Muzgo

Edzőterem a múzeumban - Lakner Antal: Munkaállomás

527445_320642621366250_1511257104_n.jpg“Megyünk gyúrni a Ludwig Múzeumba?” - ha ezt a kérdést halljuk valakitől ne lepődjünk meg, mert a múzeum legújabb tárlatán valóban dagadhatnak az izmok, éghet a zsír és csordogálhatnak az izzadságcseppek a fejünkről. Lakner Antal: Munkaállomás című tárlata ugyanis sajátos konditeremmé alakította a kiállítótermet, a művész a hétköznapi életben végzett mozgásokat gondolja újra például irodai székeken való gyúrással vagy talicskatoló-géppel. Az extrém sportok kedvelőinek igényeit pedig a metrószörf elégíti ki.

tovább »
--> komment

Hétvégi hírmorzsák

Forrás: MTI

--> komment

Nyugat

Az első, ami eszünkbe jut a múzeumokról a kiállítások és a hatalmas, gazdag gyűjtemények, vagyis az évtizedek folyamán felhalmozódott műtárgyak. Ezen intézmények muzeológusok, művészettörténészek fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően rengeteg érdekes információ birtokosai. Jobb esetben ismerjük egy tárgy születésének körülményeit, ki, mikor, hogyan használta, és ideális esetben felderíthető a sztori egészen addig a pillanatig, hogy a múzeum raktárába került. Nyilvánvaló, hogy a múzeum nemcsak a gyűjtemények raktára, hanem egyben az adatok bőséges tárháza is.

tovább »
--> komment

Harctérről a vitrinbe- Hadtörténeti Múzeum a II. világháborúban

Kiállítás a négy évvel ezelőtti eseményekről. Hihetetlen, de éppen a II. világháború közepén esett meg, Budapesten. A Hadtörténeti Múzeum „benne él a katonai és történelmi napi eseményekben" – mondta az intézmény akkori igazgatója. Ez a következőképpen zajlott: 1942 elején az 1938-as katonai megszállás, 1943-ban pedig a Szovjetunió ellen indított háború kezdeti időszakát mutatták be. A folyó események megjelenítése a múzeumi gyakorlatban egyébként a ’40-es években sem volt nagy „divat”. A majdnem, hogy jelenkori történéseket természetesen nemcsak bemutatták, hanem a vonatkozó tárgyakat is igyekezték megőrizni, a múzeum egyik tisztje anyaggyűjtés céljából még 1943-ban is hadműveleti területre utazott.

tovább »
--> komment

N-grams

Gondoltam! Hét nyelven beszél, mégse tud kommunikálni. Elolvasott 20 millió könyvet, mégse ért semmit. Az összes oldal minden betűjét memorizálta, mégse lett okosabb. 5 millió könyben kiválogatta, megszámolta a különböző szavakat, mégse nevezzük autistának. Ki az? Vigyázat csalok.

Csaltam. Remélem a megfogalmazás elsőre egy személyre engedett következtetni, pedig nem az, mert a helyes megoldás a Google. Pontosabban a cég sok projektje közül az egyik, amit 2004-ben indított el azzal a céllal, hogy beszkennelje, valamint az optikai karakterfelismerés segítségével az algoritmusok számára is olvashatóvá és kereshetővé tegye a világirodalmat. Hiába az internet kihívása a Guttenberg-galaxis megállíthatatlanul robog, majdnem 300 millió könyv talált gazdára 2010-ben. Digitálisan feldolgozni a világ összes könyvét elsőre lehetetlen feladatnak tűnik. 2008-ban 5 millió, 2012 máricusában 20 millió volt a Google Books állománya, miközben a kereső óriás becslései szerint 130 millió egyedi könyv található világszerte, a feladat így már mégse tűnik sziszifuszinak.

Az Ngram Viewer használhatósága csak rajtunk múlik, a legfontosabb a jó kérdésfeltevés. a Google csak az eszközt adja

A Google vállalati kultúrja lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak ötletei megvalósuljanak még akkor is, ha nyilvánvaló profitja nem is származik belőle. Gondoljunk csak a sokat emlegetett és népszerű Art Projektre vagy a nem rég indult Wonder World Projektre, de valamilyen téren ezek is javítják a cég pozícióit. Az Ngram Viewer is egy ilyen vadhajtás a Google széles portfóliójában, ami érdekes, szórakoztat 5 percig, de elsőre nehéz megérteni, hogy miért is hasznos. Az ijesztő geek elnevezés egy, a számítástechnikai nyelvészetben és valóságszámításban használatos fogalmat jelöl: N hosszúságú, tetszőleges kombinációjú karakterláncot. A Google is pontosan ezt csinálta, megszámolta és egy adatbázisba gyűjtötte a Google Books állományát alkotó könyvek szavait, így évekre lebontva meg tudja mondani, hogy egy szó hányszor, hány könyvben fordult elő.

