Folytatjuk vasárnapi szokásunkat és ismét a MuseumNext konferencia előadásainak szinopszisait tesszük közkincsé, magyarul. Az első és második adag, valamint a konferenciáról bővebben erre. Van egy két ötlet, aminél fogom a fejem, hogy mért nem nekem jutott eszembe. Például a Timebook, ami így első hallásra egy Facebook csak már rég elhunyt, történelem szempontjából fontos személyek kapcsolatait térképezi fel. Gondoljunk bele, hogy egy gyűjtemény kialakulásának vagy a provenienciájának kutatásánál is milyen hasznos lehet, ha egy kattinitásra magam előtt látom, hogy egy gyűjtő kivel került kapcsolatba élete folyamán. Hemmingway pokes Picasso.
Igazából bajban vagyok, mert ahogy a marketinges szakkifejezések nagy részére, erre sincs találó magyar kifejezés. Hogy fordítanátok azt, hogy 'public engagment'? Ebbe belefutottunk már elég sokszor, mikor a MuseumNextes előadások szinopszisait fordítottuk, így használhatnám a bevált módszert: körülírom. De hogy ne fussak bele abba a fiaskóba, hogy egy nagy hülyeséget írok le, így google segítségével rákerestem, hátha van valami találó definíció. Van, de nem egy, hanem sok: wiki, itt, itt és itt is. Közösség, tudásközvetítés, interaktivitás a kulcsszavak.
A Los Angeles-i Hammer Museum egy public engagment projectbe vágott bele a 2010-es évben. A Machine Porject egy művészekből, előadókból álló laza szervezet, akik a legkülönfélébb eseményeket szervezték meg a múzeumban. Mindenről, ami a Hammer Museumban történt egy 182 oldalas, nagyon alapos, stílusos leírás is elkészült, ahol betekintést nyerhetünk az egyes projektek tervezésébe, költségekbe, döntéshozatalba, milyen kérdéseket tettek fel és végül, hogyan zajlott le az esemény. A szervezőkkel is részletekbe menő interjúk olvashatók. Végeredményben minél több, érdekes, őrült eseményt szerveztek a múzeumba.
Egy elemzősebb, szakmaibb véleményt olvashatunk a Museum2.0-án, itt a Muzgon meg inkább rámegyünk arra, ami látványos: jöjjenek a filmek!
A növényeknek is a legjobb kikapcsolódás a múzeum. Zenésztől kezdve a mentalistáig mindenki csak azért dolgozott, hogy a látogatók növényei is jól érezzék magukat.
Újra megnyitotta kapuit a József Attila Emlékház Balatonszárszón. A felújítás során elvégezték az épület teljes korszerűsítését és a kiállítás új kutatásokon alapuló szakmai megújítását. Az emlékház nemcsak kiállítóhelyként kíván a jövőben funkcionálni, hanem múzeumpedagógiai rendezvények, olvasótáborok, rendhagyó irodalomórák helyszíneként és iskolai kirándulások részeként is. Az emlékmúzeummá vált egykori Horváth-panzióban töltötte utolsó napjait a súlyos betegségből lábadozó József Attila. Innen indult 1937 decemberében arra a sétára, melyről nem tért többé vissza, mert egy induló tehervonat halálra gázolta. A kiállítás a költő életének utolsó időszakát idézi fel, és abból visszatekintve állít emléket az egész életműnek a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából és magántulajdonban lévő dokumentumok, fotók, tárgyak segítségével. A tárlat eddig még nem publikált fotókat is bemutat. Az emlékhely a családdal érkezőknek olyan játékos, kreatív lehetőségeket is kínál, amely leköti a kisebb gyermekeket is.
