Vérengzés a múzeumban - A bestia
Vér, halottak és egy ismeretlen lény, amely sorra szedi áldozatait... hát nem éppen múzeumba való történet. Ám, ahogy azt mondani szokták, a filmekben bármi megtörténhet! Rovatunkban eddig olvashattatok kalandfilmekről, vígjátékokról, rajzfilmekről, játékokról, és videóklipekről, ám van egy kedvelt műfaj, ami eddig kimaradt. Mostani cikkünkben A bestia című horrorfilmmel ismerkedhettek meg.
Kevés dolog lehet hátborzongatóbb, mint egy hatalmas és sötét múzeum, zárás után. A különös tárgyakkal és halott lényekkel zsúfolt termek csendjében minden mozdulat és apró rezdülés felerősödik, és ezeket hallva nehéz lehet eldönteni, hogy valóban van ott valaki vagy csak a érzékeink játszottak velünk. Az 1996-ban készült horrorfilmben a múzeum épülete adja a fő helyszínt, ám az előzmények máshol játszódnak. A történet elején a brazil őserdőben vagyunk, ahol egy indián törzs tagjai valamit megitatnak egy ott kutató professzorral, aki ezután a kikötőbe siet és az éppen induló hajóról próbálja leszedetni a ládáit. Ez nem sikerül, ezért felszökik a hajóra. 6 héttel később a hajó Chicagoba érkezik, ám a fedélzetén senkit nem találnak és minden csupa vér. A rendőrség nyomozni kezd míg végül megtalálják a legénység maradványait a hajó aljában.
A chicagói természettudományi múzeum őrei mit sem sejtenek ezekről a borzalmakról, jobban idegesítik őket az épületben futkosó gyerekek, azonban, ahogy ezt a filmben is mondják: vigyázni kell rájuk, mert “ők a leendő jótevői a múzeumnak”! A viszonylag nyugodt élet egészen addig tart, míg egy nap kollégájuk brutálisan megcsonkított holttestére nem bukkannak a mosdóban (ahol az áldozat a szorgalmas munka keretein belül füvescigit szívott). A nyomozás szerint a tettes nem ember és ugyanúgy követték el a gyilkosságot, mint a hajón. Közös a gyilkosságokban, hogy minden áldozat agyából hiányzik a hipothalamus. D’Agosta hadnagy (Tom Sizemore) megkezdi a dolgozók kihallgatását és az előző este a múzeumot utoljára elhagyóval kezdi, aki nem más, mint Margo (Penelope Ann Miller), aki a múzeum kutatólaborjában dolgozik biológusként.
Eközben megérkeznek Brazíliából a ládák, melyben egy Kotoga bálvány [egy indián törzsé, amely lepaktált a sátánnal, hogy legyőzze ellenségeit] is volt, amely a múzeum új kiállításának egyik darabja lesz. A megnyílni készülő tárlat a babonákkal foglalkozik és igen komoly bevételt jelentene az intézménynek. A ládákat és az azokban lévő leveleket elégetik a fertőzésveszély miatt, kivéve egyet, amit Margo kap meg vizsgálatra.
A múzeum átkutatásáig mindent lezárnak, aminek az igazgató (Linda Hunt) nem igazán örül, hiszen így a megnyitót is el kellene halasztaniuk. Margo eközben a levelet vizsgálja, és rájön, hogy tele van hormonokkal. Hazafelé zajokat hall a kiállítás felől és utána akar járni a dolognak, vajon nem csupán képzelődött-e. Először láthatjuk meg az eddig sokat emlegetett kiállítást, még a megnyitó előtt. Látványos és igen érdekes tárlat, tele enteriőrökkel és rejtélyes tárgyakkal. Az egész úgy néz ki, mintha egy ősi templomban járnánk [nem is tudom, hogy ilyen témát dolgoztak-e már föl múzeumok itthon?!].
A megnyitó napján az alagsorban kutató rendőrök elfognak egy körözött bűnözőt és úgy gondolják, hogy ő volt a tettes, így a múzeum már biztonságos. Ehhez a biztonságérzethez hozzájárul a polgármester és D’Agosta hadnagy telefonbeszélgetése, ahol is a polgármester kifejtette, hogy mennyire fontos ez az esemény a múzeumnak, de még inkább a feleségének az új, mélyen dekoltált ruhája miatt! Miközben mindenki az estére készül, Margo tovább vizsgálódik a mintáin, miközben a beszédét gyakorolja, hogy ő nyerhessen meg egy ösztöndíjat. A megnyitó már szinte felér egy Oscar gálával, vörös szőnyeg, fotósok mindenhol, vörös szalag átvágása és hatalmas fogadás, ahol megjelennek a befolyásos és gazdag befektető-jelöltek. Hogy ne menjen minden tökéletesen, a rendőrök ezalatt az alagsorokban járőröznek, és nem is tették feleslegesen, hiszen valami elkezdi levadászni őket.
A látogatókat az igazgatóasszony vezeti végig a kiállításban. A szórakozás rémálommá válik, amikor vendégek elé lezuhan egy megcsonkított holttest, és ez tömeghisztériát okoz. A hangulat fokozása érdekében áramszünet lesz az épületben és a vendéket elkezdik szétrombolni a kiállítást, és az egész múzeumot. A menekülés közben áldozatul esettek mellett, néhányan (persze a legfontosabb emberek) bent rekednek az épületben, nekik sokkal borzalmasabb sors jut. A társaság kettészakad és a gyávábbak a teremben maradva szembesülnek a lénnyel, aki megtámadja őket, és még a mentésükre siető kommandósokat sem kíméli. Utánuk a társaság másik fele következik az alagútban.
D’Agosta hadnagy Margoval a lény DNS-ét vizsgálja a laborban, amikor rájönnek, hogy a teremtmény valaha ember volt, nem is akárki, a Brazíliában kutató professzor. Elindulnak, hát, hogy elpusztítsák a bestiát. Végül sikerül véget vetni a vérengzésnek a múzeum falain belül.
A film alapjában véve nem mondható rossznak és érdekes a helyszínválasztás. Egy sejtelmes épület, ami szörnyű dolgok terepévé válik. Láthatjuk a múzeumot, az őrők munkáját, a kutatólaboratóriumokat, a restaurátorműhelyet és magát a kiállítást is. Hangsúlyosan jelenik meg a filmben az amerikai múzeumok pénzügyi és finanszírozási helyzete, hiszen a támogatók és a különböző ösztöndíjak nélkül nem tudnának rendesen üzemelni. Állami támogatás hiányában a befektetőket kell meggyőzniük arról, hogy a múzeum ezek után is jó üzlet. Még akkor is, ha éppen egy bestia szedi áldozatait és ezt maga az épület sem vészeli át károk nélkül.
Kovács Bernadett
