kiindulópontba, vagyis a new york-i Természetrajzi Múzeumba, talán nem árulok el nagy titkot, hogy a befejező képsorokban újra megnyit a tárlat egy titkos adományozó révén.
(Economist) Végre meghallgathatjuk a legkorábbi rögzített emberi hangokat. Eddig is ismert volt, hogy Alexander Graham Bell Volta laborjában már az 1880-es évek elején készültek felvételek, de a hordozó túl törékeny volt, hogy le lehessen játszani. A Lawrence Berkely Nemzeti Laboratórum kifejlesztett egy eljárást, amivel optikai módszerrel le lehet olvasni a mechanikusan rögzített hanghullámokat. A részletekről bővebben a National Musuem of American History honlapján lehet olvasni.
A régi hanganyag meghallgatása igazi lingvisztikai kuriózum, amit mi is érdeklődve hallgathatunk, mert a YouTube-on is elérhetővé tették.
Melyik kiváló szónok, szakállas, népi-nemzeti hősünk beszédéről maradt fenn hangfelvétel?
Ha tettszett a cikk, csatlakozz hozzánk Facebookon.
A kortárs építészek között kiosztásra kerülő Mies van der Rohe-díj 2011-es jelöltjeinek makettjeiből a párizsi Cité de l'architecture et du patrimoine-ban nyílt meg egy kiállítás. A megnyitón részt vett a győztes páros, David Chipperfield és Julian Harrap, akik a berlini Neues Museum felújításáért kapták meg az elismerést. Ha végignézzük a tavalyi listát, akkor más múzeumi épületeket is felfedezhetünk, például az antwerpeni városi múzeum épületét, a Madinat al-Zahra múzeumot, a South London Gallériát, a kortárs művészetnek szentelt Visuált és a Nottingham Contemporary-t, valamint az Egg Museum-ot.
A tárlat célja, hogy promotálja Európa egyik legrangosabb építészeti elismerését, amit 1987 óta osztanak ki. A kiállítás csak március 4-éig marad a párizsi helyszínen, utána egy 12 hónapos túrára indul Európa nagyvárosaiba. Hozzánk vajon eljut?
Azért azt halkan meg kell jegyeznünk, hogy kedvencünk a dániai 8 House, amiről az építész Bjarke Ingels 2009-es TED előadásában @6:00 beszél bővebben.
Toykóban tartott ülést az UNESCO és az Afgán szakemberekből álló munkacsapat, hogy a világörökség részét képez Bamyian völgy jövőjére vonatkozólag egy ajánlást fogalmazzanak meg.
A kézműves munkák remekeinek állított kiállítást a Wolverhamtpon Art Gallery.
Az afro-amerika kultúrát és történelmet bemutató múzeum alapjait teszi le Obama és az ex-first lady Laura Bush. Az 500 millió dollárból épülő múzeum Washingtoban kap helyet és a tervek szerint 2015-ben nyitja meg kapuit. Ha esetleg Romney foglalná el a Fehér Házat, el lehet képzelni Obamát, mint múzeumigazgatót?
Piet Mondrian londoni munkáit bemutató kiállítás nyílt a Courtauld Galériában.
A Royal Académi nylít levélben tiltakozott a Brit kormány azon szándéka ellen, hogy el akarja adni a Wedgwood múzeumot 135 millió fontért, hogy fedezni lehessen a nyugdíjjáradékokban keletkező hiányt. A gyűjtemény több olyan tárgyat is tartalmaz, amit az UNESCO beválasztott a Memory of the World programjába.
19. századi mumifikált hableány és habfiú, amik egykor a Wellcome Intézet Orvostörténeti gyűjtemény részét képezték, újra egyesülnek a Buxton Múzeum és Galériában.
Nemcsak arról fogok írni, hogy hogyan is jutottam el a berlini Currywurst múzeumba, de egyben ez a cikk annak is a története, hogy hogyan jöttem rá arra, hogy a curry finom. Hogy őszinte legyek a curryt előtte egyáltalán nem használtam semmire. Főzésre főleg nem. Viszont mióta kijöttem a Currywurst múzeumból, rájöttem, hogy a kanonikus, Bud Spencer-féle hagymás bab receptet is fel lehet dobni egy kis curryvel. Igazság szerint, mindent fel lehet dobni curryvel.