Kilenc havi munkával hozta helyre Juhász István festőművész-restaurátor, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezető főrestaurátora a székesfehérvári püspöki székesegyház 1891-ben készült nagyböjti leplét.A 3,8 méter széles és 8 méter hosszú lepel munkálataihoz speciális technológiát kellett kidolgozni a restaurátornak, a nagy méretek miatt ugyanis csak egy erre a célra kialakított asztalon lépésről-lépésre haladva, részletenként tudta elvégezni a helyreállítást. Egyebek között meg kellett erősítenie a vásznat, retusálni a megrepedezett festést. Az állagmegőrző kezelés mellett a konzerválnia is kellett az anyagot, ennek eredményeként a következő legalább száz évre biztosított a nagyböjti lepel megmaradása. Nagyböjt idején a katolikus templomokban egyszerű, általában violaszínű lepellel takarják le a főoltárokat. Az eredeti szépségébe visszaállított Hudeczek festő szignójával ellátott műtárgy is ezt a feladatot fogja ellátni a püspöki székesegyház főoltárán hamvazószerdától nagyszombatig.
Az oxfordi Ashmole Múzeum minden követ és minden fontot megmozgat annak érdekében, hogy Edouard Manet egyik festménye ne hagyja el a Brit Királyságot. (BBC)
Aukción a világ legnagyobb magán Coca-Cola gyűjteménye! 80 000 emlék kerül kalapács alá, mikor is a kapuit bezáró, 35 éven át működő Schmidt Museum of Coca-Cola Memorabilia tárgyait árverezik el. (The New York Times)
Először kapott önálló kiállítást a 16. századi festő, Tintoretto Rómában. Negyven alkotás lesz megnézhető "a festészet legborzasztóbb elméjétől", ahogyan Tintorettót a vele kortárs festő és művészettörténész, Giorgio Vasari nevezte. A helyszín a Quirinale köztársasági elnöki palota egykori istállójának termei, ahol a kiállítás szombattól június 10-ig várja a látogatókat. (MTI)
Tizenhárom XVI-XVII. századi ikont kellett a restauráló műhelyben küldenie a kijevi szépművészeti múzeumnak, mivel a nagy hőmérséklet-ingadozás miatt repedések jelentek meg rajtuk és felhólyagzott a festékük."A képek a szokatlan hideg beköszöntével kezdtek megrongálódni. Az ikonokat egyforma hőmérsékleten és páratartalom mellett kell őrizni. Rendesen ez 18-20 fok, a páratartalom pedig maximum 65 százalékos. A múzeumban 10 fokra esett vissza a hőmérséklet, a páratartalom pedig 30-40 százalékra" – mondta el Halina Belikova, a múzeumi régi művészetek osztályának vezetője. (MTI)
A madridi Reina Sofia Múzeum munkatársai annyira aggódtak a hányattatott sorsú Picasso kép a Guernica miatt, hogy a helyszínen felépítettek egy hipermodern gépet, hogy megvizsgálják egyáltalán szállítható állapotban van-e. A képről több ezer, a művet mikroszkópikus szinten bemutató kép készült.
Felkerült a programvázlata a Best in Heriatge konferenciának, amit szeptember 27-29-én tartanak a horvátországi Dubrovnikba.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából országszerte megemlékezéseket tartanak a nap folyamán. A hivatalos állami főhajtás helyszíne pedig a Terror Háza Múzeum, mely idén ünnepli 10 éves fennállását. Az Andrássy út 60. szám alatt lévő épületnél több programot is szerveznek. A rendezvények egyikén beszédet mond Hende Csaba honvédelmi miniszter, Schmidt Mária, az intézmény főigazgatója és Balás-Piri László, a múzeumot fenntartó Kelet-és Közép-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Kovács Zoltán, kormányzati kommunikációért felelős államtitkár rendhagyó tárlatvezetést tart majd külföldi újságíróknak az intézményben. A múzeumba, melynek épülete egykor az Államvédelmi Hatóság székhelyéül szolgált, egész nap ingyenes a belépés, előtte pedig 10-től 18 óráig lehet mécseseket gyújtani. A megemlékezésen zenészek is részt vesznek, a nap folyamán a tárlatvezetéseken pedig színészek mesélnek személyes élményeikről.
(Forrás: MTI)
Ha tettszett a cikk, csatlakozz hozzánk Facebookon.
