Muzgo

Mikortól vannak múzeumok valójában? Ez itt a nagy kérdés. Az ember elemi ösztöne a gyűjtögetés, a raktározás. Eleinte csak az élelmiszereket zsebelték be elődeink, majd olyan dolgokat is elkezdtek gyűjteni, ami szép, érdekes, különleges, ritka és értékes. Az ókorig kell visszaugranunk az időben ahhoz, hogy ilyen gyűjteményekkel találkozzunk. A görög szigetvilágban gyakoriak az isteneknek szánt áldozati ajándékok és természeti különlegességek gyűjteménye. Ám ezzel egyidőben már képgyűjtemények is kialakultak, ahol az értékesebb alkotásokat is őrizték, például ilyen intézmény az athéni Akropoliszon, a Propülaia bal szárnyában helyezkedett el. Időnként lajstromot készítettek a tárgyakról, hogy honnét és mikor kerültek oda, ki adományozta őket. Állandó személyzet is volt Athénban, akik felügyelték a gyűjteményt, ha kellett konzerválták a tárgyakat, talán proto-muzeológusnak is nevezhetnénk őket.

A ma is használatos múzeum szavunkat szintén a görögöknek köszönhetjük. A Museion a múzsáknak, a művészeteket és a tudományokat védő istennőknek szentelt templom volt, amely gyakran szolgált a művészet és a tudomány helyszíneként is. Az athéni Museionban a Helikonon többek között Hésziodosz, az ógörög költő műveit őrizték, ólomtáblákon konzerválva. Ezzel egyidejűleg a szent ligetben híres költők portrészobrai voltak láthatók.

Rómában alakultak ki a világon először magánygyűjtemények. Ezek reprezentatív célokat szolgáltak, szobrok, festmények, mozaikok jelentették a gazdagságot, a jómódot a lakásokban. A műtárgykereskedelem bölcsője is az Itáliai-félsziget, a mesterek már megrendelésre is dolgoztak akkoriban. A mecenatúra intézménye sem volt ismeretlen, a nemesek az udvarukban tartották a művészeket, akik szállás és étkezés fejében mecénásuk kívánságára alkottak.

A középkorban a világi gyűjtemények nagy része megsemmisült. Az antikvitás vívmányait üldözték és megsemmisítették, így a műtárgyakat is. A sok háború és hadjárat során a rablás és hadizsákmány volt az egyetlen módja a gyűjteménygyarapításnak. A kincs lett az érték, vagyis a nemesfémek és drágakövek, melyek kis helyen elférnek és könnyen szállíthatóak. Gondoljunk csak a Robin Hood című rajzfilmre! Szinte mindig magukkal cipelték a kincses ládát, mert féltek a tolvajoktól, János herceg nem is alaptalanul…

Az egyházi gyűjtemények átvészelték a korszakot. Az ereklyegyűjtés lett az új módi: szentek, bibliai alakok testrészei, ruhái, tárgyai. Persze már hamis ereklyék ekkor is voltak.

A reneszánsz nemcsak újszerű stílusirányzat a történelemben, hanem egy új gondolkodásmód is. Jelmondata: visszatérés az antikvitáshoz! A mi esetünkben is fontos momentum, hiszen újra elkezdtek gyűjteni az emberek műtárgyakat. Az ókori szempontok bukkantak ismét fel, az érték, az esztétikum, a történetiség. Sokoldalúak lettek a gyűjtemények, az új technikák is, mint például az óra és zárszerkezetek, valamint a természeti ritkaságok helyet kaptak bennük. Már nyitottak voltak ezek a gyűjtemények, vagyis az egyszerű ember is bemehetett akár az utcáról is (persze ez nem jelentette azt, hogy be is mentek). Visszatért a katalogizálás, és egy új műfaj is megszületett: a muzeológiai szakirodalom. Igen, igen, 1565-ből való az első ilyen. Samuel Quiccheberg tollából származik az Inscriptiones című munka, amiben jó tanácsokat kapunk a gyűjtés mikéntjéről.