A nyáron Berlinben töltöttem pár napot és ha már Berlinben van az ember, akkor megnéz pár múzeumot. Nem a Currywurst múzeum az első, ami eszébe jut az embernek a német fővárosról. Elég csak a híres Múzeum-sziget intézményeire gondolni, vagy a Reichstagra, az Olimipiai stadionra, a Brandeburgi kapura. Tehát hogyan is került a látóterembe a múzeum?
Berlinben a Metropol hostelben szálltam meg többedmagammal. A hostel a Mehningdam utcára nyílt, épp oda, ahol Berlin leghíresebb dönerese, magyarul gyrososa található: Mustafa. Igen, minden nap láttuk a kígyózó sorokat, amik a kis bódé előtt álltak, de egyszer se próbáltuk ki, mert túl közel volt. Szintén az utcában volt a Curry 68 nevet viselő vendéglátóipari egység, ami nem meglepő módon a legkülönfélébb currywurst-ot kínálta. Magáról a Currywurst Múzeumról még a hostelben szereztünk információt: Azokon a mágneskártyákon hirdette magát a múzeum, amikkel a szobába be lehetett jutni.
A német gasztronómiában leginkább a sztereotípiák szintjén voltam járatos: sok jó sörük van és a nemzeti virtus része a kolbászevés. A currywurst-ról se tudtam, hogy ekkora hagyománya lenne, nem csak Berlinben, de egész Észak-Németországban. Szerencsére, legalábbis utólag azt mondom szerencsére, láttunk fantáziát a múzeumban, így elhatároztuk, hogy mindenképp felkeressük. Az ember ugyanis csodálkozik, létezik Currywurst múzeum? Komolyan? A kolbász, sültkrumpli, ketchup és a curry együttesének kell egy múzeum?
a kolbász, sültkrumpli, ketchup és a curry együttesének kell egy múzeum
A múzeum maga a Schützenstrasse-ban található, egy modern lakóház legalsó szintjén, nem messze egy metróállomástól. Nem a frekventált, turisták által látogatott helyen található. Ráadásul 2011-ben minden a Berlini fal körül forgott az évforduló miatt. Egy nagyon fiatal múzeumról beszélünk. 2009-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődő látogatók előtt, mégpedig a currywurst feltalálásának 60. évfordulója apropóján. A múzeum három részből áll: egy nagyon modern kiállítótérből, egy múzeumi boltból és egy kis büféből, ahol kaphatunk kóstolót is.
Szakmai szemmel nézve csak annyit jegyeznék meg, nem hiszem, hogy lenne saját gyűjteménye a múzeumnak, inkább a tipikus theme park jellegű kiállító helyek közé sorolnám. Maga az intézmény is ezt a tulajdonságot hangsúlyozza: a lehető leginteraktívabban bemutatni a currywurst-ot, a lehető legtöbb nézőpontból. És ami kiderül a kiállításról, hogy a currywurst-nak igenis sok vetülete van: egy német nemzeti étek, a német popkultúra része, a német történelem része, egy fűszerkeverék, egy fast food és persze egy bizonyos recept alapján kell elkészíteni.
Legnagyobb erőssége a múzeumnak a precízen megkomponált kiállítótér, az egységesen jól felépített arculat és a mindenhonnan visszaköszönő interaktív elemek, amik arra buzdítanak, hogy érjünk hozzá, nézzük meg, játszunk. Rögtön, ahogy belépünk a kiállítótérbe, a tipikus, odakönyöklős asztalok fogadnak minket egy-egy flakon ketchup-pal. Gondolnánk mi! De ezekből nem ketchup folyik, hanem zene. Olyan örökbecsű számokat hallgathatunk meg, ha felemeljük a fülhallgatókat, mint a “Currywurst” című dal Herbert Grönemeyer-től.
A második nagyobb egységben a berlini vendéglátóipari egységeket tekinthetjük át egy térképen. Az egyes helyek helyzetét stílusosan egy currywurst darabkába szúrt villa jelzi és rengeteg van belőle szerte Berlin belvárosának stilizált térképen. Tüzetesebb vizsgálat után sikerült felfedezni a már említett és népszerű Curry 36-ot, de további számokkal jelölt Curry intézmények is felbukkantak. A térkép mellett a falakon a vendéglátóipari egységek történetiségét követhetjük végig. Kiderült, hagyományosan egy mobilabb, kerekekkel ellátott büféskocsiból árulták a currywurstot.
