Muzgo

Blogot sokan szeretnek írni, és sokféle témában sokféle megközelítéssel szemlélik az emberek a világot. Így a múzeumok is szóba kerülnek szerte a nagyvilágban. Az ExhibiTricks - A Museum/Exhibit/Design Blog is egy ezek közül, amely a kiállításokkal, azok felépítésével, designjával foglalkozik. Itt akadtunk rá egy cikkre, mely a tárlatok színével és ezzel együtt dinamikájával foglalkozik.

Két sok helyen alkalmazott módszerre irányítja a figyelmet. Többnyire a galériákhoz és a  modern művészetet bemutató intézményekhez kapcsolva a "pure white box" (kb: tiszta fehér doboz) típusról beszél. A hideg, "tiszta" fehér környezetben bemutatott tárgyak lineárisan fel vannak fűzve, semmi dinamika a falszínekkel. A másik típusra a gyerekeivel a new york-i History Museumban tett látogatást hozza fel példának a szerző, Paul Orselli.  - A gyerekek csak ennyit mondta róla: egy rakás régi barna dolog. A "barna" és a "régi" vizuális ismétlődését sem üdvözli a blogger különösebben.

A bejegyzése persze teljesen szubjektív, egy elgondolkodtató kérdést azonban feltesz olvasóinak! Hogy segítik a kiállítótér színei a megismerést és hogy teheti egy jól megkomponált design még összetettebb élménnyé a tárlatot?

Nektek mi a véleményetek? Mennyire fontosak a színek?

És mi történik a képen? Egyrészt prezentálva látjuk a MOMA egyik kiállításán a "pure white box" elképzelést, másrészról pedig a Mr. Orselli mások társaságában épp egy kiállított tárgyat fog meg, cérnakesztyű nélkül! Ő maga üdvözítette ezt a lehetőséget, műtárgyvédelmi szempontból azonban ez nem éppen a legjobb megoldás, hogy a tárgyat közelebb vigyük a látogatóhoz. Ki ne érezne késztetést egyszer-egyszer, hogy megérintsen egy római kori szobrot, csak hogy egy példát említsek. Kell ebben engedniük a múzeumnak, és kitörölniük a "Hozzányúlni tilos!" felszólítást a szótárukból?