Muzgo

Szeptember 8. Kellemes, meleg kora őszi idő. Délután 5 óra. A helyszín Szentendre, a MűvészetMalom a város dinamikusan fejlődő kortárs művészeti központja. Az apropó egy kiállításmegnyitó, ami akkora tömeget vonz, hogy a belső udvart kicsinek érzem. Elkezdődik az ünnepség, én feszülten figyelek az elhangzottakra, hogy valamelyest pótoljam a hiányosságom és jobban megismerjem a művészt, akit a felszólalók csak “Pali bácsinak” hívnak. De kicsoda Deim Pál? A Művészet Malom két emeltén terpeszkedő éppen megnyíló kiállítás több szempontból is különleges, mert eddig nem látott műveken keresztül különleges betekintést enged az alkotó munkásságába és a tárlat kurátora nem más, mint a művész unokája: Deim Réka.

Különösen érdekes a kiállítás Szentendre szempontjából hiszen a város nem csak Deim Pál szülőhelye, de a művész mind a mai napig itt él és alkot. A város művészeti vérkeringését már fiatalon megismerte és mint alkotó, élete folyamán maga is az egyik meghatározó szereplője lett. Mindezek mellett Szentendre fejlődését is aktívan figyelemmel kísérte, sőt alakítója is volt egyben. A kiállításnak helyet biztosító intézmény, a MűvészetMalom sem jöhetett volna létre Deim Pál erőfeszítései nélkül, és fontos szerepet játszott a Szentendrei Grafikai Műhely és az Art’éria Galéria alapításában is. Egyértelmű, hogy művészeti tudása és látásmódja nélkül a város nem lenne olyan, mint amilyen ma. A Főteret ölelő házak színterveivel is találkozhatunk a kiállításon. A művész magabiztosságot sugalló szavait idéző kísérőszöveg tanubizonysága szaktudásának, kiváló térlátásnak és esztétikai érzékének. A köztéri alkotásai is kiemelkedőek, ami a kiállításon is nagy hangsúlyt kap. A Szentendrén látható Lehajló bábu című alkotás mellett többek között Győrött is két szobra áll: Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére és Golgota címmel.

Művei a legkülönfélébb anyagok felhasználásával és technikákkal készültek: a kiállításon láthatunk rézkarcokat, grafikákat, olajfestményeket, szitanyomatokat, kisplasztikákat, litográfiákat. A különböző anyagok ötvözése is megfigyelhető. A Kocka című munkája üveg és bronz kombinációjából született, valamint több mű alapanyaga a fa, amit faragott és festett. Az extrémebb kategóriába lehet sorolni a gyógyszeresdobozokból felépült szobrot. A sokféleség gyönyörködtet, és impulzusokkal izgatja a látogatók fantáziáját. A sok különböző anyagon a mester keze mindenhol könnyen felismerhető, de a stílusfejlődést egyértelműen a festményeken érhetjük nyomon.

A kiállításon áttekinthetjük Deim Pál életművét, ahogy a kezdeti útkeresés után megtalálta saját művészeti nyelvezetét. A tárlat egy értékes, átfogó segítséget is nyújt ezen küldetés sikeres teljesítésében: egy kronológikus sorba rendezett tabló segítségével egészében láthatjuk egy élet munkásságát. A művész a formai egyszerűségben találta meg stílusát, aminek fontos mérföldköve a Feljegyzések egy kolostorban című sorozat 1968-ból. Ezeken a műalkotásokon már megfigyelhető a vonalkázott háttér, ami későbbiekben Deim Pál egyik meghatározó szimbolumává vált. Az egyszerűség jegyében a vonalak mértani formává, kapszulákká, minimalista ecsetvonásokká alakultak. A másik jellegzetesség - a kiállításon is szembeötlő - pimaszul egyszerű emberábárzolások: az alakok egyik oldala mindenképp geometrikus, sokszor csak egy vonal, míg a másik felét egy laza, görbe vonal határolja. Mindegy, hogy férfi vagy nő, idős vagy öreg - vagy akár nem is ember - a koncepció mindig ugyan az. Mindenkinek ajánlom, hogy a bejárat mellett nézze végig a művészről készült dokumentumfilmet.

Deim Pál a magyar művészet kiemelkedő alakja, amit elég csak azzal alátámasztani, hogy a Kossuth- és Munkácsy-díjasok szűk családjába tartozik, valamint az életmű díjak sokasága is mind magáért beszél. A kiállítás egy tisztelgés a 80 éves művész munkássága előtt, ami nem is lehetne jobb helyen, mint Szentendrén a MűvészetMalomban, egy olyan intézményben, aminek létrehozásában fontos szerepet játszott. Ahogy mondani szokás fogékonynak kell lennünk az absztrakt, elvont dolgok iránt és akkor a tárlat kellemesen izgalmas élményt nyújt. Ez viszont nem lehet akadály, mert a kiváncsiság mindig alapkövetelmény. Mindig.

Világhy Gergely