Miből áll a currywurst? A kiállítóhely közepét egy hatalmas currywurst installáció foglalja el. A ketchup groteszk módon, boxzsákok formájában csöpög le a plafonról. Alatta az összegyűlt lét egy girbegurba vörösre mázolt pad hivatott szimbolizálni, amit az egyik helyen áttetsző műanyag dobozok törnek meg. Bennük paradicsom, hagyma, csomó fűszer, vagyis megtudjuk miből is áll össze a curryketchup. Találhatunk még hatalmas aranysárga szivacs hasábburgonyákat és egy kanapévá átalakított virslit. A currynek, amit utólag szór az eladó a currywurstra, egy külön részt szenteltek, ahol megtudhatjuk, hogy a curry milyen fűszerörlemények keverékéből áll össze.
Természetesen a kiállításnak van történeti vonala is. Belecsöppenünk egy 50-es évekbeli német háziasszony konyhájába, akinek jelen esetben neve is van: Herta Heuwer. Itt található talán az egyetlen történelmileg is autentikus darab - mondhatnám inkább ereklyének - mégpedig az a tűzhely, ahol az első currywurst elkészült. Herta a brit katonáktól szerzett ketchup-ot, worchester szószt és curryt, amit kiegészített további fűszerekkel és elkészítette az első Currywurst-ot 1949-ben. Találmányát Berlin Charlottenburg negyedébe kezdte árulni és a német lakosság nagyon hamar rászokott a gyorsan elkészülő és tápláló ételre. A kiállítás a currywurst történetét sokkal tágabb spektrumban értelmezi. Láthatunk egy gyorstalpaló fast food történelmet is, ami az ókortól kezdve követi végig a snack-kek történetét a popcornon, chipsen és a hot-dogon át. Emellet azt is bemutatják, hogy hogyan változott egy tipikus német ember hűtője a hidegháború alatt.
A kiállításból olyan milliókat érő információkat tudhatunk meg, mint hogy hogyan hívják azt a műanyag villát, aminek csak két hegye van? Segítek: Neptun. Érdekes, hogy a háromágúnak nincs fantázianeve. Vagy például mi is az ‘taxi driver’? Igazából csak ez a legnagyobb és legkiadósabb adag, de sose tudtam volna, hogy mit kell rendelni, ha nem járok a kiállításon. A currywurst-ot rendszerint egy kartonlapból préselt tányéron fogyaszthatjuk el, így nem mindegy, hogy miből készül az a karton. A currywurst zöldítésének címén végigkövethetjük, hogy hogyan hasznosítják újra a kidobott újságokat, rongyokat.
Az interaktivitás jegyében mi is beállhatunk egy büféskocsiba, (amiben persze mindenkiről készül egy fotó) és egy érintőképernyőn mi is megfőzhetjük, felszeletelhetjük saját currywurst-unkat, elkészíthetjük saját szószunkat még mielőtt élesben kipróbálnánk.
Maga a kiállítás nagyon kellemes csalódás volt, bár egész egy nagy reklám, de mégis bepillantást nyújt a currywurst történeti, társadalomtörténeti és gasztrotörténeti múltjába. Köszönhető ez annak, hogy a rendkívül jól megdesignolt kiállításon soha nem lehet unatkozni. A legnagyobb probléma, hogy elkerülhetetlenül éhes lesz az ember és ezért nagy jófejség a múzeumtól, hogy a jegy ára tartalmaz egy kis kóstolót is. A múzeum büféje, amúgy elég drága, így nem javaslom, hogy ezen kívül bármit fogyasszatok, valamint két lépés és egy “igazi” berlini currywurst falodában ehettek. Én is, berlini tartozkodásom alatt minden nap ettem egyet a Curry 68-ban. Magyarországra is hoztam magammal gyorsfagyasztott currywurstot és miután elfogyott, szinte mindent megszórtam curryvel. Na így is befolyásolhatja az ember életét egy múzeum. És melyik múzeumnak van még ilyen kabalafigurája?
