Muzgo

ARC - most "Jó kedvvel, bőséggel"

zaszlo_logo_jav.gifA menetrend szerint idén a 13. ARC kiállítást kellene látnunk az Ötvenhatosok terén, hiszen az elsőt 2000-ben rendezték, de tavaly sajnos elmaradt. Idén azonban újra óriásplakátok lepik el a téren a parkolót, immáron tizenkettedszer. 2008 óta pedig kísérőkiállításként a Gyerek ARC-ot is megrendezik, idén a Millenárison.

tovább »
--> komment

Deim 80

Szeptember 8. Kellemes, meleg kora őszi idő. Délután 5 óra. A helyszín Szentendre, a MűvészetMalom a város dinamikusan fejlődő kortárs művészeti központja. Az apropó egy kiállításmegnyitó, ami akkora tömeget vonz, hogy a belső udvart kicsinek érzem. Elkezdődik az ünnepség, én feszülten figyelek az elhangzottakra, hogy valamelyest pótoljam a hiányosságom és jobban megismerjem a művészt, akit a felszólalók csak “Pali bácsinak” hívnak. De kicsoda Deim Pál? A Művészet Malom két emeltén terpeszkedő éppen megnyíló kiállítás több szempontból is különleges, mert eddig nem látott műveken keresztül különleges betekintést enged az alkotó munkásságába és a tárlat kurátora nem más, mint a művész unokája: Deim Réka.

tovább »
--> komment

Hétvégi hírmorzsák

(Forrás: MTI)

--> komment

Hétvégi nagyvilági sokadalom

--> komment

II. vh. kontra Székesfővárosi Történeti Múzeum

A muzeológus gyűjt, múzeumba visz, leltároz, raktároz, állagot megóv, kutat és kiállít. E szép sorozat nem egyszer felbolydult már, ilyenkor a teendők gyökeresen megváltoztak. A múzeumi alkalmazott menekített, óvóhelyre szállított, alkudozott, pengeélen táncolt, rablók és fosztogatók ellen hadakozott, kárfelmérést végzett, helyreállított. A történelem viharai ezeket az intézményeket és az itt őrzött, gyakran pótolhatatlan kincseket sem kímélték. Cikksorozatunk a múzeumok II. világháborús hányattatásaiból villant fel – a teljesség igénye nélkül – néhány részletet.

tovább »
--> komment

A Zemplén sztori

Nos, az úgy volt, hogy egy szép napon elhatároztuk, északkeletnek vesszük az irányt, hiszen nyár van és az ország hemzseg a felfedezetlen múzeumoktól. Az alaptábor Hollóházán volt, onnan indultunk minden nap kiállításnézőbe.

 

Első nap még nem jutottunk messzire, igazából ki sem mozdultunk a faluból, csak lebattyogtunk a Porcelánmúzeumba- igazán korrekt kis múzeum, és még a recepciós néni is kedves volt. A műtárgyak egy galériás épületben kaptak helyet, felül a múzeum történetével ismerkedhet meg a látogató (nagy tablók, fotók és a stílusminták változását szemléltető porcelán edények váltják egymást), alul pedig kollekciókban gyönyörködtünk. A porcelánok lenyűgözőek, a szemem szinte falta őket, ám féltem mozogni, hiszen a darabok kb. derékmagasságban helyezkedtek el, mindenféle védelem nélkül, kicsit úgy éreztem magam, mint egy elefánt a porcelánboltban (vagyis… na erre mondják ezt). A fényekkel  is nagyon jól játszanak, sőt egy külön helyiségben pár száz forint ellenében megfesthettem magamnak egy bögrét. Szerencsére nem tört össze semmi, visszamentünk az alaptáborba kipihenni az utazást.

 

Másnap Füzérradványba inP8050001.JPGdultunk, célunk a Károlyi kastély volt. Kár, hogy csak kb. az egynegyede van felújítva, mert igazán mutatós épület, hatalmas parkkal. Mikor azonban beléptünk az ideiglenes kiállításra, minden addigi ámulatom egy csapásra elmúlt. A tárlat feliratokból és 7 monitorból állt, 2 működött, így hát a Napraforgó Grófnőről szinte semmit sem tudtam meg - „ha a monitor működött volna az én mesém is tovább tartott volna…”.  A kastély többi része, az állandó kiállítás viszont igazán nívós, több felbecsülhetetlen darabot is magában rejt, kedvencem az asztal volt, amelyen a Szatmári békét megkötötték, de megcsodálhattunk egy eredeti  öntött bronz csillárt, több meseszép kandallót és bútort, rengeteg trófeát és egy padlóba süllyesztett rózsaszín márvány fürdőkádat is, melyben a ház asszonya töltötte téli estéit. A berendezés szépsége a nap végére már be is gyógyította az interaktív kiállítás okozta sebeket.