Mit is jelent ez gyakorlatban? Az Ngram Viewer maga szolgál egy jó példával. A kincsvadászok, okkultisták, elvadult történészek és természetesen az átlagember fantáziáját is megmozgató két mítosz összehasoníltásával. Eldoradó, Amerika elveszett aranyvárosa és Atlantisz, az elsüllyedt, fejlett civilizáció népszerűsége feszül egymásnak a diagrammon. Az elmúlt 80 évben Atlantiszról sokkal több könyv jelent meg, ami érthető, hiszen ahogy tűntek el a fehér foltok a térképről, úgy vált Eldoradó története egyre hiteltelenebbé az emberek számára.

Érdemes megemlíteni az Ngrams Viewer egyik hátulütőjét, ugyanis a keresés érzékeny a kis és nagybetűkre, amire pont egy témába vágó példával tudunk szolgálni, mert teljesen eltérő eredményeket kapunk a “museum” és “Museum” szóra. Egy grafikonon ábrázolva megfigyelhető, hogy a nagybetűs válozatt többször fordul elő, mint a kisbetűs. Mindkét adatsor osztozik hasonló jellegzetességeken ilyen a folyamatosan növekvő tendencia, az 1870-es években megfigyelhető ugrás és a két világháború okozta esés. Elsőre meglepő, de 1970-es évek múzeum boomja nem okoz látványos emelkedést a publikációk tekintetében. Érdekes megjegyezni a “Museum” egyik csúcsát 1930 körülről, amit csak az 1980-as években sikerült újra elérnie. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a művészetet és a háborút vagyis az “art” és “war” kulcsszavakat hozzáadva a képhez az I. világháború negatív hatásai egyértelműen láthatók.

Az Ngram Viewer használhatósága csak rajtunk múlik, a Google csak az eszközt adja. A legfontosabb a jó kérdésfeltevés, ami mint a minden esetben a puszta kíváncsiságon múlik. Ki a népszerűbb filozófus: Platón vagy Arisztotelész? Vallás vagy tudomány? Melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás?

A Ngram Viewer a könyvek szövegeinek kvalitatív vizsgálata helyett a kvantitatívat teszi lehetővé, amit természetesen a helyén kell kezelni. Pontosan arra jó, hogy a Guttenberg galaxis évszázadokon átívelő trendjeit vizsgáljuk, ami végső soron ahhoz vezet, hogy jobban megismerjük önmagunkat. A grafikonokon szenvedélyek, gondolkodásmódok, vallások, háborúk, forradalmak rajzolódnak ki és amit nem lehet elfelejteni: minden hatással van mindenre.

Világhy Gergely

--> komment

Csütörtöki hírmorzsák

--> komment

Boldog születés napot Ernst Múzeum!

Gyerekzsivaj, krétarajz az aszfalton és friss pázsit a Nagymező utcában. Mi történik itt? Könnyen kideríthetjük, ha ránézünk az utca felett lógó molinóra: Ernst 100 vagyis kereken 100 éves az utcában található múzeum. Ernst Lajos alapította intézmény 1912 májusában nyitotta meg kapuit, hogy a szenvedélyes műgyűjtő megfelelő helyet biztosítson a színes kollekciójának. Habár halála után gyűjteménye szétszórdott, de a bérház és a belsejében helyet kapó múzeum túlélte az elmúlt száz év megpróbáltatásait és ma is működik.

A fesztivál a szombati nappal indult, amit nyugodtan tekinthetünk bemelegítésnek. Az állandó programok, a városimereti társasjáték, a kézműves foglalkozások, a kiállítás mellett a nap főbb csomópontjai az irodalmi felolvasás, az Ernst Múzeum múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztalbeszélgetés és az Ai Weiwei életéről szóló dokumentumfilm bemutatása jelentette. A második napon már egész nap zenei programok, tánc és színház szórakoztatta a közönséget. Többek között fellépett Tóth Viktor & Bird Food Market, a Belga és Lajkó Felix és zenekara.

Mit lehetett csinálni a fesztivál alatt? A terézvárosi plébániatemplom szervezésében fel lehetett mászni a harangtoronyba, ahol a szűk erkélyről impozáns látvány nyílt a városra és innen madártávlatból a fesztivál területére is ráláthattunk. A gyerekek szórakozását arcfestés, kézműves foglalkozás és egy “életnagyságú” társasjáték biztosította. Ez utóbbit előszeretettel kipóbálták a felnőttek is. Hatalmas, plüss dobókocka segítségével haladhattunk a táblán, ahol Budapest nevezetességei is helyet kaptak. Takács Szilva képzőművésznek köszönhetően lehetőség nyílt kifesteni a Nagymező utca házairól mintázott szilikon és gipsz hűtőmágnest, így én is egy neonzöld Ernst Múzeummal lettem gazdagabb. Az újrahasznosítás jegyében a Cellux csoport asztalánál városi hulladékból lehetett jegyzetfüzetet gyártani. Az irodalmi felolvasások alkalmával a pázsiton, puha babzsákok kényelméből hallgathatta a közönség az Ernst Lajosról szóló műveket.

Természetesen a fesztivál is reagált az épület belsejében éppen futó Ai Weiwei kiállításra. Mindkét nap lehetőség nyílt a tárlatot vezető kíséretében végignézni és az ünnepség miatt a belépőjegy is stílusosan 100 forintra redukálódott. Szombaton este 9-kor a művész életét bemutató dokumentumfilm exkluzív, premier előtti vetítést láthatták a szerencsések. A film és a kínai kultúra promotálására is sor került. Így kóstolhattam finom rizsbort és egy szerencsesütit is hozzám vágtak, ami szerint itt az ideje spórolnom. A promóció másik része egy hatalmas rózsaszín kézfej volt álló mutatóujjal, ami már önmagában is meglepő. Még akkor amikor épp kikapják a furgonból és elsőre fogalmad sincs, hogy mi célt szolgálhat. Most már tudom: október 18-án lesz az Ai Weiwei: Never sorry című film premierje.

Természetesen ha ünnepség és hepaj, akkor a vendéglátó egységek se maradhatnak távol. A Nagymező utca adottságai ilyen szempontból nem rosszak, de ha fesztivál, akkor mégiscsak egy sátorból szeretnék sört inni. Így az utca aszfaltjára költözött egy kocsma csomó sörpaddal, ahol finom cseh sört lehetett kapni “Finom cseh sör” márkanév alatt. Teszteltem, valóban finom.

A legnagyobb probléma, hogy az Ernst 100 programja egyáltalán nem volt feszes, rengeteg üresjárattal találkoztam, amit a kísérő programok se tudtak pótolni. Szűk egy óra alatt minden érdekes pontot meg lehetett látogatni, ráadásul az Andrássy-út túloldalán az Operett Színház szervezésében zajló Broadway Fesztivál is sokkal több szórakozást kínált, amiről a folyamatos éljenzés és a tapsvihar hamar meg is győzött.

Az Ernst 100 mellett rengeteg nagyobb fesztivál jutott a hétvégére, ami mellé tökéletesen be lehetett illeszteni a jubileumi ünnepség egy-egy programját. Az, hogy épp a Kulturális Örökség Napok keretében vetődtünk ide és néztük meg az Ai Weiwei fotókiállítását vagy épp a Főzde Feszt ihletett meg minket egy Belga koncert erejéig, igazából mindegy. A lényeg, hogy 100 éve áll és működik az Ernst Múzeum. Találkozunk 100 év múlva.

Világhy Gergely

--> komment

Keddi nagyvilági sokadalom

--> komment

Wanna go to the after after after after party?

Megnyílt Budapest legbulizósabb kiállítótere. A helyszín nem más, mint a Park, ami tavaszi debütálása óta hamar a nyár egyik legnépszerűbb szórakozóhelyévé lépett elő. A Ludwig Múzeumtól csupán egy percre, több mint 11 000 m2 elterülő komplexum egész nyáron át színvonalas, magyar és külföldi sztárokat egyaránt felvonultató műsorkínálatával vívott ki elismerő helyet az éjszakai életben. A Parkban 5 helyszínén tombolhat a fiatalság, több mint 218 méter hosszú pult könnyíti meg a gördülékeny kiszolgálást, ahol 458 féle pálinka okoz fejvakarsát és az idei, 120 naposra tervezett szezon utolsó pár napjára egy kiállítás is megnyitotta kapuit. A Park kiállítótere nemes egyszerűséggel csak Park Galéria néven fut, de a helyszín egy bunker, ami önmagában is megér egy külön misét. A galéria Thianyból Budapestre teleportált ArtPlacc tárlatával kezdte meg működését, így a debütáló kiállítás a kortárs művészet világába kalauzolja a látogatót.