A Digital Cultural Heritage Network az Európai Unió egyik kezdeményezése, ami az elmúlt tíz évben a kulturális örökség tömeges digitalizációjának egyik elindítója volt. A project ez év márciusában fog befejeződni és ideje leszűrni a tapasztalatok. Két fontos kihívást állapítottak meg a jövőre nézve: (1) csökkenteni kell a költségeket és növelni a digitalizált tartalom mennyiségét, hogy igazi kritikus tömeget érjen el, (2) valamint olyan rendszert hozzanak létre, ami megkönnyíti az adatokhoz való hozzáférést. (Heritageprotal)
A Maldív-szigetek Nemzeti Múzeumának gyűjteményében komoly kárt tett a politikai okokból kirobbanó forrongást követő vandalizmus. Harminc a buddhizmushoz kötődő szobor semmisült meg, amelyek közül némelyik a 6. századra volt datálható. Hihetetlen, hogy túlélnek több, mint ezer évet majd páran úgy gondolják, hogy 'én ezt bizony nem hagyom'. (New York Times)
Obama 5%-kal megnövelné a művészetekre fordítható büdzsé méretét. Válság van, válság, ennek ellenére az EU is több pénzt kíván fordítani 2014-től a kultúra fejlesztésére.
Mit gondolna a J.M.W. Turner a romantika híres festője arról, hogy a művei az egész világon láthatók? Charles Saatchi szerint egyáltalán nem ellenezné. De akkor jól döntött-e a Tate 2007-ben, hogy 4.95 millió fontért megvette a festő Blue Rigi című képét, hogy ne kerüljön el a szigetországból?
Women Hold up Half the Sky című kiállításával a los angeles-i Skirball Kulturális Center és Múzeum a teljes női emancipáció kérdését feszegeti.
Timothy Potts lett a J. Paul Getty Múzeum igazgatója. (ArtsBeats)
Carl Hamm az AAM munkatársa ír az amerikai múzeumok üzleti modelljéről. Szerinte továbbra is a leggazdagabb 1% kiváltásága lesz a múzeumalapítás, akik a nemzeti vagyon 42% birtokolják. (CFM)
Előző cikkünkben olvashattátok, hogy a muzeológus munkája a gyűjtés, tudományos feldolgozás és közművelődési feladatok „szentháromságának” jegyében telik. Ma ezek közül a gyűjtési munkával ismerkedhettek meg.
Egy múzeum számára a gyűjteménye a legfontosabb, profilját is ez határozza meg. E szerint különböztetünk meg például természettudományi vagy történeti múzeumokat. Az egy-egy gyűjteménybe tartozó tárgyak, tárgycsoportok pedig gyűjtés segítségével állnak össze, gyarapodnak. „Ahány ház, annyi szokás” helyett mondhatjuk „ahány múzeum, annyi féle gyűjtés”, hiszen más szempontok érvényesülnek a történeti vagy a természettudományi muzeológiában. Igyekszem általános képet festeni, de történeti muzeológus hallgatóként kevésbé vagyok otthon például a lepkegyűjtésben.
A gyűjtés, gyűjtögetés az emberiséggel egyidős. A különböző korokban más-más jellemzők, szempontok kísérték ezt a tevékenységet. Természetesen a 18. század előtt még nem beszélhetünk múzeumokról, de ezek elődjeként létrejött gyűjteményekről igen. Az ókorban vallási és világi gyűjtemények jöttek létre, de ezeket még nem jellemezte tudatos szempontrendszer. Később a középkorban már a tezaurálás, az értékfelhalmozás volt a fő mozgatórugó. Magángyűjtemények esetében a mai napig fontos a tárgy pénzbeli értéke.
Tudatos gyűjtéssel először a reneszánsz korában találkozunk, ekkor már fontossá válik a tárgyak esztétikája is. A 17-18. században a természettudományok erősödnek, ekkor az ilyen jellegű gyűjtemények kerülnek az érdeklődés középpontjába, majd a 19. században helyüket átveszi a történettudomány, régészet, művészettörténet. Ebben a korszakban a gyáripar fellendülésével megsokszorozódik a minket körülvevő eszközök száma is. A két világháború közötti időszak hazánkban a történeti gyűjtemények virágkora, 1945 után pedig az úgynevezett munkásosztály tárgyai kerülnek a múzeumi érdeklődés középpontjába.
a legnehezebb feladat, hogy a rendelkezésre álló hatalmas halmazból ki kell választani, ami az utókor számára fontos lehet
Manapság rengeteg tárgy kíséri életünket és sajnos a múzeumok „tárhelye” véges, nem lehet mindent begyűjteni. Épp ezért a legnehezebb feladat a muzeológus számára, hogy a rendelkezésre álló hatalmas halmazból ki kell választania, hogy melyek azok, amik az utókor, illetve a múzeum számára fontosak lehetnek. Általában egy tárgy jelentőségét nem az anyaga adja, hanem például, hogy hogyan tükrözi vissza egy adott kor eseményeit, milyen szerepet játszott. Egy történeti múzeum esetében fontos, hogy gyűjteménye széleskörű legyen, a politikatörténettől kezdve a gazdaság- és életmódtörténetig minden reprezentálva legyen benne. A képzőművészet esetében pedig mérvadó lehet az alkotó, a modell, a kép esztétikája is.
