Muzgo

Russell Crowe, mint gladiátor, a Colosseum, a minden húsvétkor lejátszott Ben Hur, Julius Caesar, vagy Spartacus. Ugye már mindenkinek eszébe jutottak a rómaiak? Az asszociáció persze fordítva is működik. Hollywood vagy a BBC tehet róla, én nem tudom, de a sorozatok, filmek, dokumentumfilmek hatására sok ismeretünk van már az ókori Itália harcmodoráról, a gladiátorok véres küzdelmeiről, a császárok tündökléséről és bukásáról. De mennyire mély és pontos a tudásunk? Menjünk el és teszteljük le a Hadtörténeti Múzeumban!

Miles in armis - Katona a seregben címmel látható két termes időszaki kiállításuk, ami azt tűzte ki célul, hogy a pannoniai római hadsereg világát tárja a látogatói elé. Ahogy azt az intézmény honlapján is olvashatjuk, a Hadtörténeti Múzeumnak nem tartozik a gyűjtőkörébe a római kor tárgyi emlékeinek gyűjtése, így a tárlat a saját anyagok mellett főként a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Veszprémi Múzeumnak a tárgyi anyagára épít - jól, élvezhetően, informatívan!

Ha a technikával teletűzdelt, érintőképernyős, audio lehetőségekkel ellátott tárlatok kapják a 21. századi jelzőt, akkor ez a kiállítás még a 20. században jár. De mikor ez eszembe jutott feltettem magamnak a kérdést: és? Nem lehet ugyan nyomkodni, fogdosni, játszani, csak nézni és befogadni de mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez mégsem baj. Talán nem kell mindig mindennek az ingerküszöbünk határait verdesően interaktívnak lennie. A téma van annyira speciális, olyan ismeretlen ismerős, ami önmagában is elég.
Mindenkinek van egy elképzelése erről a korszakról - ha nem is a Pannoniában állomásozó római seregekről, de magukról a legiókról általában, a fegyvereikről, pajzsaikról, életformájukról. A tárlaton pedig ezek között, az eddig csak elképzelt tárgyak között sétálhatunk. A vitrinek ízlésesen vannak berendezve - végigvonul bennük a sötétkék, a vörös és az arany hármassága, ami a tablókon is megfigyelhető. 
Apropó tabló. Nem egyszerű megírni a feliratok szövegét. Rövidnek, tömörnek mégis informatívnak és frappánsnak kell lenniük. Úgy gondolom, hogy ezt a mostani rendezők maximálisan teljesítették, a tabló alján olvasható római számok pedig mutatják a látogatók számára a haladási irányt - először tessék bemenni az oldalsó terembe, aztán azután körbejárni a másikat.

A tárlaton bemutatkoznak a római hadsereg különféle fegyvernemei, a nehézgyalogság, a lovasság, a távolharcot vívó íjászok, vagy éppen a hadihajók. Egyik talán leglátványosabb, nem vitrinben lévő műtárgya a kiállításnak a ballista (hajítógép), amin Braille-írással is fel vannak tüntetve az információk - ebből gondolom, hogy azt meg is lehet tapintani. Abban, hogy el tudjuk képzelni, a fegyverek hogy festettek a viselőjükön, nemcsak képek, rajzok segítik, hanem életnagyságú fotók is a segítségünkre vannak. Ezek rómainak beöltözött mai “harcosokat” állítanak elénk - így nézhetünk farkasszemet például egy harcias szarmatával is - tessék fotózkodni (csak a fotójegyet ne feledjük el, mivel anélkül tilos).

A tárlat végigveszi ugyanis Róma ellenfeleit, beszél a barbárokkal való kapcsolatról, ezen belül Pannonia, mint határ és védőbástya szerepéről. Ezek mellett bemutatja azonban a kiállítás a katonák mindennapi életét is, mit csináltak, amikor éppen nem a birodalmat védték, mivel ütötték el a szabadidejüket, mi volt a vallásuk, hogyan gyógyították őket, majd pedig a kiszolgált katonák életéből is kaphatunk egy kis ízelítőt - milyen az élet a hadsereg után.

Amiről eddig keveset szóltam az maga a helyi, pannoniai vonulata a tárlatnak. Nemcsak, hogy hazánkból került elő a kiállított tárgyak nagy része, de a provincia katonáira is van kisarkítva a kiállítás. Az egyik talán legérdekesebb rész a Dunakeszi késő római kikötő erődöt és az oda befutó hajókat bemutató vitrin, makettel, videóval, ábrákkal és egy kis PR-ral. Mráv Zsoltnak, a tárlat egyik rendezőjének jelent meg egy könyve a témában (Dunakeszi - késő római kikötőerőd címmel), amit, mint egy tablóról megtudhattuk - amelyet múzeumból kifelé haladva meg is vásárolhatunk - íme az in situ reklám.

A kocka el van tehát vetve, a tárlat szeptember 30-ig várja a látogatókat. Kisgyerekes családoknak hétvégére vagy délutánra, egy jó apa-fia programnak, de a téma, a korszak iránt érdeklődő felnőtteknek szabadidő eltöltéshez is csak ajánlani tudom.
Fontos információ még, hogy jelenleg a múzeum épületét felújítják, a kiállítás tehát nem a főbejáraton keresztül közelíthető meg, hanem a Kapisztrán tér felől.

Képek forrása: 1., 2., 3., 4.

Légrády Eszter