Muzgo

Csütörtöki hírmorzsák

(Forrás: MTI)
--> komment

Csütörtöki nagyvilági sokadalom

--> komment

Ground Zero

Mi is az a Ground Zero? A hadászatban azt a térbeli pontot hívják ground zero-nak, ami a legközelebb van a detonációhoz, de az Egyesült Államokban a 9/11 terrorcselekmény helyszínét is így nevezik.

A terrortámadás az egész amerikai társadalmat sokkolta, több mint 5000 áldozatot szedett. Nem csoda, hogy a nemzeti trauma helyszíne egyben az emlékezés helyszíne is lett. A tragédia emlékét őrzi egy emlékmű és egy múzeum. A föld mélyébe süllyesztett, fordított tornyokat szimbolizáló emlékművet Michael Arat tervezte. A kivitelezés alatt álló múzeumról mesél a videóban Steven Rosenbaum, aki a készülő 7 Days In September című dokumentumfilm rendezője. A koncepciótól kezdve, az építkezésen át a tárgyakig összefoglalja a helyzetet. Egy vele készült rövid inetrjút is olvashatunk a TED blogon.

--> komment

Helsinki nem kér a Guggenheimből

Úgy gondolnánk, hogy ha a Solomon R. Guggenheim Foundation kiszemel egy országot arra, hogy ott felépítsen egy múzeumot, akkor azt ott tárt karokkal várják. Eddig a sajtó attól volt hangos, hogy kinek mennyire tetszik az Abu Dhabiba tervezett épület, erről mi is beszámoltunk.

Most pedig a finnek mondták az a projektre, hogy köszönjük, de nem kérjük. Januárban jelentette be az Alapítvány az építési tervet, februárban azonban már húzták-halasztották a dolgot, a Guggenheim sem siette el. Most szerdán pedig a Helsinki városi tanács 8-7 arányban visszautasította a tervet. Paavo Arhinmaki kultúrminiszter azt mondta, hogy a 180 millió dolláros múzeumi projekt túl drága lett volna nekik. 

A Guggenheim Alapítvány igazgatóhelyettese, Ari Wiseman azt nyilatkozta, hogy azért válaszották Helsinkit, mert itt szerintük nagy az érdeklődés, sőt hagyománya van a művészet és a design iránti fogékonyságnak, az emberek pedig magasan képzettek, ami elősegíti a múzeum és a látogatók közötti sikeres kapcsolatteremtést.

A mai, még mindig nem a legjobb gazdasági helyzet sok mindenre magyarázat. Vajon mennyit vesztettek a finnek azzal, hogy leszavazták a tervet és mennyit nyertek?

--> komment

Szerdai nagyvilági sokadalom

--> komment

The Webby Awards

"Réges-régen mikor az istenek kicsinyesek és kegyetlenek voltak..." Vagyis régen az internet gyerekkorában, 1996-ban alapították a Webby Awards díjat azzal a céllal, hogy a kiváló weboldalaknak, digitális tartalmaknak is legyen egy díja. 2012-ben az internet Oscar-díja a 16. idényébe lépett.

Azzal, hogy bővült a tematika és nem csak a weboldalak, de a filmek, okostelefonos alkalmazások és interakítv reklámok is elismerésben részesülnek, a díjazottak száma igen magas. Tovább erősíti ezt a jelenséget, hogy rengeteg alkategóriát találunk, például a weboldalak esetében 70 darabot! Valamint minden esetben két jelölt nyer: egyet a International Academy of Digital Arts and Sciences ítél oda, míg a másikat a közönség.

Természetesen itt is jelen vannak a múzeumok. A weboldalak között az Art kategória egyik jelöltje a tavaly év végén redesignolt Walker Art Center oldala. A szigorú grid rendszerre épült oldal kitűnik a rengeteg apró effekttel, a mikró-tipográfiával vagyis, hogy végtelenül ügyeltek a részletekre. A kategória győztese végül a Google Art Project lett.