A gyűjtés során a legfontosabb szem előtt tartandó szempont a tudományosság, hiszen a múzeumok tudományos funkcióval is bírnak, melyet a begyűjtött tárgyaknak ki kell szolgálniuk. Éppen ezért fontos a források feltárása, megismerése. Történeti muzeológiának a történettudományhoz, néprajzinak a néprajzhoz, természettudományinak a természettudományhoz, stb. kell viszonyulnia. Például ahhoz, hogy egy 1848-as huszárcsákót fontosnak tartsunk, ismernünk kell a forradalom és szabadságharc eseményeit és jelentőségét.
Fontos a szelekció, valamint hogy lehetőleg tárgyegyütteseket gyűjtsön a muzeológus (például egy régi patika berendezése és tárgyai). A gyűjtésnek két formája van. Az egyik, a muzeológus számára lényegesen kényelmesebb passzív gyűjtés. Ekkor nem hősünk jár a tárgyak után, hanem derék polgárok hozzák be azt a múzeumba és kínálják eladásra, vagy ha igazán kedvesek, ingyen a múzeumnak ajándékozzák. A másik forma az aktív gyűjtés. Annak, hogy a muzeológus erre vetemedjen 3 oka is lehet. Az egyik lehet a gyűjtemény belső igénye, amikor a gyarapításhoz szükség van bizonyos tárgyakra. Külső indok lehet például egy kiállítás. A harmadik pedig a jelenkori igény, miszerint újabb és újabb tárgyakkal kell gyarapodjon a gyűjtemény.
A gyűjtés helyszíne lehet elsődleges és másodlagos. Elsődleges, amikor az adott tárgyat az eredeti használati helyről gyűjtjük be. Ennek három típusa van. Személyi gyűjtés, amikor egy adott személyhez megyünk ki és tőle gyűjtjük be a tárgyat, ekkor ha szerencsénk van plusz információkat is kaphatunk. A másik az intézményi gyűjtés, ekkor egy adott intézményből gyűjtünk. Életmódi gyűjtés pedig, amikor a muzeológus felméri, hogy mire lenne szüksége, modellt alkot és ehhez a modellhez keres anyagot. Másodlagos helyszín esetében a tárgy nem az eredeti használati helyéről kerül a múzeumba, hanem például magángyűjtőtől vagy árverésről. Ekkor kevesebb információt kapunk a tárgyról. A tárgyakat vagy a múzeum vásárolja meg, vagy ajándékként, illetve hivatalos átadás során kerülhetnek a gyűjteménybe. Ezeket az illetékesek megfelelően dokumentálják.
Mint láthattuk a muzeológus gyűjtési feladata igen sokszínű és összetett. Ez minden múzeum egyik legfontosabb, ám manapság — elsősorban anyagi okok miatt — sajnos egyre inkább háttérbe szoruló tevékenysége.
Ha már nem sikerül mindenkinek kijutni Amerikába csak azért, hogy meglátogasson egy utazó kiállítást, nézzük meg a képernyőn a karosszék kényelméből. Az "Alcatraz: élet a sziklán" című tárlat jelenleg a New Jersey vasútállomáson található és a San Franciscoi-öböl híres-hírhedt börtönének történetét mutatja be.
Larry Daley (Ben Stiller) immár egy befutott feltaláló, aki saját céget alapított az elmúlt két évben. Öltönyös üzletember lett, aki egy kósza ötlet okán tért be a múzeumba és csak akkor tudta meg, hogy elköltözik a tárlat, bezár a múzeum! Az igazgató szerint a mai gyerekeknek már unalmas a történelem, nem járnak múzeumba. Sajnos mindenütt az a jelenség tapasztalható, de a forgatókönyv egy szélsőséges “megoldást” kínál.
