Muzgo

Több szempontból is rendhagyó a múzeumok blogjait bemutató sorozatunk ötödik, egyben befejező része. Az előző cikkek mind budapesti intézményekről szóltak, soron következő alanyunk azonban az ország egy távolabbi pontján, Zala megyében található. A zalaegerszegi Göcseji Múzeum naplója a múzeumi mindennapokról szól mindenkinek.

Sajnos még nem jártam a Göcseji Múzeumban, így személyes tapasztalattal nem szolgálhatok róla. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozik az intézmény, csakúgy mint a Göcseji Falumúzeum, a Balatoni Múzeum (Keszthely), Thúry György Múzeum (Nagykanizsa) és a kehidakustányi Deák Ferenc Emlékház. 1950-ben jött létre, Zala megye történetét mutatja be, a Falumúzeum pedig Göcsej építészetét és életmódját. Az intézmény 2003-ban elnyerte az “Év múzeuma” kitűntetést.

Blogjuk nem igazán hasonlítható az eddig elemzettekhez, a címéből - Múzeum ma -sem jönne rá elsőre senki, hogy az intézményhez tartozik, a fejlécben pedig a “múzeumi mindennapokról mindenkinek” feliratot látjuk. Az oldalsávban található bemutatkozásból derül ki, hogy miről is van szó, e szerint a blog azt kívánja bemutatni, hogy általánosságban a múzeum nem egy poros és unalmas hely, hanem tele van élettel, mindez pedig kiegészül a Göcseji Múzeum híreivel és történeteivel.
Az oldal másfél éve működik, első bejegyzése 2011. május 4-éről származik. Megjelenése kellemes és átlátható, a fejlécben különféle képeket láthatunk. Nincsenek rovatok, az eligazodást és keresést címkék, archívum és kiemelt népszerű bejegyzések segítik. Ezeken kívül az oldalsávban még linkeket találunk, többek között a megye és a múzeum weboldalához, “szakma” címszó alatt pedig a muzeumok.lap.hu-hoz.
A frissülés rendszeres, bár a kezdeti lelkesedés után később itt is csökkent a bejegyzések száma, a legutolsó augusztus 9-én született.
Nem ismertem korábban ezt a blogo, de amit elolvastam, az nagyon szimpatikussá tette az intézményt. Amellett, hogy informatív, nagyon személyes a hangvétele, nem hivatalos, hanem barátságos és emberközeli. Mint egy magánember blogja, csak épp egy muzeológusé.
Ahogy eddig minden esetben, az írások itt is lájkolhatóak, megoszthatóak, kommentelhetőek. Van ám a Göcseji Múzeumnak is facebook oldala sok-sok információval.
Nem tudom, hogy a jelenlegi nem-frissülésnek mi az oka (ha oknyomozó képességem nem csal talán várandósság/gyermekszülés), de remélem, hogy hamarosan újra lesznek bejegyzések a blogon!

Mivel ez a sorozat utolsó része, úgy helyes, ha a végén levonjuk a konzekvenciákat. Nagyon jó dolognak tartom, hogy 5 rész is elkészülhetett, amiben 6 múzeum blogját vizsgáltuk meg. Az elején azt gondoltam, hogy max. 3 rész és kifullad vagy talán már azzal a kettővel, amit jómagam is rendszeresen olvastam korábban is.
Továbbra is azt gondolom, hogy a múzeumoknak ki kell használniuk az internet nyújtotta lehetőséget és a web 2.0-t, a 21. században egész egyszerűen nem lehet ezt figyelmem kívül hagyni, főleg ha az a céljuk, hogy még több látogatót csalogassanak be. Márpedig ez a céljuk és ez egy olyan befektetés, ami ha jól csinálják kisebb vagy nagyobb mértékben, de biztos, hogy megtérül.
Facebook oldala szinte már mindenkinek van, sokszor azonban ezek elhanyagoltak, nem frissülnek, alig vannak lájkolóik. A weboldal pár intézmény esetében egyszerűen siralmas. Örömteli viszont, hogy sok múzeum igyekszik kihasználni a lehetőségeket - jól vagy kevésbé jól - például a blogokat. A blogok személyesebb hangvételűek és nagyon sok érdekességet meg lehet osztani rajtuk. Remélem azok az intézmények, amelyek kevésbé tudják megmozgatni online (és ezzel a való életben is) a látogatóikat vagy egyáltalán nem használják ki ezeket a lehetőségeket, előbb-utóbb követni fogják többek között a Ludwig vagy a Természettudományi Múzeum példáját. Egy facebook oldal, vagy - hogy a sorozatnál maradjunk - egy blog ráadásul pénzbe sem kerül, sőt olyan borzasztó sok plusz energiát sem igényel, főleg ha több ember szerkeszti. Én már csak tudom.

Öhler Kata