A Best use of Photograph kategóriában jelölték a United State Holocaust Memorial Mueseum egy mikro oldalát. Remember me? címszóval a holocaust gyermekáldozataira emlékeznek, akiknek a halála még értelmetlenebb, mint a többieké. A project pozitív kicsengését az adja, hogy a honlapon látható képek a túlélő gyerekekről készültek annak reményében, hogy megtalálják a szüleiket.

  

A kulturális szervezetek közül mindegyiket nevezhetjük múzeumnak, de gyakorlatilag csak három nevében szerepel ez a szó. Jelöltek: A Guggenheim és BWM közös projektje, a Musée Rodin, a Museum of Fine Arts Boston, az United State Holocaust Memorial Museum és a World Chess Hall of Fame. Mindegyik látványos jól összerakott oldal - kiemeleném a Bostoni Szépművészeti Múzeum egész oldal videókat is felvonultató slideshowját, a World Chess Hall of Fame nagyon jól vezeti végig a sakktábla mintázatát. A díjat végül a United State Holocaust Memorial Museum vihette haza.

Az Intel Museum of Me projectje szintén helyet kapott a listán a legjobb interaktív reklám témakörben, ahol a 'Best use of social media' kategóriában diadalmaskodott. Az American Museum of Natural History rövid filmjét a videók között a technológia kategóriában jelölték. James Sims, a videó készítője a tudósok által használt csúcstechnika világába kalauzol el, az infravörös kamerák, az eletronmikroszkóp és a CT szkennerek a vizsgálódás teljesen új dimenzióját nyitják meg. James Sims egy Webby Awarddal lett gazdagabb a munkájáért
.

--> komment

Mindenes a restaurátorműhelyben

Restaurátor egy modern művészeti múzeumban? Elsőre kicsit talán furán hangozhat. Az biztos, hogy nem sűrűn szembesülhetnek olyan feladatokkal, hogy egy összeégett, darabokban heverő, több száz éves bútort kell "újjá" varázsolni, de így is érdekes kihívásokkal kell szembenézniük. 

Egy példa erre Duane Hanson műtárgyai. Az 1996-ban elhunyt szobrász védjegyei a megszólalásig élethű szobrok. Történt a minap, hogy a Milwaukee Art Museum kölcsönadta a művész "Janitor" című munkáját a Walker Art Centernek a Lifelike című tárlat miatt. A Janitor, vagyis gondnok, bár a Scrubs után lehet szerintem mindenesnek is fordítani egy teljesen élethű szobor, ami in situ ábrázolja az egyént annak minden szakmai kellékével. Nem egyszer előfordul, hogy a látogatók úgy gondolják elemelhetnek egy-két tárgyat a szoborról, így a restaurátort állítva szinte lehetetlen küldetések elé, mint például egy ugyanolyan '60-as, '70-es években készített golyóstoll felkutatása.

A másik érdekes dolog ezzel kapcsolatban, hogy a nagyközönség vevő lenne az ilyen témájú bejegyzésekre? 

A restaurálás nyilvánvalóen betekintsét enged a folyamatba, abba hogy hogyan dolgozott a művész, a kreativitásba.

Milwaukee Art Museum blogbejegyzésében a teljes restaurálási folyamatot elolvashatjuk. Hogyan állítják helyre az emberi hajat? 

--> komment

„Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.”

Mi mennyi? Örkény 100 a PIM-ben

A Petőfi Irodalmi Múzeum tavaly szeptemberben nyílt állandó kiállításának színvonalát megtapasztalt látogatóközönség teljes joggal várhatott hasonló kivitelezést és tartalmat a legújabb időszaki tárlatot illetően is. Örkény születésének 100. évfordulóján a Károlyi palotában elszabadul a groteszk, tobzódhatunk a szabad képzettársítások, meglepő asszociációk között.

