Muzgo

A Deák-téri csődület ugyanolyan fesztivál jelleget kölcsönzött a tekintélyes épületek közé, mint bármelyik este. Vízipipa füst és olcsó bor szaga lepte el a levegőt, egyszóval Budapest élt. A változást egyedül a kezeken lehetett megfigyelni. Karszalagok százai díszelegtek különböző korú, nemű emberek csuklóin, akik olyan csillogó szemmel várták az éjszakai tárlatvezetést, mintha máskor a múzeumok helyén nem találnának mást, csak álmosítóan közhelyes krátereket.

Feladatomnak megfelelően minden erőmmel az asszimiláción voltam, így a meccs félidejében igyekeztem kiszűrni a leginkább józan állapotban lévő embereket. Célközönségem életkora 19 és 26 év között mozgott, fiúk, lányok, gothok, alterek tehát mindenki, aki igyekezett feloldódni ezen, a kultúra számára nem mindennapi estén. Változó sikerű és szókincsű beszélgetések után meglehetősen pozitív kép rajzolódott ki a Múzeumok Éjszakájával kapcsolatban.

Leginkább a rendezvény megítélésére voltam kíváncsi, hogy ki, milyen véleménnyel van egy ilyen rendhagyónak nevezhető eseményről. Bár kétségtelen, hogy sok programot biztosítottak családosoknak és idősebbeknek egyaránt, magából az éjszakai időpontból adódóan mégis inkább a 20 és 30 év közötti generáció megszólítását éreztem dominánsabbnak. Megkérdezett felebarátaim mind nagy dicsérettel szóltak az infrastruktúráról, ugyanis a transzmúzeumi járatok kétségtelenül maximálisan kiszolgálták az érdeklődők igényeit.

Egy kedves, 26 éves lánnyal elegyedtem beszélgetésbe, aki mellesleg egy színházi társulat tagja, és annak ellenére, hogy nagyon is szereti az ehhez hasonló kultúrprogramokat, még csak nem is értesült az idei Múzeumok Éjszakájáról. A reklámozással kapcsolatos problémát perccel később egy vörös hajú, cigit kéregető hölgy is megerősítette. Véleményük szerint tavaly sokkal jobban megoldották ezt a problémát, mint az idén. A fiatal színésznő például a facebook-on találkozott először a június 16-i időponttal.

Másik, amit egyöntetű véleményként hallottam, hogy drágának vélték a jegyet. Természetesen nem mindenki tudta, hogy pontosan mennyibe is kerül, de ez az apró hiányosság nem szegte kedvét senkinek a kategorikus kijelentésektől. Azt azért tegyük világossá, hogy 1500 forintos összegről beszélünk, s mikor széttekintünk a Deák-téri, egész éves Woodstock-on, azt egyből megállapíthatjuk, hogy ennél jóval komolyabb összegeket áldoznak fel az emberek a dekadencia oltárán. Az előbb említett hölgyek is elsősorban az anyagiakra fogták, hogy azon az estén nem vettek részt egyik programon se.

Egy 20 év körüli egyetemista fiú, akinek társaságához átmenetileg csatlakoztam, hangot adott azon véleményének, hogy őt túlságosan zavarja a nagy tömeg. Arra a kérdésemre, hogy szerinte ezt milyen módon lehetne elkerülni, nem kaptam választ.

Összegezve a lezajlott beszélgetések tanulságait, illetve a látottakat, elmondható, hogy a program nagy érdeklődésre tartott számot. Még hajnali egykor is tele voltak a múzeumi buszok, és a belvárost ellepték a tömegesen vonuló, karszalagos csoportok. Véleményem szerint a jövőben meg lehetne hosszabbítani az éjszakai nyitva tartást, mert a városi forgatagból ítélve erre még igény is volna. A fiatalok ezek alapján igenis érdeklődnek a kultúra iránt ezen az éjszakán is, amit azonban sokkal erőteljesebb módon kellene reklámozni és a jövőben több, ehhez hasonló rendezvény is biztosan megállná a helyét.

Török Tamás

Fotó: Légrády Eszter