Muzgo

Kalózmúzeum. Furcsa ez a szó… A múzeum kalózkodik vagy a kalóz múzeumol? És mit keresnek a kalózok a múzeumban, mármint miért állítunk nekik emléket, ha csak fiktív „lények”? Na hát itt van a kincs elásva: ők tényleg léteztek és így joguk van a kiállítótérbe kerülni. Annak jártunk utána, hogy hol is találjuk ezeket az intézményeket, amelyek a Jack Sparow-félékkel foglalkoznak.

Az ókori tengerparti kultúrákban is ismert volt a jelenség, ám virágkorát a 18-19. századra tehetjük.  Még napjainkban is létezik a bűn ezen formája, nem véletlen, hogy az ENSZ Tengeri Törvény Konvenciója (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS) 1982-ben így határozta meg a kalózkodás fogalmát:  "olyan erőszak, rablás, foglyul ejtés, amelyet a tengereken saját céljaira valamely magánhajó vagy repülőgép legénysége vagy utasai követnek el egy hajó vagy repülőgép fedélzetén lévő személyek, illetve tulajdon ellen". Az általunk vizsgált múzeumok azonban sokszor nosztalgikusan, vagy éppen cinkos mosollyal emlékeznek, emlékeztetnek rájuk. Az adott kor társadalmához képest a kalózok csoportja képviselte a szabadságot, a függetlenséget, a féktelen orgiákat és mulatozásokat, amik többé-kevésbé tényleg az életükhöz hozzátartoztak.
A kalózmúzeumok „hazájaként” az USA-t lehet megnevezni, hiszen itt található a legtöbb ilyen intézmény. Pontos számadataink nincsenek, hiszen a “museum” kategóriát ott is többen használják, mint akik bejegyzettek. A következőkben 5+1 olyan intézményt mutatunk be, amelyekben kiállítás mellett kutatás is zajlik.

Kaland és kiállítás. Az elmúlt 300 év tengeralatti kincseivel és a valós kalóztörténeteivel ismerkedhet meg a látogató interaktív elemek segítségével. Egy autentikus helyszín, St. Augustine ad otthont az intézménynek. Florida egyik legrégibb városáról van szó, amelynek kikötőjében hétköznapi volt a kalózhajók felbukkanása.
De mit is találunk itt? Thomas Tew kapitány 17. századi kincsesládáját. Teljesen autentikus darab, díszes faragással, ami üresen is közel 70 kilót nyom. Továbbá egy 19. század közepéből származó kalózzászló (fekete alapon fekete halálfej), egy 1699-es hajónapló William Kidd kapitány utolsó útjáról, egy 300 éves plakát, melyen 500 fontot ajánlanak fel Henry Every nevű kalózért, mind-mind itt látható. A kiállítóterek pedig egy-egy helyszínnek felelnek meg: kapitány kabinja, fedélzet, raktér, Port Royal kikötője és kocsmája valamint a hajótöröttek szigete. A múzeum honlapja sokat ígérő, komplex élményt garantálnak a szervezők, a kiállítások mind az öt érzékünkre hatással lesznek! A nyitó oldalon rögtön egy letölthető alkalmazással fogadják a látogatót: érintőképernyős térképet kapunk a kiállításhoz, fényképgalériát tekinthetünk meg és utazás előtt egy pontos útitervet is tudunk szerkeszteni a segítségével.(Mindezt potom 2 dollárért)

A Bahamák egyik szigete, New Providence a következő állomása utazásunknak. Nassau kikötőjének híressége a 18. századi rettegett Feketeszakáll, vagyis Edward Teach volt. A kiállítóterek itt is egy-egy helyszínt jelenítenek meg, ám kifejezetten Nassau-ra vonatkoztatva. A kikötőt bemutató első teremben még a tengeri levegő illatát is érezheti a látogató, ami még ijesztőbbé teszi a ringó, recsegő hajó látványát, ami központi helyet foglalja el. Új témával is találkozhatunk: a kalózok hölgyekkel való kalandjainak egy egész termet szenteltek! Az utolsó rész címe: a kalózok igazi tárgyi emlékei. A fényképgalériából kiderül, hogy a termek panoptikumszerűek. Ez nem veszi el a történeti hűséget, ám mégsem a tárgyak mesélik el a történetet, hanem a beöltöztetett viaszfigurák. A honlap szerény grafikája nem teszi vonzóvá az intézményt, ám a téma népszerűsége miatt biztos látogatottságra számíthatnak.