A tárlat alapvetően két nagy egységre bontható. Az első terembe belépve a több helyről hallható órakattogás az első inger, amely az embert éri, majd ehhez hozzászokva elmélyülhetünk az örkényi életút részleteiben. Ebben segítségünkre van az író maga, elég az Egyperces életrajz című művére, vagy a jelen esetben is sokat idézett, 1974-es Ötszemköztre gondolnunk. Az életrajz főbb eseményei az óralapokon olvashatóak, amelyek számozása egyébként a haladási irányt is megadja. Ez a családi háttér ismertetésétől a gyermekkoron, tanulóéveken, három házasságon, a zsidó származása miatti, világháborús munkaszolgálaton, az 1945. utáni történéseken, köztük Örkény ’56-os szereplésén, majd az ezt követő „parkoló pályára” állításán át a nemzetközivé szélesedett elismertségig és hírnévig ível. Az idézetek mellett fotók és korlátozott számú tárgyi emlékek is megjelennek, így Örkény levelei, dedikált könyvek, a fogságban használt csajkája, jegyzetei, a Vöröskereszt értesítése eltűnéséről.
A kiállítási tablók igényes kivitelezésűek, harmonikus a színvilág, a szövegek érthetőek, logikusak, a kiválasztott idézetek érdekfeszítőek. A sok-sok szöveg, a falra festett betűtenger és a néhány múzeumi tárgy között mégis meg kell, valljam, elgondolkoztam azon, többet ad-e ez a tárlat egy fotókkal, dokumentumokkal gazdagon illusztrált, igényes köntösbe bujtatott önéletrajzi könyv elolvasásánál? S akkor…

A terem végéhez érve megfordultam és elindultam kifelé, de – szerencsére – elcsípett a roppant kedves teremőr bácsi (akit innen is üdvözlök):

-Maga meg hová megy?
-Hát… haza, gondoltam.
-De hát még csak a kiállítás harmadát nézte meg, a többi nem is érdekli? 

sosem mentem még át egy tükrön, ezúttal pedig ez kellett ahhoz, hogy a kiállítás második részébe csöppenhessek

Mentségemre szolgáljon, hogy sosem mentem még át egy tükrön, ezúttal pedig ez kellett ahhoz, hogy a kiállítás második részébe csöppenhessek. Az ominózus tükrön a groteszk örkényi magyarázata olvasható, nekünk azonban még tótágast sem kell állnunk, elég – kinek a teremőr bácsi segítségével, kinek anélkül – átlépnünk a tükrön túli világba, hiszen itt minden a groteszkről és természetesen az Egypercesekről szól.  A látványvilág alapját „Tóték dobozai” adják, ezekre ülni, állni lehet, közéjük bemenni, forgatni, húzni-vonni, nyitni-zárni őket. Az interaktivitás ezúttal nem csak az éppen aktuális múzeumi trendnek való megfelelés miatt fontos, hanem a látogató sem értelmezheti saját maga aktivizálása nélkül a kiállítást. Azonban a PIM ezúttal sem kizárólag az idelátogatók javát kitevő iskoláscsoportok számára tette élvezhetővé a tárlatot, felnőttek, idősek is éppúgy szórakozhatnak. Itt kedvére dobozolhat bárki.

Nem célom a „poént lelőni”, de néhány pillanatképet azért fel szeretnék villantani kedvcsináló gyanánt. Kezdjük a legfontosabb információval, amely kellőképpen ráhangol mindenkit a kiállításra, illetve az Egypercesek által beszőtt kis világra. Az információs tábla felnyitása után mi más mondatot várhatna az örkényi életművet csak kicsit is ismerő látogató, mint a következőt: „Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.”

Szép számmal dobozoltak be a rendezők audiovizuális eszközöket is, Egyperceseken alapuló jeleneteket láthatunk, illetve hallhatunk a – nagyon helyesen duplán elhelyezett – fülhallgatókon. Belekukkanthatunk Örkény magyar vonatkozású levelei alapján készült gmail-es postafiókba, húzhatjuk magunk után a beleinket, ehetünk rovarirtó szeres pogácsát, udvari budiban Isten hozta, őrnagy úr!-at nézhetünk.