A ’90-es évek egyik legnépszerűbb sorozatában ugyan hol dolgozna az egyik főszereplő, ha nem múzeumban? Paleontológus (akinek a csekk-könyvén egy dinó van) egy irodai alkalmazottal, egy főszakáccsal, egy színésszel, egy masszőr-énekesnővel, illetve egy divatáruházi beszerzővel az oldalán. Ugye kapizsgáljátok?
A New York-i Természettudományi Múzeum az Emmy- és Golden Globe-díjas Jóbarátok több epizódjában is feltűnik. Ross (David Schwimmer) munkahelye a 4. évad 11. részében az egyik cselekményszál fő helyszíneként jelenik meg. Tárlatvezetők, tudósok, ajándékboltosok: íme, a megfordíthatatlan, múzeumi tápláléklánc.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy Joey (Matt LeBlanc) hogyan alkotja újra a dinoszauruszokról való ismereteinket (a Tyrannosaurus rex a Jurassic Parkban élt), megkerülhetetlen a szituáció megértéséhez, hogy felelevenítsük, az amerikai múzeumokban dolgozók miben különböznek a hazaiaktól (azon felül, hogy a mieinket jobban megfizetik). A muzeológust bemutató cikkünkben már utaltunk rá, hogy az USA-ban az egyes funkciókat szétválasztották, így egy ember végzi a közművelődési, egy másik a gyűjteményi és egy harmadik a tudományos munkát. Utóbbiak, azaz a tudósok táborát erősíti Ross Geller, aki ezúttal Joey-t is álláshoz juttatja: tárlatvezető lesz a múzeumban. Minden mesésen indul, csak az iskoláscsoportban ne lenne az a mindent tudó kissrác… Persze a múzeumi szakma új csillaga egyből feltalálja magát: „Csss! Ez egy múzeum, itt nem beszélsz!” (Haladó szellemű múzeumpedagógusaink ezen a ponton vernék a fejüket a falba.)
A múzeumi hierarchiával hamar szembesülhetünk: a fehér köpenyes tudósok sosem vegyülnek a kék zakós tárlatvezetőkkel, utóbbiak számára pedig derogálna egy asztalhoz ülni az ajándékboltosokkal. Hogy miért is? Azért mert ez nem egy tökéletes világ, ez egy múzeum! Mivel Ross sem hajlandó Joey-val ebédelni, adott a feszültség. De persze egy íratlan szokásjog nem rondíthat bele az országos cimboraságba. Arról nem is beszélve, hogy nem olyan elveszett hely a kiállítások fellegvára, hogy ne lehetne megjavítani…
Ross maga oldja meg a helyzetet, közben pedig nem akármilyen életbölcsességekkel halmoz el minket: azt mondja, a természettudományi múzeumban vannak, mégis természetellenesen osztódnak fel kisebb-nagyobb csoportokra. Elbújnak a ruháik mögé, pedig az ember a fontos, nem a ruha. Lehetne-e szebb konklúziót mondani? Még szép, de azt most nem mesélem el, hogy jönnek ide a lopott körték, a műmellek és hogy miért kell tizenhétszer lekapcsolni a villanyt…
a Tyrannosaurus rex a Jurassic Parkban élt
Inkább evezzünk át a „szakmai” észrevételekhez. Joey megkérdőjelezhetetlen múzeumpedagógusi vénájára már céloztunk, de azt is el kell mondanunk, hogy a tárlat, amit látunk, az rendezett, tiszta, ízléses. Az lenyűgöző csontvázak üvegbúra mögött – remélhetőleg klimatizált térben – helyezkednek el. Ami még ennél is pozitívabb: Ross a gyerekek látogatása alatt az egyik őshüllő körül serénykedik (nem port töröl, nem is törölhet, hisz ő a „tudós”), tehát a kiállítás életét a megnyitás után is figyelemmel kísérli, ellenőrzi, felügyeli. Ez az, amiről sajnos sokszor elfelejtkeznek az illetékesek, pedig a feladatok és a felelősség sosem ér véget. A kiállítás lebontásával sem, csak akkor már egy másik színtérre tevődik át. Mindebből látszik, hogy Ross – akit sokan kedvelnek, sokan nem – számunkra egy szerethető figura, aki a maga esetlenségével, de jó nagy adag hivatástudattal végzi munkáját, dinoszauruszok iránti rajongásának olykor a legalkalmatlanabb helyzetekben is szükségét érzi hangot adni, így pár randevú ugyan balul sül el, de mindenesetre a természettudományi múzeum őshüllőiről megállapíthatjuk, jó kezekben vannak.
