Muzgo

Balatonfüreden a hagyományokat követve idén is megrendezik, immár 21. alkalommal a Jókai napokat, amikor a magyar romantika kiemelkedő alakjának, a talán legismertebb magyar írónak, Jókai Mórnak állítanak emléket. Könyvbemutatókkal, kiállításokkal, színielőadásokkal és Jókai-bableves főzőversennyel várják a hétvégén az érdeklődőket a Balaton-parti településen.  A rendezvénysorozat keretében, és azon kívül is természetesen, el lehet látogatni az író füredi villájába. Az itt berendezett emlékház hűen idézi az 1800-as éveket, olyannyira, hogy a nézőt szinte visszarepíti Jókai korába. Hogyan érik el mindezt?  

Egy Balatonnál töltött hét során jutottam el a nyáron Balatonfüredre. Kis séta a parton, a bornapok keretében idelátogató emberek tömegével együtt, majd a partról felfelé indulva az enyhe domboldalon kiszakadtunk a forgatagból. A szemerkélő esőtől illatozó kis utca, a rendezett kert, a 19. század végi épület - nem kellett több, átzuhantunk egy másik századba. Éreztem magamon a súlyos, hosszú szoknya anyagát, kezemben a könnyű, nyári ernyőt, és szinte hiányoltam a lovak patájának kopogását az utca kövén!

Aztán már ott is álltunk a Jókai-villa bejáratánál. Az, hogy 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, legismertebb szerzője itt szerette tölteni nyári napjait, teljesen érthető. Nagyon élhető, lakájos, mégis elegáns, ízléses ez a ház, mely még kiállítóhellyé alakítása után sem vesztette el otthonos hangulatát.
Az ajtón belépve valóban mintha most érkeztünk volna meg látogatóba kedves ismerőseinkhez, még ott áll az utazóládánk kipakolatlanul, mellette a kosarunk, benne néhány kis ajándékkal. A történetet saját fantáziánkhoz mérten tovább tudjuk szőni, ugyanis a varázs az itt töltött idő alatt egyszer sem törik meg. Az egyik legnagyobb elismerés szerintem, hogy minduntalan el tudtam felejteni, múzeumban vagyok. Az emlékház berendezői, üzemeltetői meg tudták ragadni az író szellemét, és vissza tudták adni úgy, mintha ő és felesége egy térben járna a látogatóval. Nemcsak azért voltam csöndben, mert az általános vélekedés szerint egy kiállításon nem illik hangosan beszélni, hanem azért is, mert nem akartam megtörni a hangulatot. A dolgozószoba a felsorakozó regényhősökkel, az igazi, frissen sült kuglóf az asztalon, a hálószoba a pipereholmikkal, a gyermekszoba a játékokkal, a konyha a főzéshez előkészített zöldségekkel, a téli kert és onnan kilépni az illatos kertbe... Egy kicsit én is otthon éreztem magam.

A kiállítás azonban nemcsak tárgyakból áll, Jókai írói munkássága is megjelenik a falakon. Az adott szobához, térhez illő gondolatok, regény, novella-idézetek olvashatók mindenütt, sok van belőlük, de valahogy mégsem tolakodók. Aki szeretné, elolvassa, vagy csak bele-belepillant, de nélkülük is teljes a kiállítás. Nem szeretném minden kis apróságról lerántani a leplet, meghagynám a kedves látogatónak, fedezze fel magának a villát. Két dolgot azonban még kiemelnék: 
A dolgozószoba azt az időszakot igyekszik megragadni, amikor Jókai itt írta Az arany ember című regényét. A falakon körben idézetek futnak, az író attilája a székre van terítve, az asztalon nyitott könyvek, körülötte pedig a mű szereplői állnak. Mindez olyan érzést kelt, mintha az írás pillanataiba leshetnénk be, a szerző pedig éppen csak most ment volna ki a szobából, de gondolatai még ott keringenének a levegőben. 
A másik kiemelendő pont a konyha. Korának ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza serénykedett itt egykor. A különféle zöldségek, a sütőben éppen elkészült finomság, a korabeli edények elhitetik a látogatóval, itt bizony valóban sütöttek-főztek. A falon olvasható recepteket pedig minden háziasszonynak érdemes megjegyeznie!

A Jókai Mór Emlékház mindenféleképpen megéri a rászánt időt. Akár esős, akár napsütötte napokon, bármelyik évszakban melegen ajánlott úticél nemcsak az irodalmat kedvelőknek, hanem mindenkinek.

(Képek forrása: itt)

Légrády Eszter