Muzgo

Talán már azt hittétek, vége van? Korántsem! Két múzeum még hátravan a listánkról, nézzük elsőként, mit kell tudni a nem is olyan régen Óbudára költözött Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum boltjáról.

1.) Megközelíthetőség az épületben, tér kialakítás, benyomások
El sem téveszthetnénk az úticélt, ugyanis közvetlenül a pénztár körül alakították ki a közlekedőfolyosón a “shopot”. A korábbiakban bemutatott boltokhoz képest itt egy egyszerűbb megoldással találkozhatunk. A rendelkezésre álló tér funkciója vegyes, a megvásárolható tárgyak kicsit összemosódnak a kasszától távolodva látható vitrinekben bemutatott gyűjteményi darabokkal. Az egész azonban valahogy jól kiegészíti egymást. Hogyan lehet megkülönböztetni azt, amit haza lehet vinni attól, amit nem? Van rajta árcédula és nincs üveg mögött - ezek kombinációjának segítségével biztos ki tudjuk szűrni a tévedés lehetőségét. A tér, melyben a shopot elhelyezték tehát nem impozáns, nem különösebben hívogató, nem csábít fogyasztásra, legfeljebb szemlélődésre. Ezzel azonban el is érte a célját, mert a kihelyezett tárgyak megragadják a látogatót, aki jószerével elcsábul.

2.) Kínálat, árkategóriák
A legapróbb mütyür hűtőmágnestől a több száz oldalas igényes kivitelezésű katalógus-könyvekig, sőt receptgyűjteményekig nagyon széles a skála. Ennek megfelelően párszáztól többezer forintig költhetünk, annak megfelelően, hogy éppen csak magunkat akarjuk meglepni valami aprósággal, hogy emlékezzünk az itt eltöltött időre, vagy komolyabb ajándékot szeretnénk venni valamelyik szerettünknek.

3.) Célközönség
A múzeumba látogató huszonévesektől a családosokon keresztül a nagyszülőkig tudnám megjelölni azt a kört, akiknek szólhat a múzeumbolt kínálata. Egyrészt ők rendelkeznek már olyan háttérismerettel, hogy értékelni tudják a régi kereskedelmi plakátok, vagy mágnesek ábráit, valamit ők lehetnek a potenciális olvasóközönsége a köteteknek is, amelyek helyet kaptak a polcokon.

4.) Kedvenc
Bár elbűvöltek a régi plakátok és Mazsolát is szívesen látnám minden nap a hűtőmön, mégis inkább a könyvek közül választanék egyet. Amikor azonban eddig eljutottam, meg is akadtam. A dobostorta, a fröccs történetét vagy éppen az Unicum jól ismert illusztrációinak gyűjteményét mind-mind szívesen tudnám a könyvespolcomon, csak hogy néhányat említsek a könyvek közül. Döntés sajnos nem született, ugyanis az első helyért járó aranymedál éppen úgy vándorol, ahogy a napszak-évszak változik és nyer a kávé, vagy bor, a sütemény vagy éppen a fagylalt.

Légrády Eszter