A londoni National Gallery blockbuster DaVinci kiállításáról már írtunk. Holnapután lesz egy újabb vetítés az Urániában. Egy, a Solver Linett-en megjelent cikk azt fejtegeti, hogy milyen hatása lehet annak a nagyszabású projektnek, hogy a kiállítás Leonardo Live néven bejárja a világot. Felteszi a kérdést, hogy igazi game-changer lehet-e a kiállítások ilyen publikálása/reklámozása? Újradefiniálja a vándorkiállítás fogalmát? A kiállítások betörhetnek a multiplex mozikba?
Tény, hogy budapestiként sokkal kényelmesebb és egyszerűbb elmenni az Urániába, mint Londonba. Nincs mindenkinek pénze kiruccanni Angliába megnézni egy kiállítást. Szóval én ennek a filmnek nagyon örülök, de természetesen azért a szokásos kérdések felmerülnek: miben nyújthat többet egy film? Jobb megnézni egy kiállításról egy dokumentumfilmet, mint magát a kiállítást?
A tavaly decemberben elhunyt John Chamberlainnek szentelt egy kiállítást a new york-i Guggenheim Museum. A művész arról volt híres, hogy autóalkatrészeket használt fel szobrai alapanyagaként.
Avon és Somerset rendőrsége úgy döntött nem emel vádat Gareth Griffiths ellen a British Empire and Commenwhealth Museum volt igazgatója ellen. Gareth még tavaly távozott az elnöki székből, miután kiderült, hogy 150 műtárgy hagyta el ismeretlen körülmények között a gyűjteményt.
Immáron ötödik éve rendezi meg a zágrábi Museum Of Contemporary Art (MSU) a horvát Telecom támogatásával a T-HT díjat, ahol kortárs művészek munkáit jutalmazzák. Idén több mint 250 mű közül választottak ki 40-et, amit az MSU falain belül kiállítanak. A neves művészekből, kritikusokból és múzeumigazgatókból álló zsűri mától kezdi tüzetesebben vizsgálni a műveket. Az első helyezett 10 000 Eurót kap.
A Dodge Galériában rendezett kiállításán Ellen Harvey a művészet és a meztelenség viszonyát vizsgálja. "Múzeum meztelen alakok nélkül nem is lehet szórakoztató" - olvashatjuk a kiállítás leírását. A NY Times interjúvolta meg a kurátort, ahol nagyon érdekes fejtegetésbe bocsátkozik a témával kapcsolatban.
Miért játszik a múzeum kulcsszerepet a Föld jövőjében? Sharon Ament a londoni Natural History Museum munkatársa szerint bármelyik galéria és múzeum tud releváns kommunikációt folytatni az olyan égető kérdésekben, mint a környezetszennyezés vagy a fenntartható fejlődés, és persze tenni is az ügy érdekében.
A museum-analytics.com egy jelenleg béta fázisban futó project, aminek az a célja, hogy összegyűjtse és nyomon kövesse egy-egy múzeum hatását a közösségi hálózatok világában. Az oldal képes arra, hogy felmérje a Facebook és Twitter használatot, ezekből egyszerű grafikonokat rajzoljon, amiből mindenki játszi könnyedséggel le tudja olvasni a trendeket.
Rögtön a főoldalon belefutunk az oldal egy másik szolgáltatásába is. Képes az elmúlt egy hét 5 legnépszerűbb tartalmát kilistázni, bár ezek az infók a Daily menüpont alatt találhatók. Kicsi képzavar. A Facebook esetében a like-okhoz hozzáadja a kommentek számát, így állapítva meg egy rangsort, míg a Twitter estében a retweetek számát tudja csak alapul venni. A lap alján pedig külön kiemeli, ha egy múzeum rajongóinak száma átlépte az 1000-et.
