Muzgo

Pontosan egy héttel ezelőtt ért véget a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum által rendezett Pilla a tokban előadássorozat, mellyel az intézmény egy hiánypótló eseménysorozatot hozott létre. A program 2012. november 13-ától keddenként került megrendezésre a SOM Könyvtárának olvasótermében.

Az utolsó alkalom egy kerekasztal beszélgetéssel zárult, melynek és az egész programsorozatnak a moderátora Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum muzeológusa volt. Az asztaltársaság tagja volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum részéről a múzeum főigazgatója Varga Benedek, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatónője Csorba Csilla, a Ludwig Múzeum igazgatója Bencsik Barnabás, a Skanzen főigazgatója Cseri Miklós és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Média és Kommunikációs Tanszékének vezetője, múzeum elméleti szakember György Péter.

Beszélgetés indító kérdésben Frazon Zsófia először azt kérte, hogy meghívottak meséljenek az első meghatározó múzeumi élményükről. Cseri Miklós nyitotta az elbeszélések sorát a stockholmi Nordiska Museet Skanzennel. Az mondta, hogy nem is a kiállítás maga, hanem a hangulat, a szabad agora jelleg fogta meg a múzeumban, a nyüzsgés. Csorba Csilla a ‘90-es évek Németországára emlékezett vissza, hogy milyen hatalmas élmén volt, mikor egyszerre nyitott meg 3 múzeum is a rendszerváltozás után, ezzel is áthidalva a nyugat-keleti szétválasztást, összekötve végre az országot kulturálisan is. Bencsik Barnabás egy párizsi festmény előtt döbbent rá, mekkora hatása is van az esztétikának. Varga Benedek két emléket is mondott. Egy magyart, hogy azért ne csak külföldi élményeket említsenek, őt ugyanis a Petőfi Irodalmi Múzeum restaurátor műhelye nyűgözte le, és egyet a londoni Science Museumból. Utolsóként György Péter jutott szóhoz, aki viccesen úgy kezdte a mondanivalóját, hogy már gondolkodott, hogy kreál egy magyar múzeumi emléket, hogy megmentse a magyar becsületet, de Varga Benedek igaz példájával megmentette. Így ő is elmesélte a manchesteri városi múzeumban lejátszódott történetét. Egy tanárával látogatták meg a tárlatot, ahol ő a kiállítás anyagára koncentrált, míg a tanára egész idő alatt le sem vette a szemét egy festményről, ekkor érte a felismerés, hasonlóan mint Bencsik Barnabást, hogy a művészet esztétikai értéke milyen mértékben tud hatni az emberekre.

Ezután Frazon Zsófia rátért a beszélgetés eltervezett kérdéseire. A társaság beszélt arról, hogy szerintük melyik volt a magyar múzeumok történetében az a csomópont, mikor rájöttek, hogy nyitni kell a nyugat felé. Ezzel kapcsolatban szóba került az, hogy mely tereken sikerült már elérni változást. A PIM felújította állandó Petőfi kiállítását, amit így megpróbált modernné és látogatóbaráttá tenni, az időszaki tárlatainál is erre törekszik, nagyon sikeresen. A SOM ugyanazon az úton próbál haladni, mint a PIM csak még egy kicsi lemaradásban van, de időszaki kiállításban már megjelennek az újítások. A LUMU létezése már eleve a nyitás a nyugat felé, hiszen  létrehozása előtt a modern művészetnek magyar színtere nem igazán volt . A Skanzen is európai példákat követ, állandóan fejlődik és az az agora jellege, amely Cseri Miklóst megfogta Stockholmban ma már nálunk is tapasztalható.

Következő téma az volt, hogy a múzeumi rendszer változásának alulról jövő kezdeményezésből kell lejátszódnia, vagy egy egységes szisztéma kell, ami összefogja az összes intézményt és egy egységes nemzettudattal együtt fentről irányít. A kérdésre persze nem született egyértelmű válasz, külföldi példák megvitatásán keresztül, próbálták egymást meggyőzni a beszélgetők. A levonható következtetés az volt, hogy Magyarországon a múzeumoknak saját maguknak kell megújulniuk, ami persze vonzza maga után a következő kérdést: hogyan is tudnának több embert becsalogatni az intézmények, melyek azok a témák, amelyek népszerűséget hozhatnak. Csorba Csilla véleménye szerint a múzeumba járást már a gyermekkorban kell elkezdeni, mert ha nem szerettetjük meg a múzeumokat a gyerekekkel, akkor felnőtt korukban sem fognak vágyni rá. Így a múzeumoknak szorosan együtt kell működni az iskolákkal, hogy a diákok kulturális oktatását növeljék. György Péter szerint a múzeum legnagyobb ereje a tárgyakban rejlik. Azt a tananyagot amit a diákok az iskolában tanulnak, azt az esetleg rossz történelmi sztereotípiát, amit a emberek egy-egy híres emberről eseményről őriznek, a múzeumok az eredetiséggel a hitelességgel újraalkothatják. Ahogy Cseri Miklós hozzátette csak egy jó és megfogó, esetleg megbotránkoztató, sokkoló, de mindenképpen valahogy, megmozgató téma kell, hogy az emberek be is menjenek egy kiállításra.

A hallgatóság kérdései után Varga Benedek köszönetet mondott a beszélgetés résztvevőinek, a program moderátorának, a hallgatóságnak és a szervezőknek. Az előadássorozat célja az volt, hogy a muzeológusok, kurátorok, egyetemi oktatók és közönség kötetlenül, ne csak a konferenciák keretein belül beszélhessenek a mai muzeológia kérdéseiről. Az előadások során különböző múzeumok szakemberei aktuális külföldi és magyar példákon keresztül mutatták be elképzeléseiket, nézeteiket. A számos terültet lefedő bemutatók (antropológia, természettudomány, irodalomtörténet, néprajz, kortárs művészet) után pedig lehetőség nyílt a kérdéses témák megvitatására. Aki lemaradt az se bánkódjon, SOM a Magyar Muzeumok.hu-val együttműködve megörökítette a beszélgetéseket, így nemsokára mind látható lesz You Tubon. Aki pedig élőben szeretne részt venni egy hasonló eseményen nemsokára megteheti, ugyanis a SOM egy második kört tervez, ez lesz a Pilla a tokban II, a részletekre már nem kell sokat várni.

Lukács Fanni