Kreatív ötletekért a kiállítás készítőinek nem kellett a szomszédba menniük, sőt teljesen személyre szabottá is tették a tárlatot, hiszen kellő türelemmel kivétel nélkül minden látogató megtalálhatja itt azt, amit már olyan régóta hiába keres…

Ha mindez nem lenne elég, megszemlélhetjük a Tóték szereplőit lengyel, orosz, sőt japán színészek megformálásban is. Miután pedig eleget tettünk az Állatvédő egyesület közleményének, azaz megtaláltuk a disznólábszárat, a tyúkszárnyat és a libacombot is, búcsúzásképpen pecsételhetünk egyet az író előtt tisztelegve, kedvenc mondását felidézve, azaz „Egye meg a fene az egészet”.

Egy nem akármilyen kiállításnak nem lehet akármilyen a vendégkönyve sem: a látogatóknak írógéppel kell elkészíteniük bejegyzéseiket, a lapokat lefűzik és a masina mellett bárki elolvashatja az eddigi véleményeket. Ezek közül az első, médiát is bejárt mondat Örkény Antaltól, az író fiától származik: „Ha apám élne, nagyon szeretné ezt a kiállítást…”. Ott jártamkor pedig ez volt az utolsó: „Mintha Örkény István rendezte volna”. Kell ennél nagyobb dicséret?

Mi mennyi? Örkény 100
Petőfi Irodalmi Múzeum
2012.április 6-december 31.

Huhák Heléna

 

--> komment

Ajánló hosszú hétvégére

Mi a jó a hosszú hétvégében? Nem kell ezt hosszan sorolni, mindenki nagyon jól tudja. Most pedig még az időjárás is kegyes hozzánk: napsütés, strandidő. De azért ne feledkezzünk meg a múzeumokról sem! A szabadidő eltöltésére kiváló alkalmat nyújtanak ezek az intézmények is - sőt a hirtelen jött meleg elől akár a kellemes hűvös termekbe be is menekülhetünk egy-két órácskára. A mostani összefoglalónkban azokból a kiállításokból szemezgetünk, amelyek május 1-jével zárják kapuikat. Hiába, minden jó véget ér egyszer!

--> komment

Renoválják a Tiltott Várost

Pekingben, akarom mondani Beijingben található a Tiltott Város. A 15. század elején épült palotakomplexum a Ming-dinasztiától kezdve szolgálta ki a császárokat, császárnékat, az egész udvart és ez volt a birodalom irányításának a központja. Az utolsó császárok akik még eredeti rendeltetésének megfelelően használták a várost a Quinq-dinasztia tagjai voltak, azóta a Tiltott Városban múzeum működik.

A gyűjteményben több ezer műtárgy szorul felújításra, amit a kínai kormány kész támogatni, de ez a hagyományos módszerek mellett rengeteg emberi erőforrást, időt és pénzt igényel. A kínai kormány így nyitott az új megoldásokra. A Loughborough Design Iskola PhD hallgatója Fangjin Zhang és csapat 2009 óta dolgoznak azon, hogy a 3D nyomtatás technológiáját a műtárgyrestaurálásban hasznosítsák, ami kevesebb emberi beavatkozást tesz szükségessé és olcsóbb is.

A technológia lényege, hogy lézerrel vagy optikai letapogatóval az egész tárgyat beszkennelik és egy 3D-s modellt hoznak létra a virtuális térben. A műtárgyak sérült részeit a számítógép segítségével lehet rekonstruálni. Zhang azon dolgozik, hogy a régi műkincsek digitális restaurálása gördülékenyebb legyen. A Tiltott Város felkérte a Loughborough Design Iskolát, hogy a múzeum gyűjteményének sérült műtárgyait állítsa helyre. A Shiwei Wang a múzeum munkatársa távlati lehetőséget lát a technológia alkalmazásában.

Ez egy jó kezdet és reméljük az ilyen technolgóiák fejlesztése tovább folytatódik, mert a lehetőségek nagyon szélesek.

A képen látható tárgyat Zhang és csapata restaurálta.

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása