Ottlik 100
Nem Petőfi, nem Örkény és nem is Gárdonyi, hanem Ottlik! A Károlyi-palotában lévő Petőfi Irodalmi Múzeumban az állandó tárlat mellett jelenleg három időszaki kiállítás fut, amelyeknek célja megidézni, ünnepelni, bemutatni, átgondolni nagy irodalmi személyiségeink életét. Hogyan jeleníthetünk meg egy írót a róla szóló kiállításban? A személyes tárgyaival? A fotójával? A feltüntetett életrajzával? Ezeknek valamilyen speciális elegyével, amit a PIM munkatársainak valahogy újra és újra sikerülni megvalósítaniuk. Olvasshattunk már a Muzgon az Örkény és a Gárdonyi kiállításokról, és láthattuk mennyire különböznek egymástól. Most nézzük meg harmadikként a 100 éve született Ottlik Gézáról szóló tárlatot.
A tárlatot az állandó kiállításon keresztül közelíthetjük meg. A gondolataink még éppen Petőfi emlékezetén járnak, szemünkben ott ég az előző terem falának vörös színe, mikor belépünk a térbe. A kiállítás rendezői jól oldották meg az elválasztást. Egyrészt egy jóval világosabb, nyugodtabb, fehér-krémszínű fal fogad minket, és bár a következő teremben kapott helyet, az egész ajtófelületet kitöltő Minden megvan címfelirat jól kivehető. A Petőfi kiállítástól való elszakadást a gramofonból szóló zene, a berendezett szoba-enteriőr és a hozzá kapcsolódó videóvetítés segítik.
Az egész azonban sokkal hatásosabb, mint amilyennek most leírtam. A hang, a kép, a falon olvasható életrajz és a bútorok megállásra késztetik az embert, és fél perc alatt már el is felejt mindent, ‘48-at, a Pilvax-kávéházat, és megérkezik Ottlik Gézához! Keserű Ilona 1990 novemberében az író Attila úti lakásán készített felvétele és vele szemben a valóban élethűen, “lakásszagúan” Ottlik személyes tárgyaiból berendezett enteriőr olyan hatást kelt, mintha nem egy kiállításban járnánk, hanem vendégségben az írónál. Ehhez tesz hozzá egy lapáttal a már említett gramofonzene (figyeltem is, hogy nem az enteriőrben lévő készülékből szól-e, de természetesen műtárgyvédelmi okokból ez nem lehetséges). A teremben ugyanis azok a zeneszámok hallhatóak, amelyeket Ottlik is állandóan hallgatott.
Miután már kellően elmerültünk a hangulatban tovább is léphetünk a következő terembe. A kis balkanyar után egy
pillanatra talán meg is torpanunk. Hol vannak a tárgyak?
Ez volt az első kérdésem, aztán persze kicsit jobban szétnézve észrevettem őket. A tárgyak átlátszó vitrinekben vannak elhelyezve, és így kicsit olyan hatást keltenek, mintha lebegnének. A teremben a rendezők kettős tematikát követtek. Ottlik legismertebb regényére, sokunk kötelező olvasmányára az Iskola a határonra reflektáló, rajzolt képpel díszített fehér falakon az író életének állomásai futnak végig kronológikusan. Egy barátnőm jegyezte meg, miután megnézte a kiállítást, hogy milyen sok gyerekkori kép maradt fenn Ottlikról. És valóban sok gyerekkori emlék van bemutatva a tárlaton, kezdve az első babacipőtől a csacsifogaton utazó kis Gézáig. De ha már Iskola a határon és alreál, és különben is, szerintem jó, hogy a rendezők az életrajzból így kiemelték a korai éveket, hiszen Ottliknál tényleg itt kezdődött minden.
Térjünk azonban vissza az átlátszó tárlókhoz. Ahogy a megnyitón elhangzott, a kiállítás készítői a Buda című regényben megjelenő “levegős labirintust” vették alapul a tér képének kialakításánál. Bennem azonban inkább idézte ez az elrendezés a megismerés folyamatát. Ott vannak az Ottlikhoz kapcsolódó kiemelt csoportok, témák, mint a nők, a hit, a matematika, a sport, az utazás stb. Mindegyik az író személyiségének egy kis szeletét adja. Nincsenek logikus láncban összefűzve, elszórva állnak a teremben. Ez valahogy jól mintázza azt, ahogy megismerünk egy másik embert - kicsi részleteket kapunk belőle, mindig egy másik oldalát tárja fel előttünk, és aztán lassan haladunk a teljesség felé.
Az íróval való egyéni megismerkedés a tárlatban azzal zárul, hogy írók, költők, művészek és barátok visszaemlékezéseit hallgathatjuk meg Ottlik Gézáról, sőt a videóba beleágyazva, és külön fülhallgatón maga Ottlik is megszólal.
Minden megvan. Ottlik Géza Emlékkiállítás - 2012.06.23. - 2013.01.30. Petőfi Irodalmi Múzeum
Légrády Eszter
