Muzgo

A kréta és a tábla. Erről a kettőről legtöbben az iskolára asszociálunk. Az órákat idézik fel, nekem valamiért különösen a matematikát, amikor mindig a táblához kellett menni, hogy megoldjuk a feladatot. Aztán van persze másik gondolatom is, a kréta manapság is sokszor előkerül az aktuálpolitikában. Valahogy mindez megcsapott, amikor beléptem a fekete-fehér terembe, ami eredetileg fekete, csak a rajzok tették fehérré - Falfirkálás szabadalmaztatva. Plusz még egy dolog: Jurányi Galéria!

A bevezető maszatot egyszerűsítsük most le. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház a 2006 óta bejegyzett szervezetként működő Füge (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) otthona, ami eddigi művészetet, művészeket, alternatív és független színtársulatokat felkaroló és segítő munkáját szélesítette ki plusz egy réteggel. Bemutató teret, azaz galériát alakítottak ki az épületben, melyet pénteken Csáki László Kék pelikán című tárlatával nyitottak meg.

A cím nem hiába tűnik ismerősnek, az azonos nevű indigópapír márka kap ugyanis főszerepet a falakon. A fehérrel felrajzolt képkockák az 1990-es évek vonatjegyhamisító-botrányát dolgozzák fel, magyar és angol feliratokkal. Ez az, ami szintén megütötte a szemem. Ma Budapest szívében egy újonnan megnyílt galéria, mely a modern, független szellemet képviseli, nem engedheti meg magának, hogy kihagyja a külföldi érdeklődőket, ezért is tetszett, hogy jelen esetben a tárlat, a vetített videók mind kétnyelvűek voltak. Nem hiába, mivel egy norvég pár is betévedt a megnyitóra, és ahogy láttam ők is nagyon élvezték.

Nem véletlenül Csáki László falra vázolt forgatókönyvével (tervek szerint film készül majd a történetből) vagy máshonnan nézve képregényrészletével indult útjára a Galéria. A fiatal művész újra meg újra visszatér munkája során a krétához és a táblához, ugyanis az intarzia mellett ez a másik technika, melyben szívesen alkot. A hivatalos megnyitó után egy retrospektív vetítést láthattunk eddigi kréta-munkáiból. Ezekből ugyanis kisfilmeket, klipeket készít, így a Napok melyeknek értelmet adott a félelem, vagy Péterfy Bori Délelőttök a kádba’ című számához rajzolt klipje, valamint a 2012-ben készített My name is Boffer Bings.

Szirtes János, a Jurányi Galéria kurátorcsoportjának vezetője elmondta, hogy a Kék pelikán után sem szakítanak a kréta technikával, a következő művészeknek is ebben a műfajban kell majd alkotniuk a falakra, sőt előfordulhat, hogy esetenként majd krétát is kihelyeznek, hogy a látogató fantáziája is teret kapjon. Most minden esetre a falra rajzolt vendégkönyvön hagyhattuk ott a kezünk nyomát. Az alapján, amit eddig láttam a Galériából, az alapján egyet kell értenem a megnyitó beszédben elhangzott hosszú felsorolással, mely szerint a felavatott tér: szabad, boldog, optimista, befogadó, kreatív, őszinte, hagyományőrző, családias, művelt, erős, átgondolt, tapasztalt és gyönyörű.

A megnyitó alatt végig egy félsz volt bennem, nehogy valaki hozzáérjen a falakhoz, véletlenül nekik dőljön, hiszen akkor elmaszatolódnak a képek. Soha ennél jobban nem láttam még megmutatva, mennyire hamar elillanhat valami, ami az adott pillanatban még tökéletes volt. Így jutottam el gondolatban az iskolapadtól az elmúlásig. Csak ajánlani tudom megtekintésre, március 31-ig még sok idő van rá.

(Képek forrása: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház)

Légrády Eszter