Muzgo

Ugyan csapatunk egy fővel csökkent, a hatékonyságunkat bámulatosan megnöveltük: míg a múlt héten három múzeumot sikerült lencsevégre kapni, most ugyanannyi idő alatt hetet, pedig végig sétáltunk! Na jó, azért ennek egyik igen nyomós oka, hogy a pesti múzeumok nincsenek annyira kivilágítva és/vagy kevésbé részletgazdagok, mint várbeli társaik, így lényegesen kevesebb időt töltöttünk el egy-egy helyen.
Ha tőmondatokban akarnám összefoglalni az éjszakát, ezt írnám: ebből a szögből fotózz, ajajj nincs sör, zárva a kerítés, hülye fák, ez nincs is kivilágítva, szeretem a várost éjjel, azt írd meg, hogy nem tudsz fotózni, belelógnak a rendőrök, nindzsa vagyok.

Kissé szkeptikusan vágtunk neki a pesti kalandnak. Az várható volt, hogy jóval kevésbé úsznak itt fényárban az épületek, a kérdés az volt, hogy egyáltalán érdemes-e éjjel fotózni őket. Utunkat negyed 10-kor a Néprajzi Múzeumtól kezdtük. Én itt már előre dolgoztam, mert (szerintem) szép volt az ég, így csak pár képet kellett csinálni pluszban, amikor Gergő megérkezett és kiadta az utasítást, hogy mit, milyen szögből kellene még lefotózni. Az épület nagyon impozáns látványt nyújt, csak a fák, villamosok és vezetékeik ne lógnának bele a képbe!
Innen a Petőfi Irodalmi Múzeum felé vettük az irányt a tömegközlekedés által nyújtott kényelem és élmények helyett gyalog. Legalább volt idő egy gondolkodó sörre meg az élet (és a Muzgo) nagy kérdéseinek megvitatására. Szerencsére a PIM is szép fényben tündököl, nyitva van a kapuja is, jó a környezet, még fák sem lógnak a képbe... erre két rendőrautó állt előtte! Na sebaj, ezt az esztétikai bakit igyekeztünk leküzdeni, de sajnos maga az épület sem bővelkedik érdekes részletekben, így hamar továbbálltunk.

A Nemzeti Múzeumhoz érve hatalmas sokk ért bennünket: zárva volt a kapu. Így az út túloldaláról kellett fotókat készíteni második túránk egyébként legszebben kivilágított és egyik legérdekesebb, legrészletgazdagabb épületéről. Persze pont akkor megy el 83 busz és villamos a körúton, amikor az ember fényképezni próbál. Nincs más választás, fel kell mászni a kerítésre és a rácsok között átdugva a fényképezőgépet (meg a fejemet félig) megpróbálni képeket csinálni, mint valami szörnyen szerencsétlen lesifotós. Azért valamit csak sikerült összehozni itt is.

Utunk az Iparművészeti Múzeum felé folytatódott, amelyről már messziről is látszott, hogy nagyon szépen ki van világítva, maga a szecessziós épület pedig éjjel és nappal egyaránt gyönyörű. Sajnos a helyzet itt sem volt tökéletes. Egyrészt nagyon szomorú a múzeum kupolája a tornya nélkül, felnéz az ember és látszik, hogy valami hiányzik. Ez éjszaka még jobban érvényesül, mint nappal. Másrészt az épület fel van állványozva felújítás miatt, ráadásul még előtte az Üllői utat is feltúrták. Vizuális csőd. Nem baj, az épület tényleg fantasztikus, állványoktól fölfelé azért lehetett fotózni.
Innen a Páva utcába mentünk, megnézni a Holokauszt Emlékközpontot. Voltak kétségeink ennek megvilágítása felől, és amikor először megláttuk ezek beigazolódni látszottak. Aztán kiderült, hogy mégis ki van világítva. Itt több-kevesebb sikerrel próbáltuk visszaadni az épület jellegzetességét, a formáját és a fal mintázatát. 1-2 jó képért még a járdán hasalva fényképezés technikáját is bevetettük.

Ezek után a utolsó állomásunk, a Ludwig Múzeum következett a Rákóczi (ex-Lágymányosi)-híd lábánál. A Boráros tértől a Duna mentén egy sétány vezet le a Művészetek Palotájához és a Nemzeti Színházhoz, itt mentünk mi is. Közben a Haller utca magasságában a Zwack Múzeumot is sikerült lefotózni, kár, hogy némi HÉV-vezeték, fa és építési törmelék kíséretében. A Ludwig épületének környékén túránk megkoronázása és szép lezárásaként végre semmilyen csalódás nem ért. Nagyon szép épület, csodás megvilágítás, szép környezet - se útban lévő faág vagy vezeték, se rendőrautó, se útépítés, ellenben hangulatos fények és szökőkutak igen. Bár a tárhely már igen véges volt a fényképezőgépben, itt is sikerült a legkülönfélébb szögekből lencsevégre kapni a múzeumot. Bónuszként a nindzsa-pózolás is megvolt a lépcsőn.

A technikai (és elméleti) feltételeink többé-kevésbé adottak a fényképezéshez, a megvalósításon azonban van még mit csiszolni. A szerdai esti eredményeket megtekinthetitek a facebookon.

Öhler Kata