 

Harmadnap meglátogattuk a telkibányai Bányászmúzeumot. Nos, ez az a hely, amit semmiképpen sem szabad kihagyni, ha errefelé járunk.  Négy nagy teremből áll a kiállítás, mindegyik a bányászok életének egy szegletét mutatja be határozott témarendben: a természeti környezettől halad a bányász legbensőbb környezetéig, a lakásig. Az első térben ásványok  és különböző kőzetek találhatóak, a másodikban preparált állatok és rengeteg kép a természet helyi különlegességeiről és a bányákról. A gipszből kiöntött állatnyomokat nagyon jó ötletnek találtam, mert a gyerekek elkezdik keresni a nyomok gazdáját - játszótérré válik a múzeum. Ahogy tovább mentünk különböző bányászati eszközökkel és porcelánokkal találkoztunk, majd az utolsó kiállítótérbe lépve egy hatalmas üveg tábla mutatja be apró műanyagbabáival a felszíntől a bánya legmélyéig a munkát - az egész egy nagy metszet, mindenki sürög-forog, szinte beleszédültem. A tárlatot egy enteriőr zárta, a bányászlakás egyik szobája, s mi úgy éreztük magunkat, mintha köztük élnénk, holott egy órája még csak a preparált vaddisznóval és az obszidiánnal ismerkedtünk.

 

P8100090.JPG

Utolsó nap volt, lassan ideje volt elindulnunk, de előtte még bevettük Boldogkő várát. Na jó, nem voltunk becsületes katonák, a nyílt ostrom helyett a pincéből indultunk felfelé, ahol berendezett tömlöcök, ásványkiállítás (ebből tényleg nagyon sok van errefelé) és egy modern szobrász alkotásai fogadtak bennünket. Ellenállás nem volt, és a tárlatok sem voltak túlzottan marasztalóak, felmentünk hát a lakóhelyiségekbe. Itt több teremben is kiállítás van: régészeti, pénz- és éremtörténeti, majd zászló és címertörténeti tárlatok következnek. Jók, jók, de nem igazán ragadtak meg. Az utolsó terem végén egy nem túl méretes nyíl mutat egy eléggé bizalmatlan külsejű csigalépcső felé: Ólomkatona kiállítás. Rendes ostromlók vagyunk, felmásztunk az ellenséghez. Tátva maradt a szám. A torony legteteje fából készült, benne több nagy üvegtárló rengeteg pici ólomkatonával,akik szorgalmas csatáznak, újra megvívták a muhi, a rozgonyi, győri, szikszói és a magyar történelem többi híres ütközetét. 4 nyelven olvasható a csata menete, előzményei stb., a hadtestek pontosan úgy állnak, ahogy akkor várták a sorsdöntő összecsapást, azt hittem mindjárt egymásnak rohannak, olyan élethű (leszámítva persze, hogy picik, de hát Gulliver is járt Liliputban.) Miután hosszú órákat töltöttünk az ólomfigurák nézegetésével, úgy éreztük bevettük a várat.

 

Miközben ültünk a várfalon azon tűnődtünk el, hogy vidéken is milyen remek múzeumokra bukkanhat az ember ha szemfülesen járja az országot. Később elindultunk hazafelé, s közben elterveztük, legközelebb hová megyünk múzeum túrára.

Bódai Dalma

--> komment

Csütörtöki nagyvilági sokadalom

 

--> komment

Csütörtöki hírmorzsák

(Forrás: MTI)

--> komment

A tárgy, egy egész világ

Hogyan telt az elmúlt év a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumpedagógia osztályán? Unalmasan? Á, dehogy! Végvári háborúk, nemesek fényűző élete, az egyszerű emberek hétköznapjai, a török képzőművészet, vadászat, kincskeresés, a török hitvilág, párvidalok, portyázás tette színessé hétköznapjaikat. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a legjobb munka a múzeumban, hiszen ki ne akarna a magyar történelem romantikus korszakában kalandozni? Török kaftán, szablya, turbán, páncélsisak, kopja, mente, stb. vagyis minden rendelkezésükre állt egy jó szerepjátékhoz.

tovább »
--> komment

MuseumNext2012: Airbrush

A TATE munkatársa Sharna Jackson és az alkalmazást fejlesztő Plug-in Mediától Juliet Tzabar mutatja be a múzeum gyerekeknek készült  legújabb játékát, az Airbrusht. Az Airbrush lényege, hogy egy webkamera segítségével a kezünket használva festhetünk a virtuális vászonra. A gyakorlatban ez inkább úgy néz ki, mintha egy előttünk levő üveglapra festenénk.

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása