Muzgo

Figyelmes olvasóink biztos észrevették már, hogy a Kiállítótérben megjelenő írásainkban többnyire az időszaki tárlatokat vesszük górcső alá. Főként azért döntöttünk emellett, mert nehéz mai szemmel és elvárásokkal objektíven megítélni egy-egy majd tíz éves kiállítást. Az állandó tárlatok sajátja, ami már nevükből is nyilvánvaló, hogy nem változnak-frissülnek dinamikusan. Optimális esetben egy évtizedre tervezik őket, de ez az idő sokszor évekkel kitolódik. Egy ilyen tárlat megújításához ugyanis jóval több anyagi forrás, szakmai munka, idő és energia kell, mint egy időszaki kiállítás elkészítéséhez. Sok-sok munka és tervezés, átgondolás, kutatás, valamint benne van ebben mindig az adott intézmény kommunikációjának, gyűjteményének, “küldetésének” újragondolása. Nézzük meg mi lett mindennek az eredménye a szombathelyi Smidt Múzeum esetében!

Az állandó tárlatuk megújulása 2008-ban vette kezdetét, majd azóta 4 ütemben folytatódott. Mindehhez az anyagi alapot nagyrészt az OKM Alfa programja biztosította, melynek célja az önkormányzatok által fenntartott muzeális intézmények szakmai munkájának és infrastrukturális fejlesztésének támogatása.
Egy múzeum állandó tárlata az, ami valóban bemutatja az adott intézményt, gyűjteményét, felvázolja annak a profilját. A Smidt Múzeum esetében most egy magángyűjteményből lett közintézmény anyagát értelmezhették újra a munkatársak. Hogyan hagyják meg a régi elemeket és mégis hogyan pezsdítsék fel őket? Logikusabban rendezett terek, új tárolószekrények, több felirat, megnövelt interaktivitás.

A felújítás első ütemében egy, a gyűtjő dr. Smidt Lajos (1903-1975) életét bemutató részt alakítottak ki, a tárlat új elemeként, így téve azt személyesebbé. A későbbi sebész főorvos már gyerekkora óta érdeklődött a régi tárgyak és maga a gyűjtés iránt. Szenvedéllyé vált hobbijáról mind barátai, ismerősei, mind pedig betegei jól tudtak, így nemcsak saját maga által, hanem mások segítségével is gyarapodott a gyűjteménye - elbeszélések szerint a doktor minden tárgyáról tudta, hogy kitől is kapta. 1936-ban 25 éves gyűjtői jubileumán mintegy 30 000 tárgyából kiállítást is rendezett a Vasvármegyei Múzeum és a Vasi Szemle közreműködésével. Tevékenysége azonban itt nem szakadt meg. Bár a második világháború a gyűjteményben is nagy károkat okozott, 1968-ban, amikor Smidt Lajos Vas megyének és Szombathely városának felajánlotta azt, 40 000 tárgy cserélt gazdát. Az ezek bemutatására és megőrzésére létrejött múzeum 1971-ben nyitotta meg kapuit. A kedvenc történetem Smidt Lajossal kapcsolatban, hogy mikor kisfiúként Ilka nagynénjénél járt, annak vitrinjében talált egy 1848-as címeres poharat, és ez olyan nagy hatással volt rá, hogy ekkor határozta el, gyűjtő lesz. Ki mondta, hogy a gyerekkori álmok nem valósulnak meg?

Szintén az első ütemben újították fel a régészeti egységet. Itt kell megemlékeznünk a kiállítás egyik legnagyobb erősségéről, a huzogatható fiókokról. Egy tárlaton megszokhattuk, ha szép a vitrin, esetleg fiókos, tömör fából készült, akkor még véletlenül se nyúljunk hozzá, mivel nagy valószínűséggel nem szabad. Szombathelyen most szakítottak ezzel a hagyománnyal. A vitrines szekrények alatti fiókokat bárkit nyugodtan húzogassa ki. A két felső sorban tapintható tárgyakat fog találni, alattuk pedig üvegen keresztül csodálhatja meg a Kárpát-medence régészeti múltjának emlékeit az őskortól a római korig.

2010-ben a hadtörténeti, a fotótörténeti, az orvostörténeti egység egy része, az üvegművészetet bemutató terem és a könyvtár újult meg. Ezekre, ahogy az egész tárlatra jellemző, hogy nem csak a gyűjtemény valóban meglévő sokszínűségét és gazdagságát kívánják bemutatni, hanem mindenhol igyekeztek a rendezők a kronológikus renden belül a helytörténeti vonatkozásokat is kiemelni. Így kapott helyet a tárlatban a vámoscsaládi kuruc generális Bezerédj Imre buzogánya és tarsolya, az első magyar mozgóröntgen-automobil makettje, aminek eredetijét a Vas megyei származású dr. Gergő Imre sebész,orvos-alezredes készítette.
2011-ben az emeleti terekben megtalálható barokk, empire és biedermeier szobák lettek átrendezve egy kis időutazásra invitálva a látogatókat, akik az egyes termekben átérezhetik a korszakok hangulatát, és emellett országunk nagyjainak személyes tárgyaival is találkozhatnak: Széchenyi István gömbfejű sétabotja, Batthyány Lajos sárga dolmánya vagy Liszt Ferenc zsebórája látható többek között a tárlaton.
Az idei, 2012-es évben a numizmatikai terem lett felújítva a Múzeumok Éjszakájára, és a tervek szerint ősszel az orvostörténeti rész lesz még utolsóként átépítve. Az előbbi egységben a római kortól a 20. századig, Magyarországtól Kínáig láthatunk egy kis pénztörténeti áttekintést. Az orvostörténeti rész megújulását én személy szerint kíváncsian várom, hiszen a felállított I. világháborús tartalékkórház hadikórtermének részlete, a már említett autómakett, és a falba beépített hátulról megvilágítható röntgenfelvételek már most belopták magukat a szívembe.

Igyekeztem alaposan bemutatni a sokoldalú gyűjtemény változatos és anyaggazdag múzeumát, talán már csak a századfordulós utcaképet idéző összekötő folyosó és az órafolyosó maradt ki, de valamit azért hagyni kell a személyes felfedezés örömének is! Úgy gondolom, hogy a több éven át húzódó tervezés, kutatás, munka meghozta a gyümölcsét a Smidt Múzeum esetében. Egy jól átlátható, szépen elrendezett, informatív és élvezetes, hang, kép és írott anyagokkal fűszerezett tárlatot sikerült létrehoznia a rendezőknek. Forgácsné Mészáros Irén muzeológus (akinek ez úton köszönöm az interjút és a tárlatvezetést) azt is elmondta, hogy minden kiállított tárgy átment a restaurátorok kezén, így jóval nagyobb biztonságban várhatják az elkövetkező tíz évet, amihez sok sikert és sok látogatót kívánok!

Légrády Eszter