New England („Új-Anglia”) az Amerikai Egyesült Államok északkeleti régiója, mely Connecticut, Maine, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island és Vermont államokat fedi le. Ám történetünk egy kis városkában, Salem-ben játszódik. Elárulom, honnét ismerős a neve: az 1692-es salemi boszorkányperek miatt. Nem véletlen, hogy egy intézmény kereteiben található a kalózmúzeum a Witch History Museum-mal. A fentebbi ajánlatokhoz képest ez szerényebb intézmény, a honlapról nem is beszélve. Fehér alapon egy-egy fotó, a galériában pedig mindössze 4 kép található (azok is csak a viaszbábukról). Az amerikai kalóztörténelem alakjai itt is megjelennek, például Kidd, Feketeszakáll, Bellamy vagy Quelch, bár nem lehet tudni, hogy milyen alapossággal.
Az intézmény nagy hangsúlyt fektet az oktatásra, ami az oldalukon is tükröződik. A legkidolgozottabb felülete az Education aloldalnak van. Tételesen felsorolták a múzeumpedagógiai foglalkozásokat korosztályokra lebontva, valamint a tanárok számára különböző segédleteket töltöttek fel, többek között az ismertebb kalózok rövid életrajzát, kalóz rigmusokat és egy alapos bibliográfiai listát. Érdemes átböngészni, ha komolyan felkeltette érdeklődésünket ez a téma.

Gondoltátok volna, hogy Texasban is voltak kalózok? Mindenkinek Jockey Ewing és bandája jut eszébe, bár jó az asszociáció, lehetne modern kalóznak is nevezni, persze csak a szó nemesebb értelmében. Nincs a nevében, de ez is egy múzeum. Galveston kikötője is otthont adott ravasz, furmányos, részeges, szakállas, piszkos barátainknak, de sajnos a honlap még nem fedi fel az intézmény titkait (a grafikája viszont nagyon tetszetős). Csillogó kalózos tetkót a gyerekek már készíthetnek a múzeumban (az oldal szerint), de a kiállítás aloldalon „A tartalom fejlesztés alatt” felirat fogad. A honlap 2012-es az impresszuma szerint, augusztusban már illene feltöltögetni…

Nem, ez nem egy kakukktojás. Tényleg létezik. A Magyar Királyok Történelmi Panoptikumának része a Kalózmúzeum. A honlapon az alábbi definíció olvasható: „Panoptikum – híres személyek életnagyságú, élethű viaszfiguráiból álló kiállítás, avagy látványosságok gyűjteménye.” A hírességek mellett fegyvereket, régi pénznemeket, zászlókat is ígérnek a szervezők. Egy kicsiny logikai bukfencet érezni a magyar királyok és karibi kalózok asszociációjában, ám örüljünk, hogy legalább elérhető távolságban van.

+1 The Whydah Pirate Museum, Provincetown
A Massachusetts-i intézmény különlegessége, hogy egy kalóz és egy hajó adja a múzeum törzsanyagát. A hírhedt Sam Bellamy Whydah nevű hajójáról van szó, mely 1717-ben hajótörést szenvedett a Cape Code-öbölben. A 146 fős legénységből csupán ketten élték túl a katasztrófát. Barry Clifford, a lelet együttest feltáró régész, 1996-ban alapította meg az intézményét Proncetown-ban. Az egyetlen olyan kalózleletről van szó, ami teljes egészében fennmaradt! 60 ágyú, több mint 10.000 pénzérme, 400 darab arany ékszer és még sorolhatnánk. A múzeum nemcsak a kalózhajó történetét meséli el, hanem a tengeralatti régészeti kutatás rejtelmeibe is beavatja a látogatókat.

A kalózmúzeumok hallatán mindenkinek felcsillan a tekintete, hiszen egy olyan témáról van szó, amit mindenki ismer és előzetesen már konkrét elképzeléseket alkotott magában. Asszociálhatunk a hóbortos Jack Sparow-ra vagy a szívtipró William Turner-re is. A Karib-tenger kalózai című trilógia karakterei között találunk gonoszat és jót, bár ez utóbbi elég ritka. Ám mégis sztereotípiákra építenek az alkotók: a kalózok részegesek, nőcsábászok, ateisták, ellenben babonásak, mosdatlanok és büdösek. A kalózos kiállítások az emberi oldalukat mutatják be, életüknek tárgyi vetületeivel együtt. Lebontják az előzetes képzeteinket és a valóságot prezentálják. Ha lehetőségünk adódik, érdemes betérni ilyen helyekre, kellemes kikapcsolódást ígérnek az egész családnak.

Villangó-Török Ivett