Tovább böngészve a menüsort további top listákba bukkanhatunk. Megtudhatjuk, hogy a MoMA az abszolút első, ha a Facebook és Twitter követők számát nézzük, de ha a tényleges múzeumba ellátogatókat mennyiségét vesszük, akkor csak hetedik a listán. Mint sejthető a Louvre áll az első helyen ebben a kategóriában. Ekkor kezdtem el keresni, hogy nincs-e valamilyen súlyozott top lista, de nem találtam. Biztos fejleszteni fognak még ezen.
Ha egy múzeum bekerült a rendszerbe, akkor a frissítés teljesen automatikusan történik. Az oldal olajozottan szipkázza az adatokat a közösségi oldalakról. Az egyes intézmények esetében képes megjeleníteni, hány új like, komment érkezett, hány új bejegyzést írt az intézmény és hogy ez az előző időszakhoz képest pozitív vagy negatív változást hozott-e. Meg tudja jeleníteni az eredményeket kontextusban, más intézmények teljesítményével együtt.
a Facebook versenyt a Ludwig Múzeum vezeti a maga 15k rajongóbázisával
Sőt talán a legjobb funkciója az egész oldalnak a keresés, ahol városokra, országokra rákeresve ki tudja listázni az egyes intézmények eredményeit. Naná, hogy azzal kezdtem, hogy beírtam: Hungary. Magyarországról 4 múzeum van regisztrálva a rendszerben: Ludwig Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria és a Memento Szobor Park. A Facebook verseny első helyén a Ludwig Múzeum áll a maga 15k rajongóbázisával. Ugyanolyan magabiztosan vezet, mint 2011-es Formula 1-es idényben Sebastian Vettel, mert a Szépművészeti Múzeum is csak kicsit több, mint fele annyi rajongóval büszkélkedhet. Na de hová tűnt Damon Hill? - vihetnénk tovább az analógiát. Gyorsan végigpörgetve a többi intézmény Facebook oldalát sem találtam kihívóját a Ludwig Múzeumnak. Azt is látjuk, hogy a múzeumok Twitter csatornája csak töredék követővel rendelkezik, ami igazából megegyezik az országos trenddel, mert a Twitter kevésbé elterjedt nálunk, mint külföldön.
Több mint 3000 intézmény van regisztrálva az oldalon, ami természetesen folyamatosan bővül. Maga az ötlet nem egy újkeletű dolog, mert többször is vizsgálat tárgyát képezte, hogy hogyan használják a múzeumok a közösségi háló adta lehetőségeket. Itt csak annyi történt, teljesen logikusan, hogy illeszkedve a netes trendekhez egy dinamikus, folyamatosan frissülő rendszer épült ki. Nem csak egy tanulmány, aminek az alapját képező adatok hamar elavulnak. Így viszont a kiértékelés is teljesen ránk van bízza.
Egyenlőre csak hírlevél fomájában tudunk feliratkozni, hogy havi vagy heti bontásban megkapjuk a minket érdeklő intézmények fenn már vázolt mérőszámait. Sokkal több lehetőség lenne azonban a rendszerben, ha további eszközöket biztosítana az adatokkal való ‘játékra’. Addig is lehet nézegetni a grafikonokat, százalékokat, növekvő számsorokat.
Folytatjuk vasárnapi szokásunkat és ismét a MuseumNext konferencia előadásainak szinopszisait tesszük közkincsé, magyarul. Az első és második adag, valamint a konferenciáról bővebben erre. Van egy két ötlet, aminél fogom a fejem, hogy mért nem nekem jutott eszembe. Például a Timebook, ami így első hallásra egy Facebook csak már rég elhunyt, történelem szempontjából fontos személyek kapcsolatait térképezi fel. Gondoljunk bele, hogy egy gyűjtemény kialakulásának vagy a provenienciájának kutatásánál is milyen hasznos lehet, ha egy kattinitásra magam előtt látom, hogy egy gyűjtő kivel került kapcsolatba élete folyamán. Hemmingway pokes Picasso. 
A New York-i