Muzgo

Múlt pénteken nyílt meg a Szépművészeti Múzeum új kiállítása Képpé formált anyag címmel. A Dór csarnokban megrendezett tárlaton Günther Uecker német művész munkásságának ötven évét lehet áttekinteni 25 alkotásán keresztül. A művész alkotásait már többször láthattunk Magyarországon. A Szépművészeti Múzeum falai között utoljára 1977-ben állított ki, most újra itt tárja a magyar nagyközönség elé műveit.

A péntek reggeli megnyitó nívós esemény volt, a politikai és a művészeti szféra nagyjai, Balogh Zoltán emberi erőforrások minisztere, Baán László a Szépművészeti Múzeum igazgatója, a tárlatot támogató E.ON Hungária elnöke, a kiállítás kurátora Alexander Tolnay voltak jelen. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy maga a művész is eljött, így a résztvevők élőben is találkozhattak az alkotóval. Balogh Zoltán kezdte a beszédek sorát, a német vendégsereg számára szavait szinkrontolmács fordította. A köszönetnyilvánítás után egyenesen a művészhez intézte mondandóját, kifejezve örömét, hogy a tavalyi Art on Lake esemény után ismét kiállít Magyarországon.

Ezután Alexander Tolnay kurátor szellemi tárlatvezetése következett. Tolnay a művésszel közösen építette a kiállítást, így megnyitó beszédével segíteni tudott a nézőknek megérteni, mit is érez, gondol Uecker miközben alkot. A művész 50 éves pályafutását 25 festményén, szobrán és installációján keresztül tekinthetjük meg, időrendbe rendezve. Így a tárlatot retrospektívnek is tekinthetnénk, de Uecker maga mondta, hogy műveivel nem visszatekinteni kíván a múltba, azokat élő pillanatképeknek tekinti.

Günther Uecker a II. világháborút követő nemzetközi kortárs képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja. A ZERO csoporthoz való tartozásával és szögképeivel már korán ismertté vált. Kezdetektől fogva a világ súlyos problémái ihlették műveit: a háborús élmények és tapasztalatok, melyeket meg kellett élnie, olyan mélyen érintő kérdések, mint a hit, vagy a fenyegetettség miatti félelem, a modern fogyasztói világ pusztító viselkedése, a természeti katasztrófák, a mulandóság, a "nyomhagyás" dilemmái. Munkásságát körkörösnek lehet nevezni, mert mindig visszatér a korábban felvetett témáihoz, miközben napjaink változó világára is reflektál.

Alexander Tolnay úgy jellemezte Uecker munkásságát, hogy a művész minden korszakában éberen figyelte az őt körülvevő világot, ám nem elégedett meg a néző szerepével: a szemlélődéssel szemben felállította az aktív cselekvés modelljét és munkássága során folyamatosan új és aktuális művészeti pozíciókat követett. Az állandó aktív cselekvésre példa a kiállításon bemutatott installációja, mely a terem első felében helyezkedik el. Egy folyamatosan mozgásban lévő fésű körben fésüli a homokot. A műalkotás így egyszerre szimbolizálja az idő múlását a homokszemekkel, és a világ örök körfogását.

Uecker művészetében a kezdetektől megtalálható a szögelés, kalapálás, vésés, vágás. A 60-as évek szögművészetének alkotásai is láthatók a kiállításon, ilyen például Éjjeliszekrény című szobra, melyben az átlagos használati tárgyunkat szögelési technikával műalkotássá alakítja. Másik példa ugyanerre a módszerre, a természet pusztulására, a kihaló és kivágott fákra reflektáló szöges fák kompozíciója Erdő címmel. Hamuval és enyvvel készült képsorozata a halált és pusztulás szimbolizálja, ihletője a hiroshimai atomtámadás utáni természetes jelenség, a Fekete eső volt.

Uecker a múlt és a jelen ihlette művészetével hidat képezett múltunk, az arról való emlékeink és jelenünk között. Kiállítása tökéletesen illik a Szépművészeti Múzeum koncepciójába, hiszen Cézannehoz hasonlóan ő is kiemelkedő művésze korának, és bár egészen más stílusban, de mindketten fantasztikusat és maradandót alkotottak. A kamaratárlata március 10-ig tekinthető meg.

Lukács Fanni