Elérkeztünk a 18. századhoz, mikor is a gyűjteményekből múzeumok lettek, ami három új szemléletből adódik. Először is a tudományosság nagyobb szerepet kap a gyűjtésben. A tudományok határozzák már meg a gyűjtés szempontjait, ami persze tudományáganként különböző lesz. A múzeumok nyitottá válnak erre az időre, vagyis a polgári egyenlőség jegyében mindenkinek hozzáférhetők lettek (elméletileg!). A harmadik nagy változás viszont állami szinten következett be, mikor is közintézményekké váltak a múzeumok. Két alternatívája lett ennek a törekvésnek: Nyugat-Európában köztulajdonba kerültek az intézmények, Kelet-Európában sorra nyíltak meg nemzeti múzeumok a 18-19. században. Az Egyesült Államokban ezzel szemben magántulajdonba kerültek a muzeális intézmények.

Az első modern múzeum születési dátuma 1753. A londoni British Museum volt az első, modern, minden igényt kielégítő múzeum. Tudományos elvek alapján jött létre, tudós emberek irányították már kezdetben is, és a parlament finanszírozta (tehát állami intézmény lett). A gyűjtés, feldolgozás és tudományos kutatás már ekkor fontos szempont volt, ingyenes belépést biztosítottak és már 1759-től tartottak tárlatvezetéseket a kiállításban.

Magyarországon az elsők között jött létre modern múzeum. A Magyar Nemzeti Múzeumról van szó, melynek dátuma 1802 és/vagy 1807. Széchényi Ferenc felajánlotta a magánygyűjteményét a nemzet javára, melyet a parlament 1802-ben el is fogadott. Ám csak 1807-ben születik meg az a törvény (ami egyébként az első múzeumokkal foglalkozó jogi dokumentum), ahol már Nemzeti Múzeumnak nevezik az intézményt. A magyar példa nem egyedülálló az öreg kontinensen, hiszen a 19. század a nacionalista eszme és a nemzetté válás időszaka. Ekkor alakulnak ki a nemzeti nyelvek, a nemzeti irodalmak, a nemzeti színházak Kelet-Európában. Nem központi akarat sürgeti ezen intézmények létrejöttét, így nem is központi finanszírozással, hanem adományok révén alakultak meg.

A 19. század második felére létrejött új tudományágak önállósodtak, majd a múzeumokban is új gyűjteményeket alkottak. Például a biológia szétvált embertanra és növénytanra, a történettudomány régészetre, művészettörténetre és néprajzra. A már begyűjtött anyagokat ezek szerint elkülönítették, majd tudatosan is gyarapították. Némely tárgycsoport hamar megszaporodott, így új múzeumi épületet, ezzel együtt új intézményt is követelt magának. Például a Magyar Nemzeti Múzeumból így vált ki többek között a Szépművészeti Múzeum vagy az Iparművészeti Múzeum.

A 20. században már elszaporodnak azok a jogszabályok, törvények, amelyek a múzeumokkal, a múzeumi üggyel foglalkoznak. Most csak 1997. évi CXL. törvényt emeljük ki, amely a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szól. A múzeumi definíció így néz ki:

42. § (1) Múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény.

(2) A múzeum feladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint kiállításokon és más módon történő bemutatása.

(3) A múzeum rendelkezik az e feladatok ellátásához a szakmai normatívák szerint szükséges tárgyi és anyagi feltételekkel, megfelelő épülettel, szakirányú felsőfokú végzettségű alkalmazottakkal.

(4) A múzeum elnevezést hivatalosan csak az e törvény alapján működési engedéllyel rendelkező múzeumok használhatják.

Visszautalnék egyik korábbi cikkünkre, hogy milyen sok helyen fordul elő a múzeum szó. A muzeális intézmények sem használják következetesen a múzeum kifejezést. A babamúzeum, csoki múzeum, marcipán múzeum, játékmúzeum és sorolhatnám még intézmények, koránt sem biztos, hogy birtokolnak a minisztérium által kiadott engedélyt. Többnyire olyan magán(jellegű) gyűjtemények ezek, amik a maguk módján egyediek, de önálló múzeumot nem tesznek ki. Gondoljunk csak arra, hogy melyik babamúzeumban van restaurátor műhely és baba-szakkönyvtár.

Az időutazásunk most itt véget ért, hiszen nem egy teljes, mindent felölelő múzeumtörténetre vállalkoztam (ennek érdekében tessék elmenni a könyvtárba), hanem csak egy kis kedvcsinálót szerettem volna nyújtani, bebizonyítva azt, hogy régen sem volt unalmas hely a múzeum!

Villangó - Török Ivett