A tavaszi építkezés közben egy bunkerre bukkantak a szervezők, ami akkor még tömve volt szeméttel. A renoválás után a hasznosítási tervek között szerepelt a kiállítótér, aminek okán több múzeumot és galériát is megkerestek. A Park profiljától egyáltalán nem állt a távol, hogy a zenén kívül a művészet többi ágat is szerepeltesse programjai között. A szezonban több nyomot is találhatunk a Park kulturális törekvéseire: színházi előadások, kortárs táncbemutatók vagy épp street art megmozdulások szerepelnek a műsorban. A Park célja, hogy egy összművészeti olvasztótégely legyen és egy közvetítő felület nyújston a kúltúra számára. A szórakozóhely elsősorban zenei pordukcióknak ad otthont, de a cél, hogy egy “kulturális erőteret” vonjanak a Park köré, ismertette az irányelvet az egyik szervező Rimóczi Imre. Elmondása szerint az idei, egy szem kiállítás helyett a jövő szezonban 4-5 tárlattal szeretnének a közönség elé állni.

Míg a felszínen üvölt a rock, dübörög a dubstep és tombol a tömeg alig pár lépéssel a lábuk alatt robotok várják kíváncsi látogatóikat

A bunker galéria a szórakozóhely bejáratától nem messze egy domb alatt található. A föld mélyébe tartó rövid utazásunkat egy vasajtó és egy meredek lépcső akadályozza. A bunkerben frissen mázolt fehér falak, beton, rozsdás csövek fogadnak. A kurátoroknak apró helyiségekkel, még szűkebb folyosókkal kel számolni. Nem egy ideális helyszín, ha figyelembe vesszük, hogy akár 12 000 ember is tartózkodhat a Park területén, így a mélybe csak 50 ember merészkedhet le egyszerre. A szervezés megkönnyítése érdekében a “belépőjegy” egy egyszerű kavics. A hangulat viszont kárpótol mindenért: a szokatlan térelrendezésnek, a félhomálynak, a zegzugos alagutaknak köszönhetően a feszültség kézzel fogható. A küldetés: a felfedezés, mégiscsak zarándokok vagyunk egy rég elfeledett bunkerben. Míg a felszínen üvölt a rock, dübörög a dubstep és tombol a tömeg alig pár lépéssel a lábuk alatt robotok várják kíváncsi látogatóikat.

Aki augusztusban nem járt Tihanyban, most bepótolhatja. A környezet azonban merőben más, a madárcsicsergés helyett morajlás, a napsütés helyett lámpafény, a Balaton frissítő illata helyett enyhe festékszag. Az indusztriális környezet egy egészen testhezálló milliőt biztosít az ArtPlacc Robotinváziójának. Így a robtok új életre kelnek, míg az alkatrészek ugyanazok maradnak: fémcsavarok, fa, porszívócső, kábelek, vasaló, műanyag daruskocsi, repülő, doboz és még sorolhatnám. A padlóban elsüllyedt nagy robot agóniája már majdnem szívbemarkoló, ahogy a sörösdobozból készült apró robotok győzelmet aratnak felette. Természetesen további ismerős művek is visszaköszönnek, így az ArtPlacc arculati elemeként is használt, Rabóczky Judit alkotta drótvázas emberalakok, a Magyar Képzőművészeti Egyetem alkotóinak vintázs munkája vagy Mátyási Péter üvegszerű festményei. A tárlat azonban így is csak egy emléke a tihanyi ArtPlaccnak és a hangulatot is csak a kiállított fényképek idézik fel. Szőke Krisztián montázsolt és festett mashupjait ezért kiemelném. A művész a reneszánsz nőalaktól kezdve Robert Indiana Love című szobráig mindent a Balatonparta varázsol, csak hogy meghökkentő módon a magyar tengerről egy csipetnyi életérzés visszaköszönjön. Mindenképpen jó érzés volt felidézni a nyári emlékeket.

A Pak Galéria révén egy érdekes kiállítótérrel bővült Budapest. A kortárs művek tekintetében ezt az árukapcsolást talán még nem láttuk. Hiszen kávézók, romkocsmák és divatházak adnak otthont galériáknak, de egy szabadtéri szórakozóhely eddig még hiányzott erről a listára. A Park galériája egy különleges atmoszféra lenn a föld alatt, egy easter-egg elrejtve a komplexum közepén és így csak remélni tudom, hogy jövőre több tárlatot is láthatunk itt a nyár folyamán.

Világhy Gergely

--> komment

Hétfői hírmorzsák

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása