Muzgo

Alighanem kevesen vannak azok, akik nem ismerik a Tomb Raider nevű népszerű videojáték-sorozatot. Főhőse Lara Croft egy gazdag úrilány, aki műkincsek, és ereklyék felkutatásával foglalkozik. A játék összesen 8 egyedi, 1 évfordulós, és néhány kisebb kiegészítő kiadványból áll, valamint ezek szolgáltatták az alapját 2 mozifilmnek is, amikben Angelina Jolie játszotta a főszerepet.

Számunkra különösen a sorozat 6. része érdekes, melyet 2003-ban adtak ki The Angel of Darkness néven. Hogy miért is? Azért, mert 2 teljes pályán át a Louvre galériáiban, raktáraiban, irodáiban és kertjében kalandozhatunk.

A történet szerint Larát korábbi mentorának, Werner von Croynak kétségbeesett telefonhívása vezeti Párizsba. Von Croyt ugyanis megbízta a sötét lelkű alkimista, Pieter Van Eckhardt, hogy kutassa fel neki a 14. századi Obscura festményeket, amelyeket elszántan meg akar szerezni. Kincsvadásznőnk Párizsba érve félelemtől átitatott utcákat talál, amiket egy brutális sorozatgyilkos, a „Monstrum” tart rettegésben. A gyilkosságsorozatnak egykori professzora is áldozatul esik, és a bűntettel természetesen Larát vádolják, akinek így menekülnie kell. De nem róla lenne szó, ha feladná! Így a rendőrség által üldözve, de elszántan követi Eckhardt nyomait a párizsi sikátorokon, elhagyott diszkó épületen, bokszmeccsek színhelyéül szolgáló templomon, és kísérteties temetőn át. Ekképp jut el a francia főváros emblematikus múzeumába is.

A 14. pályán (Louvre Galleries) találkozhatunk először az épülettel, ahova főhősnőnk betör. Itt az őrök kiiktatása után, a múzeum riasztókkal, lézeres mozgásérzékelőkkel, és mérges gázokkal védett kiállítóterein át vezet az útja. A műtárgyvédelemnek erősen ellentmond Lara ténykedése, aki bátran ugrál a tárlók, a vitrinek, és a kiállított domborművek tetején, sőt a fegyverét se rest használni a műkincseket bemutató termekben. A pálya egy pontján láthatjuk, hogy a modern tárlók valóban könnyen mozdíthatóak: Croft kisasszony ugyanis egy mozdulattal képes arrébb rántani őket, hogy aztán rájuk mászva a Mona Lisát őrző vitrinen keresztül bejusson a múzeum szellőzőalagútjába. Innen kiérve, majd az udvaron átrobogva megismerkedhetünk a virtuális Louvre nem látogatható részeivel, a raktárral és az irodákkal is, ahol főszereplőnk újabb információkat és fegyvereket gyűjt későbbi nyomozásaihoz.

A következő pálya a francia múzeum alatti ásatáson játszódik, az épületbe újra a 22. pályán (Galleries Under Siege) térünk vissza, amit időközben megszálltak a prágai Strahov erőd gázálarcot viselő emberei. Hamarosan kiderül, hogy miért is van rajtuk ez a szerkezetet: azért, hogy Larát eltegyék láb alól mérgező gázokat juttatnak a Louvre levegőjébe. Persze mi már tudjuk, hogy ez nem olyan egyszerű! Kulcsfiguránk fejében ugyanis élénken él a kép, hogy az irodaszinten az egyik szekrény gázmaszkokat rejt, a cél tehát oda minél előbb eljutni. Így a korábbi pályán komótosan feltérképezett múzeum termein ezúttal más sebességi fokozatba kapcsolva jutunk keresztül, lelőve az összes „gonosztevőt”. A gázálarc megszerzése és felhelyezése után már csak egyetlen feladat van, méghozzá kijutni az épületből. Ez azonban koránt sem olyan könnyű, hiszen a gonosz emberei még mindig a Louvre-ban tartózkodnak, meglehetősen nagy számban. Lara előtt azonban nincs megoldhatatlan helyzet, még jó, hogy ez is sikerül neki! Ezen a pályán a kiállítótereket csak elnagyoltan látjuk, nagyobb hangsúlyt kapnak az előcsarnokok, a folyosók, és a lépcsőház.

A pálya végén egy videó betétet tekinthetünk meg, ami az egyik kiállítótérben játszódik. Egy ismeretlen figura bukkan fel, aki lefegyverzés címszó alatt szépen végigtapizza hősnőnket, majd láthatjuk, hogy az egyik gaz gázálarcos miként lövi szét minden lelkiismeret-furdalás nélkül az egyik műtárgyakat őrző tárlót. Végül az idegen segítségével, és őt egyúttal üldözve sikerül kikeveredni a Louvre-ból, hogy aztán további izgalmas pályákon folytatódjon a játék.

Az alkotás grafikai megoldásairól néhány szót ejtve meg kell jegyeznem, hogy a párizsi múzeum belső terei nagyon igényesen kidolgozottak, a tárlók, a tárgyak, majd a későbbi termekben a festmények, köztük is a legismertebb, Leonardo da Vinci Mona Lisája szinte az utolsó részletekig szépen kimunkáltak. A zene és az egyéb hanghatások nagyon illeszkednek a múzeumi légkörbe, kicsit misztikus hatást keltenek, bár néhol kísértetiesnek hatnak. A virtuális raktárak nagyjából minden követelménynek megfelelnek: fém polcokon, szépen bedobozolva pihennek a tárgyak. Továbbá a kapcsolók a raktárhelyiségen kívül helyezkednek el, és belül fénycsöveket használnak. Azt hiszem ezt sok valóságban létező raktár megirigyelhetné.

Összességében bár a játék nemzetközi szinten sok kritikát kapott, de azt gondolom, hogy a múzeumot szeretőknek mindenképp érdemes egyszer kipróbálni, már csak az érdekesség kedvéért is!

Péter Réka